Kettős győzelme után aligha várt ilyen nehéz száz napot a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS), amelynek legtöbb energiáját a stabil kormányzás feltételeinek megteremtése kötötte le. Kezdődtek a nehézségek azzal, hogy biztosnak vélt szövetségese, a Polgári Platform (PO) kihátrált a koalícióból. Tette ráadásul mindezt úgy, hogy a Jaroslaw Kaczynski vezette PiS-re próbálta hárítani a felelősséget. A sajtó nagy része láthatóan el is fogadta ezt a magyarázatot, nem véve tudomást a PO elfogadhatatlan feltételeiről. Nem kedvezett Kaczynskiéknak a nemzetközi környezet sem, a világ idegenkedve fogadta a megújulást ígérő erőt.
A PiS azonban kisebbségben kormányozva is ügyesen manőverezett. Először azzal lepett meg sokakat, hogy a PO-hoz közel álló politikusok közül jó néhánynak tárcát kínált, megnyugtatva ezzel némiképp a nemzetközi, és a két párt koalícióját váró hazai közvéleményt is. Ez a lépés egyúttal kissé elbizonytalanította a Polgári Platformot is, amelynek jele volt a koalíció lehetőségének ismételt felvetése. Mindemellett Kaczynskiékat kívülről támogatta a két szélsőségesen populista párt, a Samoobrona és a Lengyel Családok Ligája. Az egyre népszerűbb, az említett két erő bázisát lényegében felszippantó és egyre inkább a néppártosodás irányába elinduló PiS ügyesen lebegtette az előre hozott választások lehetőségét is, így sikerült elfogadtatni a költségvetést és tető alá hozni az egy évre szóló stabilitási paktumot. Mivel az első száz nap hektikussága a gazdaságban nem éreztette hatását, a hullámok elcsitulásával Marcinkiewicz kormányának jók a kilátásai az ígért reformok megvalósítására. Valójában tehát a következő száz nap után lehet majd igazán mérlegre tenni a PiS teljesítményét, a valódi munka ugyanis csak most kezdődik.
Sorsdöntő lehetett a mai nap a háború lezárása szempontjából, Salvini szerint nem szabad tovább húzni a vérontást















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!