Elemzéseink a tudományos diskurzus részei

Hivatkozással Tóth Gy. László lapjuk 2006. február 11-i számának 6. oldalán megjelent cikkére (Politikai és közéleti abszurditások – Történelemhamisítók az ’56-os Intézetben), kérem az alábbiak közlését:
A Magyar Nemzet február 11-i számában Tóth Gy. László Politikai és közéleti abszurditások – Történelemhamisítók az ’56-os Intézetben című cikkében „közönséges történelemhamisításnak”, „dezinformálásnak” nevezi az 1956-os Intézet Közalapítvány munkáját, „cinikus és sunyi csúsztatásokról” ír. Tóth Gy. az intézet internetes honlapján (www.rev.hu) található Magyarország története 1944–53 című digitális történelemkönyv egyik függeléke, egy életrajzgyűjtemény egyetlen darabja, Kun Béla életrajza alapján fogalmazta meg ezt a meghökkentően súlyos állítást. Noha csupán a szóban forgó tartalomszolgáltatás (amelyből a honlapon több is található) sok száz oldalra rúg, és tárgyához képest Kun életrajza meglehetősen periférikus jelentőségű, akár köszönettel is fogadhatnánk, hogy felhívta figyelmünket egy mulasztásra. Az életrajzból valóban hiányzik, hogy Kun 1920–21-ben, az oroszországi polgárháború végső szakaszában a Déli Front katonatanácsa tagjaként, majd (Vrangel tábornok fehérgárdistáinak legyőzése után) a Krími Forradalmi Bizottság elnökeként vezető szerepet játszott az ottani kemény megtorlásokban. Ezt a hibát alkalomadtán korrigáljuk.
Szeretnénk remélni, hogy a honlapunkat felkereső olvasók (2005-ben mintegy 170 ezren) nem egy történelmi tanulmánygyűjtemény sok száz tételből álló apparátusának egyetlen hiányos eleme alapján formálnak ítéletet tevékenységünkről. Szeretnénk remélni, hogy honlapunk, könyveink és tanulmányaink olvasói egy életrajzi jegyzettől nem „jelzős szerkezeteket” várnak, hanem igenis adatokat, „szikáran és szárazan”. Szeretnénk remélni, hogy történelmi elemzéseink – legyen szó bennük akár nemzetiszocializmusról, akár sztálinizmusról – valóban elemzések, történeti narratívák, problémákat felvető, válaszokat kínáló szövegek. Tudományos diskurzus részei, amelyek semmiféle történeti kérdést nem tekintenek elintézettnek néhány jól irányzott jelzővel.
Ahogyan – a jelek szerint – Tóth Gy. László elintézettnek tekintené. Ez az ő dolga. Azon jelzőit viszont, amelyekkel az 1956-os Intézet megnevezett és meg nem nevezett munkatársait illeti, a leghatározottabban visszautasítjuk és kikérjük magunknak.
Rainer M. János főigazgató, 1956-os Intézet, Budapest