Ilyen a boksz

Negyedik jókora pofonját kapta Magyarország tegnap a nemzetközi hitelminősítőktől. A Fitch Ratings, a Standard & Poor’s és a Moody’s után a Japan Credit Rating Agency rontotta le a magyarok adóskockázati besorolásának kilátását. Ez a pofon minden jel szerint a sorozat része. Mintha csak a hitelminősítők egymást biztatnák a romló magyarországi folyamatok hatására: üsd ki, üsd ki és üsd ki!
Az újbóli figyelmeztetés üzenete a magyar kormánynak: ne áltassa magát, hogy a gazdaságpolitikája megerősítést nyert. Sőt a helyzet egyértelmű: a romló költségvetési folyamatok, az éves deficitcél több éve tartó, folyamatos fölfelé módosítása, illetve el nem érése – a világ szemében legalábbis – immár tarthatatlan. Vagyis a lerontás hátterében az a „pénzügyi egyensúlytalanság” áll, amit lassan az egész ország lakossága már oda-vissza fúj: magas az államháztartási hiány, annak fő táplálója, az államadósság pedig duzzad. Ráadásul egyszerre nő mind a külső, mind pedig a belső hiány. S eközben az unió az új euróbevezetési programra adott átmeneti haladékot szeptemberig. Nyilván azért, mert Brüsszel nem különösebben bízik a pannon puma erejében.
A PSZÁF tegnap publikált éves jelentéséből az is kiderül, hogy a tavalyi gazdasági várakozások túlteljesítése jelentős részben a statisztikai módszertan változásából származott – ilyen dübörgés zajában ezt már nem is kommentáljuk. Amúgy a gondot csak fokozza, hogy az államkötvények – amelyek a magas deficit finanszírozói – egyre jelentősebb része kerül külföldi befektetők tulajdonába. A friss pofon tehát azért is fájhat nagyon-nagyon, mert a devizában lévő államkötvényeknek csaknem tizenöt százaléka már japán jenben van. Magyarán csak addig nincs nagy baj, amíg külföldről hajlandók finanszírozni a költségvetés deficitjét, és amíg a forint árfolyama rohamosan el nem kezd gyengülni. Persze azért tartsuk fejben, hogy a magyar forint elleni támadás kockázatát bizony erősíthetik a szóban forgó leminősítések. Egy olyan országban pedig, ahol tarolnak a devizaalapú hitelek, és lassan a svájci frank lesz a fizetőeszköz, hazardírozás nem komolyan venni az ilyen figyelmeztetéseket.
A helyzet nem csak pénzügyileg kényes. Politikailag is. Tudniillik a parlamenti választásokat megelőzően egy befuccsolt gazdaságpolitikát felmutató kormánytól aligha várható el, hogy végre őszintén beszéljen. Többek között arról, hogy a pénzügyi lyukakon kívül mit is hagy hátra. S milyen, a következő kormányt terhelő kötelezettségek esnek még ki a szekrényből, továbbá arról: a fájdalmas reformok bizony nem halogathatók. Jóllehet a „lényeget” már a nyilvánosság előtt is pedzegeti Kóka János gazdasági miniszter, aki szerint a politikai elitet figyelmeztetni kell, hogy a következő ciklust az államháztartás rendbetételével kell kezdeni. Még az amúgy nagyon óvatos Hiller István is elszólta magát Debrecenben. A szocialista pártelnök ugyanis nem vállal garanciát arra, hogy az ígéreteket egy választási győzelem esetén be is tartják. Tehát a választási kampány nem egyenlő a kormányprogrammal.
Visszatérve a komoly következményekkel járó pénzügyi figyelmeztetésekre, a populista ígéretverseny gerjesztői azt kockáztatják, hogy a jelenleginél csak drágábban kaphat kölcsönt Magyarország.
Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kormány mozgástere sem közelről, sem pedig távolról nem korlátlan a nemzetközi ringben. Ebben a meccsben nem is üthet vissza.
Ilyen a boksz.