„Itt az ideje, hogy jövőképet készítsünk”

A kétségtelen visszaesés ellenére túl van az uniós csatlakozás sokkján a magyar mezőgazdaság, a termelők jobbára alkalmazkodtak az új viszonyokhoz – többek között ezt tartalmazza az a helyzetértékelés, amit Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter körvonalazott lapunknak adott interjújában. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat ennek ellentmondó adatairól az agrártárca vezetője úgy vélekedik, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak.

n Nánási Tamás
Meg kell mondanom, meglepetés számomra, hogy fogadott. A gazdasági élet más területeivel foglalkozó minisztertársai nem állnak szóba velünk. Úgy tudjuk, emögött kormányfői utasítás áll. Önnek nem szólt Gyurcsány Ferenc, hogy nem szabad interjút adnia a Magyar Nemzetnek?
– Nem szólt. Én már 59 éves vagyok. Ebben a korban nem szegődik el az ember bohócnak. Kinevezésem előtt a miniszterelnök közölte velem a tárcámmal kapcsolatos elvárásait, ezeket tudomásul vettem, megvalósításukban lényegében szabad kezet adott. Csak azt a feladatot végzem el, amivel szakmailag egyetértek.
– Az is a miniszterelnök elvárásai közé tartozik, hogy vidékfejlesztési pénzből támogassuk biotechnológiai központok felállítását, mint ahogy ez egy kormányzati dokumentumban olvasható? Sokan ezt összefüggésbe hozzák azzal, hogy önök – tengerentúli nyomásra – támogatnák a genetikailag módosított növények hazai forgalmazását és termesztését.
– Nem tudok ilyen elvárásról. Én is folytattam e kérdésben az Amerikai Egyesült Államokban tárgyalásokat. A megbeszéléseken hangsúlyoztam: hazánk a genetikailag módosított (GMO) növényektől mentes országnak számít, és ezt mindenképpen szeretnénk megőrizni addig, ameddigg lehet. Több szempontból is érdemes kiállni a génmentes növények termesztése mellett. Egyrészt nagyobb anyagi hasznot hozhatnak, másrészt nem szabad veszélyeztetnünk a jelentős szereppel bíró hazai biogazdálkodást, harmadrészt nem lehetünk meggyőződve arról, hogy a GMO-termékek nem ártalmasak az állati és az emberi szervezetre. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy a világ növénytermesztésének 25-30 százaléka már a génmódosított vetőmagokra épül. Ráadásul az Európai Bizottság eddig tizenhét GMO-fajta köztermesztésbe vonásához adta ki az engedélyt. Eközben több szomszédunk génmódosított vetőmagot használ, miközben ezt nem ismeri el.
– Azt mondják, Romániáról és Szerbiáról van szó…
– Én is hallottam ilyet. A polleneket nem lehet feltartóztatni az országhatárnál. Ezért mondtam azt, hogy megőrizzük mentességünket, de csak addig, amíg lehet.
Átalakulóban a kutatóintézetek
– Mostanság küldték ki brüsszeli véleményezésre a készülő hazai GMO-rendeletet. Ez a tervezet is az ön által képviselt határozott elutasítást tartalmazza?
– Félreértés ne essék: én a géntechnológiát nem tartom ördögtől származó, eredendő rossznak, hiszen hozhat olyan megoldásokat, amelyek hasznára válnak az emberiségnek. A tudomány felelőssége, hogy a káros hatásoktól megvédjen minket. Az ésszerű korlátozás a megoldás. A mi szabályozásunk a hagyományos és a GMO-fajták együtt termesztésének engedélyezésénél olyan feltételeket tartalmazna, amiket lényegében senki sem tud teljesíteni.
– Elhangzott a közelmúltban olyan vélemény is, hogy a GMO-lobbi érdekeit, a hazai génbankok leépítését szolgálja az agrártárca kutatóintézeteinek bezárása.
– Ez nem igaz. Ráadásul nem bezárásokról, hanem átszervezésekről van szó.
– Úgy hírlik, ezzel szemben lefékeződött a szaktárca apparátusát érintő létszámleépítés.
– Szó sincs erről. Február 15-ig végrehajtjuk a tervezett, csaknem ezerfős létszámcsökkentést. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban és a tárcához tartozó intézményhálózatban mintegy 16 ezer ember dolgozik. A feladatok csökkentek, nekem pedig tekintettel kell lennem az ország teherbíró képességére is.
– A választási kampány napirendjére ismét felkerült a földkérdés. Köszönhetően többek között Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, aki battonyai látogatásakor állami földosztásról beszélt. Ön viszont tisztában van azzal, hogy a Nemzeti Földalap vagyonából csak mintegy százezer hektár értékesíthető. Nem érzi valóságtól elrugaszkodottnak a kormányfői bejelentést?
– Általában azzal szeretek foglalkozni, ami az én feladatom. A meghirdetett programoknak van egy nem hozzám tartozó, szociális része, amit csakugyan minősíthetünk földosztásnak, mert ingyenes juttatásról van szó. Az önkormányzatok kaphatnak így birtokot, többek között azért, hogy a rászorultakat segítsék vele. Az agrártárca kedvezményes birtokvásárlási hiteleket hirdetett, és a földért életjáradékot program részeként felvásárolt területek értékesítését indítja el.
– Amelyek kis parcellák, rossz minőségűek…
– Nem így van. Nem olyan rossz minőségűek, és a környéken gazdálkodók birtokproblémáira megoldást jelenthetnek. Olyanoknak ajánljuk ezt a lehetőséget, akik a kicsivel is sokra mennek.
– A gazdakörök koncepciótlan eladásról beszélnek.
– A koncepció világos: hat év múlva lejár a külföldiekkel szemben fennálló hazai földvásárlási tilalom. Mindannyiunk érdeke, hogy a magyar gazdálkodóknak adjuk át a még rendelkezésünkre álló termőföldet. A vitát az váltja ki, hogy e földekből az állami területeket bérlő nagyüzemek tulajdonosai is vásárolhatnak.
– Így közpénzből támogatott kedvezményes hitelt vehetnek fel azoknak a volt állami gazdaságoknak a tulajdonosai is, amelyeket nemrégiben önök értékesítettek.
– Miért, ezek a cégek nem tartoznak a magyar gazdálkodók közé? A mi értékesítésünk és az előző kormány privatizációja között azért van egy különbség: nálunk oda kellett fáradni a pénztárhoz, és ki kellett fizetni a vételárat.
– Voltak kivételek, például a legutolsó három gazdaság, amelyek messze értékük alatt keltek el.
– Ezekre sokadik körben akadt vevő, akkora volt az adósságuk, s ez kétségtelenül levitte a vételárat. De a többi állami gazdaság megfelelő értéken talált gazdára.
Kérdéses agráregyezség
– A gazdakörök szerint a földtörvény múlt év végi módosítása is a nagyüzemeket helyezi előtérbe. Az érdekvédelmi szervezet Alkotmánybírósághoz fordult. Kiknek a kezében vannak az előnyökhöz juttatott állattartó telepek?
– Döntő többségük magyar kézben, ez a legfontosabb. Igaz, fennáll a lehetősége annak is, hogy a telepek egy részét külföldiek vásárolják meg. Többek között ennek megakadályozására kell minden eszközzel talpra állítani a magyar állattenyésztést, ezt szolgálja a földtörvény módosítása is. Életveszélyes helyzetben vagyunk. Ha nem sikerül az állattenyésztés arányát az agráriumon belül a jelenlegi 40 százalékról 65-70 százalékra feltornásznunk, akkor a felbillent egyensúly a magyar mezőgazdaság végét jelentheti. Ezért kell minden eszközzel előtérbe helyeznünk az állattartókat.
– Közvetlenül uniós csatlakozásunk előtt készült egy tanulmány arról, hogy az EU-tagság következtében a hazai állattenyésztésben 50 ezer család veszíti el megélhetését. Megvalósult ez az előrejelzés?
– Véleményem szerint nem, annak ellenére, hogy tavaly tovább csökkent a foglalkoztatottak aránya a mezőgazdaságban. A jövő esztendőtől kezdve az EU irányt vált: jövedelemkiegészítő juttatásokra helyezi a hangsúlyt, ami hozzásegít ahhoz, hogy megállítsuk ezt a romló tendenciát.
– A kutatóintézeti víziót erősítheti, hogy a hivatalos statisztikák szerint az utóbbi három évben egymillióval csökkent a hazai sertésállomány, a tehenészetek egyharmada csődbe mehet.
– Az elmúlt év ebben is változást hozott. A sertéstartóknak tavaly tisztes hozamuk volt, ami viszont nem fedezi az előző évek veszteségeit. A juhtartóknál jelentős a fejlődés, a baromfiágazatot a madárinfluenza körüli hisztéria rengette meg. A szarvasmarhák létszáma csökkent, a tej mennyisége nem. Az alacsony tejfelvásárlási árakkal szemben léptünk fel, amikor állami garanciával a termelők kezére juttattuk a Parmalatot. A rendszerváltás óta mindegyik kormány hirdette: legyen a gazdálkodók tulajdonában is feldolgozóüzem, de mi vagyunk az elsők, akik ezért tettünk is valamit.
– Mi lesz a tavalyi agrártüntetés nyomán aláírt megállapodás teljesítetlen pontjaival?
– Nehéz helyzetben vagyok, nem voltam ott az aláíráskor. A megállapodás ugyanis tartalmaz néhány olyan kormányzati vállalást, amelyek az uniós előírások miatt nem teljesíthetők teljes mértékben. Ilyen például a Parmalat és a Hajdú-Bét Rt. csődje miatt tönkrement beszállítók kártalanítása. Brüsszel nem engedélyezi a teljes kártalanítást, mert az sérti a versenyszabályokat. De amit lehet, megtettünk az érintettek érdekében.
– Mennyire vehető komolyan az a kormány, amelyik az uniós vétó tudatában mégis felvállalja a kártalanítást?
– Csak azt vállaltuk fel, hogy kezdeményezzük az EU-nál a tilalom feloldását.
– Mégis, ön aláírt volna egy ilyen, gyaníthatóan nem teljesíthető egyezséget?
– Vélhetően nem. De nem feladatom a megállapodás értékelése, rám annak teljesítése maradt.
– A gazdaszervezetek, agrárszakemberek hiába keresik azt a 150 milliárd forintot az agrárbüdzsében, amit 2004-ben nem költött el a szaktárca. Kifizetik-e az ágazatnak a hiányzó összeget?
– Már kifizettük azzal, hogy a hivatalos agrárköltségvetésen felül 137 milliárd forintot költöttünk a tavalyi termésű gabona intervenciós célú felvásárlására.
– Ez a pénz csak előleg, visszafizeti az unió…
– De csak három év után, addig be kell tennünk a közös kalapba.
– Az idei agrárbüdzsét mekkora tavalyi kötelezettség terheli?
– Sok, 11-12 milliárd forint.
– Átcsoportosítások nélkül nem tudnak elindítani nemzeti támogatásokat, mindössze 5-6 milliárd forint a tárca idei mozgástere. Mindezek után egyetért-e miniszterelnökével abban, hogy soha nem látott mértékű az idei agrárköltségvetés?
– Én óvatosabban kezelem az ilyen kijelentéseket. Kétségtelen, az idei agrárköltségvetés nagy előrelépést jelent a múlthoz képest, hiszen egyik évről a másikra 20-25 százalékos emelkedést jelent, és duplája a 2001-es büdzsének. Ugyanakkor még mindig 35 százalékkal kisebb a régi tagállamok költségvetésénél. A hazai források zömét a Brüsszelből igényelhető támogatások lehívásához használjuk fel. Emiatt kötött pályán kell mozognunk. Az EU számunkra kevesebb agrártámogatást ítélt meg, mint a régi tagországok gazdálkodóinak. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ebből semmi se vesszen el. Ennek rendeltem alá mindent, ezért forgattam fel hivatalba lépésem másnapján a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt. Sikerült elérnem, hogy a támogatások kifizetése terén a huszonötödikről a harmadik helyre léptünk elő az uniós rangsorban.
Hamisít az Eurostat?
– Ezzel szemben mást mutatnak az unió statisztikai hivatalának adatai. Az Eurostat szerint a huszonöt tagország közül nálunk csökkent tavaly a legjobban – mintegy 19 százalékkal – az agrárjövedelem.
– Ez egy hamis adat. Kértem az Európai Bizottságot, mutassák ki számunkra, miből ered ez a megállapítás. Nem tudtak segíteni. Senki nem tudja, hogyan számolta ki a 19 százalékos visszaesést az Eurostat.
– Azért meglehetősen furcsa, hogy egy nagy tekintélyű uniós intézmény adataiban kellene kételkednünk…
– Márpedig kell, hiszen az Eurostat volt az, amelyik Villányt és környékét a legszegényebb térségek közé sorolta be, a közismerten elmaradott Ormánságot pedig kedvező adottságúnak minősítette. Az agrárjövedelmekről is mást tudunk: a kettős könyvelésű agrártársaságok – amelyek között egyéni termelők is vannak – 2004-ben összesen 15 milliárd forintos nyereségről számoltak be, a tavalyi előzetes összesítések pedig 55-60 milliárdot mutatnak. Ez szép eredmény, ugyanakkor százmilliárdra volna szükség ahhoz, hogy a túlélés mellett lehessen fejleszteni is.
– Hivatalba lépésekor keresztes háborút hirdetett az élelmiszerimport ellen, mondván, nem mi leszünk a külföld hulladéklerakója. Mégis, az áruházak kínálatát látva még mindig az az érzése az embernek: mindent el lehet adni ebben az országban.
– Változott a helyzet. Uniós csatlakozásunk esztendejében importunk 26 százalékkal emelkedett, komoly veszélybe került az agrár- és élelmiszer-kereskedelmünkre hagyományosan jellemző csaknem egymilliárd dolláros aktívum. Tudomásom szerint tavaly fordult a kocka, ismét helyreállt az egyenleg.
– A legújabb kereskedelmi statisztika ebben a szegmensben háromszázalékos cserearányromlást jelez, ami további értékvesztést jelent.
– Megérte a határozott fellépés, mert hátrányunkat ledolgoztuk, döntetlen körül áll a mérleg. Míg tavaly, az év első felében tíz polgár közül csak egyet érdekelt, hogy azt a terméket, amit leemel a polcról, Magyarországon gyártották-e, most már hatan nyilatkoznak úgy, hogy ezt a szempontot is figyelembe veszik. A kereskedelmi láncokat is sikerült asztalhoz ültetni. Március elején a beszállítókkal közösen aláírhatják a kívánatos piaci magatartás főbb elemeit rögzítő etikai kódexet.
– Kérdés, mit számítanak majd ezek az ajánlások a mindennapi gyakorlatban.
– Továbbra sem hagyható el a határozott hatósági fellépés. Ne feledje el senki, hogy mi termékeket semmisítettünk meg, áruházakat zárattunk be.
– Választási ciklus végén szokás mérlegre tenni a négy évet. Három elemet emelnék ki: az agrárium számára több szempontból hátrányos uniós csatlakozás, jelentős mértékben csökkent a termelők száma, piacot veszítettünk. Egyetért azzal, hogy zsugorodott az elmúlt négy évben a magyar mezőgazdaság?
– Ez bizonyos szempontból így van. Ugyanakkor számításba kell venni, hogy új viszonyok közé kerültünk, alkalmazkodási időszakot éltünk át. Úgy érzem, már túl vagyunk a csatlakozás sokkján. Nincs félnivalónk, mert szakmailag felkészültebbek vagyunk vetélytársainknál, és sokkal jobbak a természeti adottságaink. Itt az ideje, hogy jövőképet készítsünk, ezért az érintett szakemberekkel közösen hamarosan letesszük az asztalra mindegyik agrárágazat nemzeti programját.
– Elődje készített már ilyet. Németh Imre idejében született meg az a jövőkép, amely csupán 80-100 ezer egyéni termelőnek, 6-7 ezer társas gazdaságnak szorított volna helyet a hazai mezőgazdaságban.
– Én viszont úgy gondolom, hogy a jelenlegi létszámmal és üzemi szerkezetben már képesek vagyunk a talpon maradásra.