Számos meglepő következtetésre jutottak felmérésükben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tanulmányát jegyző szakértők. A magyar nyugdíjpénztárakkal foglalkozó elemzés alapján ugyanis a nyugdíjpénztárakban elhelyezett vagyon szinte „láthatatlan mértékben” gyarapodott az utóbbi évek során. Számítások szerint hét év alatt – a levont költségeket figyelembe véve – összesen 0,5 százalékos átlagos reálhozamot produkált az egész szektor, ráadásul úgy, hogy még a jó pénz- és tőkepiaci klímát biztosító 2005-ös évben is csak 2,7 százalékra tudott emelkedni.
A felmérés rávilágított arra is, hogy a tagoknak nem csak a várható, igen alacsony nyugdíjösszeg jelenthet kockázatot. Ennek oka az, hogy a második pillért – az első az állami nyugdíj – jelentő kasszák csak elméletben rendelkezhetnek pénzügyi, vagyis banki, esetleg biztosítói háttérrel. A jelenlegi rendszerben azonban az intézmények mögött nincs olyan tőkeerős tulajdonos, amelynek helytállási kötelezettsége lenne komolyabb kockázati esemény bekövetkeztekor. A Napi Gazdaság e témával foglalkozó írásából ugyanakkor kiderül, hogy a pénztári működés során csak az igazgatótanács tagjait vonhatják felelősségre. A pénztár oldaláról kockázatot jelent, hogy az alapító, illetve szponzor bármikor felmondhatja a pénztárak és a pénzügyi csoport közötti szerződéseket, azaz magára hagyhatja a kasszát. De az alapító sem lehet teljesen biztos abban, hogy nem áll elő olyan helyzet, amelyben a pénztártagok egy csoportja átveszi az irányítást.
Mindez – legalábbis a jegybanki elemzés szerint – a magyar szabályozás sajátosságaiból adódik, amelyben keverednek a nyitott és a munkavállalói alapokra, valamint a szövetkezeti formára jellemző elemek. A kezdetben indokoltnak tűnő önkormányzati rendszerű irányítás nem érvényesül a már elért méretnél, a tagok érdek-képviseleti foka alacsony, de a gyakorlatban a nonprofit elve sem valósul meg. Az elemzés megállapítja: a profitabilitás mielőbbi biztosítása a bevételek meghatározó hányadát kitevő adminisztrációs költségek, valamint a növekvő vagyonkezelési díjak pénzügyi csoporton belül tartásán keresztül valósítható meg. A tagdíjakat terhelő levonások átlagosan csaknem 60 százaléka áramlott 2004-ben az alapító pénzügyi csoporthoz vagyonkezelői és adminisztrációs díjak formájában. Az ennek hátterében álló kiszervezés zavaros és átláthatatlan helyzetet teremtett. Olyannyira, hogy sem a tagok, sem a pénzügyi felügyelet vagy az MNB nem alkothatnak egészen pontos képet a gazdálkodásról – állapítják meg az elemzés készítői.
Ráadásul a tanulmány alapján a magyar nyugdíjpénztárak által alkalmazott díjterhelés mértéke régiós összehasonlításban is kiugróan magas. Az úgynevezett terhelési mutató átlagos értékét a súlyozott vagyonkezelési díjjal számították ki 2004-re. Ennek a mutatónak az értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az egyes országokban milyen a szabályozás, és a rendszert mikor hozták létre. Az MNB szakértői ezzel kapcsolatban megjegyzik: a lengyel és bolgár alapkezelőknek szavatolótőkét kell biztosítaniuk, amely drágítja működésüket. Kiemelik még azt a tényt, hogy a bérekhez viszonyítva Magyarországon a legnagyobb a tagdíjak aránya, és a magyar rendszer működik a legrégebben.
A negyedik nyugdíjpilléres formát már 2006 januárjától bevezették, miután zöld utat kapott a magyar tőzsdeelnök erre vonatkozó ötlete. Az alapkoncepció szerint a negyedik pillérben mindenki maga takarékoskodhat saját nyugdíjas éveire, és szabadon dönthet arról, hogy milyen befektetési instrumentum révén kamatoztatja nyugdíjra félretett pénzét. Magyarán: önkéntes nyugdíj-előtakarékossági forma nyílt meg minden magánszemély előtt. A megtakarító dönthet arról, hogy nyugdíját milyen portfólió-összetétellel takarítja meg; a befektetési eszközök széles palettájáról választhat a részvényektől kezdve a befektetési alapokon keresztül a biztosításokig. A kifejezetten nyugdíjcélú egyéni befizetéseket gyűjtő számla elméletileg kiegészíti a jelenlegi nyugdíjrendszert – vagyis az állami nyugdíjat, a magánpénztári és az önkéntes pénztári befizetéseket –, és a tőkepiac szereplőinek reményei szerint növeli a hosszú távú lakossági megtakarítások arányát, valamint erősíti az öregkori öngondoskodás szemléletét.
A nyugdíj-előtakarékossági számlát a kormány adókedvezménnyel támogatja: az ide befizetett összeg 30 százaléka, maximum 100 ezer forint lesz levonható a személyi jövedelemadóból (akárcsak az önkéntes pénztári tagdíjak esetében), és az itt felhalmozott hozam adómentes lesz. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a negyedik pillérben előtakarékoskodóknak több számlát kell majd nyitniuk. Konkrétan: egy pénzszámlát, egy letéti számlát és egy értékpapírszámlát. Ezt befektetési vállalkozásoknál és hitelintézeteknél tehetik meg az érintettek, egész pontosan olyan pénzügyi szolgáltatóknál, amelyek értékpapír-, letéti és pénzforgalmi számla vezetésére jogosultak, praktikusan tehát bankoknál, bankcsoportoknál. A számlára bármikor be lehet fizetni, át lehet utaltatni más nyugdíjszámláról, és nyugdíjba vonulás után felvenni a kamatokkal, hozamokkal növelt összeget. Az úgynevezett nyeszeken (nyugdíj-előtakarékossági számla) elhelyezett összegeket – amennyiben nyugdíjba vonulás után veszi ki az ügyfél – adókedvezménnyel támogatja a kormány: ennek mértéke megegyezik a nyugdíjpénztárakra vonatkozó kedvezményekkel, vagyis az éves befizetés 30 százaléka, legfeljebb 100 ezer forint.
Nyugdíj-előtakarékossági számlát legalább ötezer forintos befizetéssel lehet nyitni a mostani kondíciók alapján. Ezt lehet készpénzes betéttel vezetni, de szabad a befizetésből tőzsdei részvényt, állampapírt vagy befektetési jegyet is vásárolni – mást viszont nem (így egy nem tőzsdei társaság papírjai ki vannak zárva). A számla egyelőre csak magyar forintban vezethető. A törvény a számlavezetési díj maximumát az éves befektetési állomány egy százalékában szabja meg, ám minimum kétezer forintos díjat is előír. A jogszabály szerint az előtakarékossági számlán minden tőkebefizetés utáni vásárlási tranzakció díjmentes, de a további tranzakciók szabad árasak. A számla egyébként örökölhető: az értékpapírban tartott összeg más nyugdíjszámlára utaltatható, illetve értékpapír formájában sima értékpapírszámlára tehető át, a sima betétet pedig egy másik bankszámlán át felveheti az örökös.
A magyar lakosság 71 százaléka nem hallott még a negyedik nyugdíjpillérnek nevezett új előtakarékossági formáról, ennek ellenére körülbelül minden második ember jó ötletnek tartja – ez derül ki a Marketing & Media szaklap, valamint a TNS Hungary felméréséből. A Figyelőhöz eljuttatott eredmények azt mutatják, hogy a koncepció támogatottsága magasabb volt az ismertségénél: a megkérdezettek 15 százaléka „nagyon jó ötletnek” tartotta, további 49 százalék pedig „valószínűleg jó ötletnek”, de elismerte, hogy nem rendelkezik kellő információval. Ötszázaléknyit tett ki azok aránya, akik kimondottan rossznak minősítették az új előtakarékossági formát, további hat százalék – szintén információ hiányában – nem rokonszenvezett az elképzeléssel. A minta 25 százaléka nem tudott dönteni, illetve válaszolni. A kutatás kitért arra is, hogy hányan rendelkeznek részvényekkel vagy egyéb, részvényalapú befektetési eszközzel. A megkérdezettek 88 százalékának nem volt ilyen típusú befektetése; a legtöbb részvénybefektető az egyetemisták, főiskolások köréből került ki (20 százalék), de az átlagosnál kockázatvállalóbbnak tűntek a budapestiek is, 16 százalékuk rendelkezett valamilyen formában részvénnyel.
origo.hu
Autópályán cserélt kereket egy férfi Komáromban
