Mai fogalmak

Egy éve sincs még, hogy a Népszabadság Móricz és a zsidókérdés – Új dokumentumok a lappangó hagyatékból címmel közölt írást Gréczy Zsolt tollából. A cikk már a címadása folytán is méltán feltűnést kelthetett, hiszen Elek István közírót korábban a zsidókérdés kifejezés puszta használatáért is csúnyán meghurcolta a balliberális média.
„A közelmúltban izgalmas naplók, magánlevelek, újságírói elképzeléseket rögzítő tervezetek kerültek napvilágra Móricz Zsigmond hagyatékából. (…) A most felleltek között több olyan is akad, amely Móricz zsidósághoz való viszonyát tárja fel, az antiszemita naplórészlettől a zsidók melletti kiállásig. Ezek közül Kiss Ferenc (a kézirat-tulajdonos) egy Leányfalu, 1938. április 8-i keltezésű naplóbejegyzés, és egy ugyanitt 1941. május 2-án írott levél közléséhez járult hozzá” – írja a szerző, majd bősz másolásba fog.
„Történelmi nap: ma nyújtották be a zsidótörvényt a Házban. Egész neveltetésemmel, illetve múltammal oly ellentétben áll, hogy alig bírom megérteni, hogy fejlődött odáig a dolog. (…) Az ország bevette a zsidókat az alkotmány sáncaiba, így a törvénnyel szemben áll, hogy valaki bármilyen különbséget is tegyen magyar, zsidó és német vallásfelekezetek közt. (…) A zsidóság a gettóélet és a kereskedelmi tevékenység, a talmudista neveltetés következtében oly pallérozott elméjű volt, hogy játszva repült át a gátakon. A lomha agyvelejű magyarság, s általában minden keresztény elem csak ámulva nézett utána. Nem értette, hogy ebben a nyomorult földi életben, ahol az ő papjaik csak azt prédikálták, hogy a föld siralom völgye, hogy a szegénység és a gazdagság Istennek kikutathatatlan akaratából állott elő, s hogy e földön keresztényi kötelesség a nélkülözés, a tekintélytisztelet és a mások érdekének nem ártás – látni és éreznie kell, hogy a csak most felszabadított zsidóság egy pillanat, illetve három generáció alatt oly hatalomra, gazdagságra és erőre tett szert, hogy mire észrevette valaki, már újra rabszolga lett a nem zsidó a zsidóság kezében. A zsidóság túl kifejlődött intelligenciájú volt a többi összes fajtához képest. (…) Az ész volt az ő fidei comissumuk, a hitbizományuk, amire nem lehetett betáblázni semmi adósságot. (…) Az én olvasóim legelőször a zsidók voltak. Amit én írtam, az magas és távoli volt az én véreimnek, ellenben a zsidók habzsolták. (…) Én nem bántottam őket, mindig az volt az álláspontom, hogy én nem bántom azt, aki kívül van a családon. Én csak magamat és az enyéimet bántom, arra jogom van, sőt a kötelességem is, szeretem őket s javukat akarom.” És így tovább.
Gréczy később megemlíti: „Egyelőre senki nem akarta vagy merte kiadni Móricz azon naplóját, amely A kommunizmus után címet viseli, dátuma szerint azonban 1919 augusztusában született. Ebben az író kendőzetlenül írja le viszolygását két zsidóval szemben – egy kupéban utazva velük a vonaton. A külsődleges jegyek leírása – mai fogalmaink szerint – egyértelmű antiszemitizmust tükröz.” Jegyezzük meg a közbeszúrást: „mai fogalmaink szerint”.
A slusszpoén Móricz Zsigmond levele Pákozdy László nyugalmazott főállatorvosnak. „Kedves Barátom, én a zsidókérdést egy nagy negatívumnak tekintem a magyar sorsproblémák közt. (…) Tanulj, és taníttasd fiadat. Tanuld meg, hogy a zsidó két generáción avval tudta elfoglalni az összes vezető vonalat, hogy minden zsidó minden gyerekét, ha maga éhen halt volna is, taníttatta. Sőt, a zsidóság taníttatta a gyerekeket. (…) Majd jön még ránk olyan idő, hogy összebúvunk, mint a nyáj a viharban. Akkor majd mi is nekilátunk a munkának.”
A zsidókérdést tematizáló dokumentumokat történetesen az a Gréczy Zsolt adta közre tavaly májusban, aki a Népszabadság munkatársaként másodállásban sajtófőnöke volt Szabó István Rokonok című Móricz-filmadaptációjának is; de állítása szerint a Szabóval ügynökügyben készült első – később megtagadott – interjúnak nem ő volt a szerzője, hanem a Népszabadság másik két munkatársa. A Szabó-féle Rokonok végén erkölcsi ítéletként Madaras József azt mondja: „Szegény Magyarország!” Azt nem tudjuk, Móricz Zsigmond 2006-ban vajon mit gondolna.