Manipuláció

Erdélyi gazdák voltak nem hivatalos látogatáson az anyaországban, és igen kényes kérdésben kértek véleményt vendéglátóiktól: mi az igazság a génkezelt vetőmagvak, illetve a génmanipulált növények termesztése ügyében? Odahaza – talán a nagy amerikai pártfogó sérthetetlensége miatt – erről nem illik beszélni. Hivatalos állásfoglalás nem született; egyébként is nagy a titkolózás: bölcsebb, aki hallgat.
A szakemberek, a gazdák véleménye itthon egybehangzó és meggyőző volt: még a tudomány sem a következményeket. A józan ész elveti, a tudomány az óvatosságot hangoztatja, de nagy a kísértés is: hátha mégis ez lehet a jövő útja, mi meg itt óvatoskodunk, végül pedig lemaradunk. Nyílt véleménycsere alakult ki, amelynek következtetéseit a következőkben összegezték a résztvevők.
A világ fejlett országaiban itt is, ott is túltermeléssel küzdenek a nagyobb és kisebb termelési üzemek, gazdaságok. A túltermelés értékesítési gondjai megoldatlanok, mert ahol éheznek, ott nem tudják megvásárolni még a szükségeset sem. A termelési versengés ismeretlen utakra kényszeríti a világot, ennek egyik vadhajtása a génmanipuláció, a ma még nem látható következményeivel. A globalizáció közismertté váló termelési formája, hogy mindent oda kell átcsoportosítani, ahol olcsóbb a munkaerő. Ez az új „vadkapitalizmus” minden termelési formát, módot, törvényt a gyors haszonelvűségre alapoz, emiatt válságba kerülhetnek a bevált termelési rendszerek, aminek a gyöngék, a kicsik látják a kárát.
Tehát, mondták ki mintegy summázásként, ne vágjon bele a mezőgazdaság olyan próbálkozásokba, amelyeknek ismeretlenek a jövőbeli eredményei.
Mindezeket nem azért ítéltem közérdekűnek, mintha a hazai mezőgazdasági tudomány művelői nem lettek volna elegen a vendég gazdák meggyőzésében, de többről van itt szó. Átjönnek, óvatosan tájékozódnak, mert úgy szükséges, hogy hallgassák meg az itthoniakat. Ebben a témakörben – mondták a vendéglátók – olyan helyzetben a világ, hogy könnyen a semmibe ugorhatnak a tájékozatlanok. A gabona vagy más ipari növények hosszú századok nemesítési próbálkozásai eredményeképpen valóban egykor elképzelhetetlenül nagy mennyiségi hozamokat produkáltak, de a munka leggyakrabban abban volt általános, hogy a kiválasztás, a szelekció jelentette a természetes rendtől el nem térő beavatkozást. Így születtek meg a betegségeknek jobban ellenálló, rövidebb tenyészidőt elérő, ezzel együtt bőségesebb hozamokat felmutató vetőmagvak. Mesterséges módszerekkel nem avatkoztak be a növényfélék átalakításába. Márpedig a génkezelés ebbe az irányba terelné nemcsak a kutatást, de a termelést is…
Kérdés, milyen áron, milyen veszélyekkel történik mindez. S fölérnének-e a rizikóval, amit ma egyáltalán nem láthat a termelő? Nem túlzott óvatoskodás kormányozza a tudományos és gyakorlati élet irányítóit, hanem a felelősség. Minthogy nem volt hivatalos a látogatás, ily módon nem eligazító állásfoglalás volt a célja a beszélgetésnek, mindössze a tanácsadás. Ez a néhány összefoglaló gondolat elsősorban arra intette az erdélyi gazdákat is: ne ugorjanak a bizonytalanba, mert a következményekért mindenki maga tarthatja hátát, az pedig sokba kerülhet. Amit nem tartasz jónak magadnak, ne tanácsold másnak. Régi igazság, eddig nem csalódtunk benne.