Meghatott a kormány szociális érzékenysége

Nagyra értékelem a miniszterelnök és kormányának szerénységét, hogy most nem száz, hanem csak 5,1 százalékkal (+5,1 százalék adható jutalommal) emelték miniszteri fizetésüket. Jó munkájukért akár több évre szóló emelést is megérdemelnének. Mélységesen sajnálom, hogy ilyen kevés pénzből kell tengődniük. Az én nyugdíjam nagyon szép: havonta 48 ezer forint, melyhez méltatlanul magasnak tartom a 4,3 százalékos emelést. Megható a kormány szociális érzékenysége! Végül is én, csak 35 évet dolgoztam ezért a nyugdíjért, míg önöknek már az elődei is gürcöltek azért a pénzért, amiből még így is nehezen tudnak megélni. Az emelésről szívesen lemondanék az önök javára, mert eddig olyannyira be tudtam osztani nyugdíjam, hogy abból még a rászorulóknak is jutott – eddig. Most azonban egy kis bajban vagyok, mert véletlenül – talán elkerülte a figyelmüket – rossz gombot nyomtak meg, mikor a közgyógyellátási költségek csökkentésére szavaztak. Ezáltal a gyógyszerre és a gyógyászati segédeszközökre fordítandó költségeim többhavi nyugdíjam fogják fölemészteni, melynek következtében nem tudok adni a rászorulóknak. Így önöknek sem.
Méltányolom továbbá a nemzetért tett nagy erőfeszítéseiket, hogy – bár nagy szívfájdalmak között, de – mégis rászánták magukat a Budapest Airport eladására is a többiek (energia, gáz, víz stb.) mellett, csakhogy ennek a haszontalan népnek az életét jobbá tegyék. Mivel áldozatkészségük ily nagy nemzetünk megmentéséért, úgy érzem, hogy jó hazafiként, nekem is további áldozatokat kell hoznom hazámért, a Magyar Köztársaságért, az államért, vagyis önökért, mert az állam, önök. Sajnos már csak két dolog az enyém: a lakásom és az életem. Egyik a másik nélkül értelmetlen. Így vagy egyiket sem, vagy mindkettőt adom. Ha utóbbi mellett döntenék, akkor lemondok a drága gyógyszerekről és az olcsóbb, de finomabb zsíros kenyér és a csirkefarhát mellett voksolok. Röviddel ezután, már úgysem lesz szükségem a lakásra. Így életjáradék fizetése nélkül juthatnak hozzá. Cserébe annyit kérek csupán, hogy egy fél négyzetméteres faházikóról gondoskodjanak valahol, ahol meghúzhatom magam. Ígérem, hálából én is gondoskodni fogok magukról.
Csordás Lajosné
Velence