Románok és magyarok egyaránt legendákat mesélnek Arafat doktorról. Közép-Erdélyben talán nincs is olyan ember, akinek ismeretségi köréből ne mentette volna meg valakinek az életét a marosvásárhelyi rohammentő-szolgálat alapítója. A SMURD (a betűszó a román sürgősség, újjáélesztés és roncsból való mentés mobil szolgálatának rövidítése) neve ma már a minőség és a megbízhatóság szinonimája Romániában. Amikor tavaly először rendelkezhettek az emberek adójuk egy százalékával, a civil szervezetek közül a SMURD kapta a legnagyobb összeget, kétszázmillió forintnak megfelelő lejt. Míg a kilencvenes évek elején egy szívstoppos betegnek nulla százalék esélye volt arra, hogy a kórházon kívül élesszék újra, vagy stabilizálják az állapotát, ma már ennek harminckét százalékos a valószínűsége. Ezzel a számmal a marosvásárhelyiek az európai és amerikai élvonalba tartoznak. A város vonzáskörzetében hat-hét perc alatt a helyszínre érnek, és ha például autóbalesethez vonulnak ki, kocsijaikon a roncsból való mentéshez szükséges műszaki eszközök is megtalálhatók. A rendszer kiegészítő szolgálatként működik: csak az életveszélyes esetekhez vonulnak ki, az egyszerűbb ügyeket és a betegszállítást a hivatalos mentőszolgálat végzi.
Raed Arafat tandíjas diákként került Romániába, a kolozsvári orvosi és gyógyszerészeti egyetemre. Damaszkuszban született, szülei palesztin származásúak. Már a középiskolában megalakította elsősegélynyújtó csoportját. Véletlenül került Romániába – több országba beadta jelentkezési lapját, de Kolozsvárról válaszoltak elsőnek a levelére. Ceausescu Romániájában kezdte tanulmányait. A nyolcvanas években az országban tanuló – és tandíjukat dollárban fizető – diákokkal sem kivételeztek különösképpen, így nekik is a diákmenzán kellett ebédelniük, és ők is csak jegyre vehettek húst vagy kenyeret az üzletben. Nem csoda, hogy a felkészítő évben Pitesti városában tizenhat kilót fogyott a fiatalember. Egy román újságnak nyilatkozva úgy emlékszik erre az időre, hogy szép, de kemény évek voltak. Az egyetemet a forradalom évében végezte el, és úgy határozott, hogy az országban marad a szakosodásra. Fél évig rezidens orvosként dolgozott Marosvásárhelyen a megyei kórház intenzív terápiás osztályán, ez időben kezdte el kialakítani rohammentő csapatát.
Az első lépéseket saját zsebből finanszírozta: az atyai örökségből megvásárolt egy leselejtezett mentőautót. Személyzetet a kórház intenzív osztályáról toborzott, szigorúan önkéntes alapon. Kezdetben gyakran kellett tolni az autót, mert elfogyott a benzin, emlékeznek vissza akkori kollégái, akik nemritkán saját zsebből tankolták tele a mentőt. Mindent személyes kapcsolatokkal és rengeteg munka árán építettek fel – alapelvük ma is, hogy a betegtől egyetlen fillért sem szabad elfogadni. Ez a legszigorúbb szabály, azonnal repül a csapatból, aki nem tartja be. Más vétkek esetében még kaphat esélyt a munkatárs, de ritkán van szükség a fegyelmezésre, mert a SMURD-nál dolgozni ma már a legnagyobb szakmai kihívást jelenti.
Ez persze nem volt mindig így, hiszen évekig az egészségügyi rendszer páriájaként kezelték őket a hivatalos mentőszolgálat árnyékában. Aztán a Maros megyei tűzoltóság parancsnoka úgy döntött, hogy fizeti a benzint és a sofőröket, valamint ügyeleti szobát biztosít a rohammentősöknek. Az eredményekre felfigyelt a sajtó, az emberek bizalma pedig rákényszerítette a hatóságokat is, hogy ha nem támogatják is őket, legalább eltűrjék a munkájukat. A szakminisztérium mondvacsinált indokokkal bújt ki a támogatás elől: előbb az volt a baj, hogy az alapító orvos nem román állampolgár, később meg pénzhiányra hivatkozva tagadták meg a segítséget. A felszerelések döntő részét külföldi adományból kapták: Angliában, Svájcban, Norvégiában, Németországban és Amerikában értékelték, hogy milyen hatékonysággal és mire használják az általuk biztosított eszközöket. 1994-ben például a skótok adományoztak nekik egy fölöslegessé vált könnyűszerkezetes épületet, amelyet a BBC egymillió fontos adományából építettek át sürgősségi ellátóközponttá. A megyei klinika udvarára felhúzott épület az első ilyen egység volt az országban: a rohammentők ide hozták be a betegeket, hogy a két főt befogadó intenzív osztályon vagy a tízágyas ápolórészlegen stabilizálják állapotukat.
Kilencvennyolc már a sikerek éve: Arafat doktor megszerezte a román állampolgárságot, másrészt a szervezet lakossági gyűjtés eredményeképpen száznyolcvanezer márkára tett szert, amelyből meg tudta vásárolni az ország legmodernebb mentőautóját. A lakosság támogatására jellemző, hogy egy öreg néni méltatlankodva hozta be egy isten háta mögötti faluból a sokáig kuporgatott tízezer lejét: azért zsörtölődött, mert a portájára nem jutottak el a gyűjtők, ezért neki külön be kellett jönnie a városba.
A sajtó és a közvélemény nyomására aztán az egészségügyi minisztérium is elismerte tevékenységüket. Pénzt ugyan ekkor sem kaptak, de legalább kísérleti központnak nyilvánították a vásárhelyi SMURD-ot. Ekkor már az Európa néhány országában és Amerikában jól működő rendszer szerint dolgoztak: orvosi szempontból a kórház koordinálta a tevékenységüket, az operatív mentést pedig a tűzoltók irányították. Ennek megfelelően az egészségügyi szervezet a kórház, a műszaki személyzet és a sofőrök pedig a tűzoltóság alkalmazásában álltak.
Vass Hajnal főápoló meséli el a bázison a rendkívül összetett rendszer működését. A SMURD ügyeletes orvosa ott ül a mentőknek, a tűzoltóknak és rendőrségi hívásoknak fenntartott 112-es sürgősségi szám diszpécserközpontjában. Az ő feladata a hívás alapján eldönteni, hogy szükség van-e rohammentőre, vagy elég a hagyományos mentőszolgálat. Életmentésre szegődtek: a közlekedési balesetek mellett kimennek az áramütéshez, munkahelyi balesetekhez, robbanásokhoz, szívinfarktushoz és súlyos légzési zavarokhoz is. Riasztás esetén két helyről startolnak: a bázisról elindul az orvosi kocsi négy személlyel (sofőr, orvos és két ápoló), a tűzoltóságon lévő bázisukról pedig a műszaki eszközökkel is felszerelt nagy rohammentő megy háromfős személyzettel. A csapatok a baleset helyszínén találkoznak, és így arra is van lehetőség, hogy újabb riasztás esetén a kisebb autó átvigye az orvost a következő helyszínre. Az ellátásra szoruló embert a bázison levő sürgősségi ellátóközpontba hozzák be, állapotának stabilizálása után innen kerül a kórházba.
A SMURD-nak Maros megyében már hét helyen van elsősegélynyújtásra alkalmas mentőautója, ezeken kétfős személyzet teljesít szolgálatot. Őket a helyi hatóságok fizetik – ha különösen súlyos esettel találkoznak, akkor riasztják a központot, és elindulnak Marosvásárhely felé a beteggel. A randevúrendszer lényege, hogy egyetlen percet sem késlekednek, a beteget útközben adják át a nagy rohamkocsinak. Ma már helikopter is segíti a munkájukat, egy román mobilszolgáltató adományának köszönhetően pedig a bázis monitorján azonos időben látják a beteg szívműködésének adatait, így a specialistájuk szükség esetén távolról is be tud avatkozni. Az általuk gyakorlatba állított „virtuális doktor” funkciót különben nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a különböző nemzetközi mentésügyi konferenciák résztvevői.
A légimentő-szolgálatban országos szinten három helikopter működik, ezek mind az állami légiflottához tartoznak, és a belügyminisztérium üzemelteti őket. Azért vannak állami kézben, mert korábban előfordult, hogy a magánkézben lévő gép egy kifizetetlen számla miatt nem szállt fel sürgősségi esetben – ilyen most nem történhet meg. Az is lényeges, hogy Romániában jelenleg egy magánszolgálat sem teljesíti azokat a nemzetközi normákat, amelyek szükségesek az egészségügyi légi mentéshez. A pilótákat is a belügy fizeti, az orvosokat, mentőápolókat a SMURD adja. Tavaly a Marosvásárhelyen állomásozó helikopter közel négyszázötven esetben indult betegért – ez ennyi megmentett életet jelent.
Mivel a SMURD tavaly ünnepelte megalakulásának tizenötödik évfordulóját, az ünnepség kiváló alkalom volt a számvetésre. A szervezet rohamkocsija húszezer esetben indult el szirénázva, a sürgősségi ellátóközpontban pedig százhatvanezer embert láttak el összesen. (Ide a rohammentőkön kívül a hagyományos mentőautók is szállítanak beteget, és sok esetben maguk a hozzátartozók hozzák be a segítségre szorulókat.) A SMURD-rendszer különben terjed az országban, eddig tucatnyi megyében vették át a módszert. Az emberek bíznak a rohammentősökben – egy megyei felmérés szerint az összes közintézmény közül száz emberből kilencvenhatan őket tartották a legmegbízhatóbbnak.
Külön figyelmet fordítanak nemcsak a munkatársaik, hanem az orvostanhallgatók, egészségügyi technikumot végzők és az elsősegélynyújtást fontosnak tartó polgárok képzésére is. A helyi tévén heti rendszerességgel jelentkeznek elsősegélynyújtó műsorral. A sürgősségi szolgálat időközben kinőtte a rendelkezésére álló épületet, hiszen csak tavaly például huszonötezer embert láttak el itt. Most a megyei önkormányzat és a helyi testület hatmilliárd lej (kb. négyszázhúszmillió forint) költségvetési keretet biztosít számára.
A szervezet alapítója, Raed Arafat ma már többnyire csak ünnepnapokon vállal ügyeletet, idejének nagy részét a szervezés és a menedzselés teszi ki. Egy ideje már „szárnyas doktornak” hívják, hiszen hétszáznál is több órát töltött a levegőben. Néhány éve a Zsil völgyében lezuhant egy helikopter, tíz kilométerre Petrozsény városától. Délután fél háromkor zuhant le, este hatkor a rendőrök és a hegyimentők még keresték a nehéz, havas terepen a sebesülteket és a roncsokat. Aztán egyszer csak megérkezett a SMURD helikoptere, Arafat doktor találta meg és látta el a négytagú személyzet két életben maradt, súlyos sérültjét. Az orvos különben 2001-ben volt utoljára szabadságon, szabad idejében különféle nemzetközi tanfolyamokra jár katasztrófahelyzetekben szükséges koordinációt, menedzselést, logisztikát tanulni.
A sikert nem adták ingyen: eddig tíz embert veszítettek el balesetekben. A legutóbbi január 9-én következett be, amikor gyakorlórepülés közben lezuhant egy helikopter Jászvásárban. A reptértől alig három kilométerre bekövetkezett tragédiában két pilóta, egy orvos és egy mentőápoló halt meg. Három éve Kolozsvár mellett egy másik gépük zuhant le. A város repteréről jött vissza, ahova egy budapesti műtétre induló gyereket szállított. Akkor is négyen haltak meg, köztük egy huszonnégy éves magyar fiú, a mentőápoló Csongor, aki tizenhat éves kora óta önkéntesként segítette a csapat munkáját. További két embert veszítettek autóbalesetben.
Sokat támadják őket hivatalos részről is. A korábbi kormány idején például az egészségügy-miniszter asszony „kifelejtette” őket a rendszerből. Sorin Oprescu, a bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház igazgatója egy tévéműsorban a „sürgősségi orvoslás ajatollahjaként” emlegette, és gunyorosan arra kérte Arafat doktort, hogy maradjon még pár évet az iskolapadban. Legutóbb éppen az alapító orvos szilveszteri kitüntetése verte ki a biztosítékot egyesekben: a mentőorvosok és mentőápolók szakszervezete azt sérelmezte, hogy miközben az államfő egészségére ők vigyáznak, Traian Basescu államelnök egy „médiasztárt” tüntet ki, és egy szóval sem méltatja a tízezer orvos és ápoló munkáját. A konfliktus oka ott keresendő, hogy miután több nagyvárosban a SMURD-modell szerint megalakították a rohammentő-szolgálatot, két éve Bukarest prefektusa is érdeklődni kezdett a rendszer iránt. A milliós nagyvárosnak a helyiségek biztosítása, a rohamkocsik és a helikopter beszerzése nem jelentett volna megoldhatatlan problémát. Petre Botezatu Enescu prefektus kijelentette, gyorsan megalakítható a fővárosi SMURD. Ez nyilvánvalóan nem tetszett a mentőszolgálat bukaresti vezetőinek, mert hamar kiderült volna a profi csapat és a vízfejű szervezet közötti szakmai különbség. Az elképzelést sikerült szabotálni.
Január második felében két napot töltöttem Marosvásárhelyen, de Raed Arafat rendkívül zsúfolt programjába nem fért bele egy félórás találkozás. Indulás előtt arra kértem Vass Hajnalt, hogy egyetlen mondatban próbálja összefoglalni küzdelmüket. A főasszisztens elmosolyodott, és így felelt: „Tizenhat év alatt mindenki rájött, hogy nem valakik ellen, hanem a rászorulók érdekében dolgozunk. A SMURD bizonyított, eredményei biztonságot jelentenek az embereknek.”
origo.hu
Orbán Viktor: Szerdán csak jó hírek lesznek! - videó
