Mesteri Szent Mihály-temploma

R e j t ő z k ö d ő M a g y a r o r s z á g

Bármilyen ijesztően nagy számban pusztultak el középkori műemlékeink a török időkben, majd a kuruc–labanc háborúkban, sosem lehetünk biztosak abban, hogy nem bukkanunk új és újabb túlélőkre. Az 1960-as évek elejétől – korszerű régészeti kutatásunk és műemlék-helyreállításunk kezdetétől – eltelt évtizedek alatt százas nagyságrendben váltak ismertté hazánkban az újabb keletű átépítések alatt lappangó román kori és gótikus templomok. 1990 táján okkal vélhettük, hogy pontosan kirajzolódott a XII. és XV. század között keletkezett és legalább részleteiben megmaradt építészeti emlékeink pontos és teljes térképe. Az akkoriban történt zajos változások is elterelték figyelmünket a tudós szakemberek csendben folytatódó munkájáról. Így aztán kíváncsian vesszük kezünkbe az olyan frissen megjelent könyveket, amelyek az elmúlt másfél évtized alatt végzett műemléki kutatásokról számolnak be. A meglepő eredmények is arra intenek, hogy soha nem lehetünk biztosak a múlt ismeretében.
Valter Ilona tavaly két kiadásban megjelent összefoglaló munkája a Nyugat-Dunántúl Árpád-kori templomairól részletesen ismerteti a Vas megyében feltárt, nem kevesebb mint tizenhárom középkori templomot. P. Hajmási Erika, a szombathelyi Savaria Múzeum vezető régészének adataira támaszkodva folytatjuk Magyarország rejtőzködő emlékeinek ismertetését.
Az írásban első ízben 1293-ban Mestur néven előforduló, Alsó- és Felsőmesteriből a múlt században egyesült kisközség, a 600 lakosú Mesteri Celldömölk közelében, a Vasi-Hegyhát lankáin fekszik. A faluszélen különös formájú dombon álló temploma a tőle csupán két kilométerre lévő Ság-hegy vulkáni eredetű bazalttufa kövéből épült valamikor a XIII. században. Körülötte bronzkori telep és vaskori halomsír került napvilágra az 1980-as években. A Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt plébániai egyház – amely szerepel az 1332. évi dézsmajegyzékben is – méreteit és formáját tekintve a Gyepükaján határában lévő pusztatemplom rokona (vö.: Magyar Nemzet, 2004. május 15.). Szentélye négyszer négy méteres belméretű négyzet, egyenes harántfallal zárul, hajója kétszeres hosszúságú, téglalap alaprajzú. Nyugati oldalához épült, hasáb alakú tornyának alakja és aszimmetrikus elhelyezése szintén a Veszprém megyei párjáéra hasonlít, azonban míg az ottani túlélte a középkort, a mesteri templom tornyának csupán az alapfalai kerültek elő a föld alól. Az épület XIII. századi részleteiből a déli oldalon két román stílusú ablak és a szentély kőből rakott dongaboltozata látható. A nyugati bejárat egykor a torony alján vezetett át.
1497-ben „Nogh Mestery” község köznemesi birtokként tűnik fel egy összeírásban. A török hódoltság alatt lakói megfogyatkoztak, s áttértek a protestáns hitre. A templomot – 1625 és 1697 között kelt bekarcolásainak tanúsága szerint – hosszabb időn át nem használták, az 1697. évi egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint tornya sem volt már meg. Ettől az évtől Mesteri földesurai, a Békássyak javítgatták az épületet. 1745-re elkészült a család kriptája, majd 1781-ig az új sekrestye és a hajó barokk stílusú, fiókos dongaboltozata. Az 1817-ben még a templomtól nyugatra álló fa haranglábat 1851 körül áthelyezték a domb déli oldalára, ettől fogva – egészen az 1975-ben megkezdett műemléki helyreállításig – nem történik említés semmiféle renoválásról vagy átépítésről. A szentélyben látható, Szent Mihályt ábrázoló oltárképet Hertelendy Pálné Békássy Mária festtette az 1850-es években.