MI A MAGYAR?

1782. február közepén a nagy hideg következtében az úrvacsora bora is befagyott a kehelybe.
1804. február 26-án sötét vihar dühöngött reggeltől estig, sűrű felhőkkel, pusztítva a házak és egyéb épületek tetejét.
1812. február: ennek a hónapnak három első napjai hidegek voltak. 4-ikén kezdett enyhülni az idő, s nem sokára az egész hó elment, s ezután egy nehány napot kivevén tél sem volt. Kivált a hónap hátulsó része a legszebb tavaszi forma volt, a sár egészen felszikkadt. Betegségek nem uralkodtak. Igen jó és szép hónap vala.
1825. februárius: az egész hónap száraz, hó és eső nélkül való volt, úgyhogy télinek nem lehetett mondani; igen nagy szelek fúttak, melyek a homokot egészen megrontották. A hónap vége felé már szántottak, vetettek. Febr. 15.: nekikezdett a hó esni, és egyszerre téli idő lett egész hónapban, a hó a földet bélepte, a szántást, vetést megakadályozta.
1830. február 24-én 4 arasz hó esett, heves széllel […] oly hideggel, hogy a nyolcvanéves öregek sem emlékeznek ilyenre.
1843. február: ebben a hónapban csaknem mindennap sütött a nap. Az embereket ez sétára ösztönözte és a meszelést hamarabb megkezdték. A lányok és fiúk mezítláb kezdtek járni. A fák rügyeket hoztak.
1853. február 20-ka táján még a fekete kadarka vesszőjét megvágva könnyezett, mely bár később szokott indulni ugyan, a hó végén a cseresznye, barackfélék, körtefák mind virágosak voltak; mártziusban kivétel nélkül majd minden gyümölcsfa elvirágzott, bár volt rá eset, hogy jégcsap lógott a virágokon, de ártalom nélkül. […]
1870-ben (február) Flórián Károlyhoz voltunk híva vadászatra. Csak úgy tudtunk haladni az izsáki és a köncsög–ágasegyházi úton, hogy a gondos házigazda hatökrös szekérrel törette előttünk az utat. … a derékig érő hóban a vadászok nem sokra jutottak. … ugyanezen évben a hófúvás több kilométer hosszú és fél kilométer széles roppant torlaszt emelt a város déli részén. Az eltemetett utak közül nagy erőfeszítéssel szabaddá tették a kiskőrösi utat, és sokáig azon bonyolódott le a forgalom.
1877. február 12-én, azaz hétfőn helyi időszámítás szerint reggel negyed 9 órakor, a délnyugati látóhatár fölött eléggé éles világításban 3 perczig volt látható egy szivárvány ívelése. […] Este délkeletre villámlott 7 órakor.
1883: Mátyásra (február 24.) tavaszias napok köszöntöttek.
1893: Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe (február 2.) már régóta nem érzett enyhe idővel köszöntött be. S a nap sugarainak hatása alatt meg is indult a hóolvadás, csorognak a háztetők, az ereszek, mert a csatorna Kecskeméten ismeretlen tárgy, és folyik a piszkos hólé a járókon, kocsiutakon egyfolytában. […]
1894: Szeszélyes időben mostanság nagyon bővelkedünk. A lefolyt héten minden évszakból kijutott: hétfőn (február 12.) délelőtt 11 órától kezdve d. u. 4 óráig nyári meleg volt 17 fokkal, kedden tavaszi esőt kaptunk, jött erre a hideg szél, mely mindig hidegebb lett, és szombat reggelre 6 foknyi hideget hozott.
1895. februárban virágozni szokott a mandolafa, hajt a piszke, ribiz meg a fűzfa, a jelen évben –7 C-fok hideggel köszöntött be a márczius […], a mezőket éjszaki sarkvidéki tájra emlékeztető hótakaró lepi, csak szánok suhannak a város utczáin tova. Sok szegény ember kamrájából kifogyott már az a kis eleség, amit 1894 aszályos nyara szűk marokkal adott.
(Dr. Szilágyi Tibor: Időjárási események Kecskeméten a XVII–XIX. században, 1999)