(miben hisz Tárnoki néni…)

Én nem tudom, hogy a Szende Peepshow közvélemény-kutató intézet, amely az SZDSZ megbízásából, a Jöjjön el az én országom! akció keretében az emberek hitbéli szokásairól készített felmérést, miként jutott el a reprezentatív mintavétel során Tárnoki nénihez. Ugyanis a szabad demokraták „a kereső korban lévő népesség” vélekedésére voltak kíváncsiak, Tárnoki néni pedig özvegyi nyugellátásban részesült. Másrészt viszont mint a Tini-Mini Vegyes Bt. beltagja kényszervállalkozóként volt közismert, „akit a szükség garast rabolni kényszerített”. Az idős hölgy akkor élt ezzel a Bánk bánból vett idézettel, amikor unokája, Timi a minimarket pénztárosaként huszonöt forint helyett tizennyolc ötvenért váltotta be a környékbeli hajléktalanok által a kukából kimentett sörösüveget.
A peepshow telefonon érdeklődő munkatársát nyilván megtévesztette a fiatalos hang, amelyhez Tárnoki néni egy orrműtét során jutott. A Nicole Kidman-szerű fitossághoz bájosan csengő orgánum tartozott. Így a kérdezőbiztos minden további nélkül tudomásul vette az interjúalany közlését, hogy „vízkeresztkor múltam harmincegy éves, és a peepshow a kedvenc közvélemény-kutatóm”.
Az első kérdés így hangzott: „Hisz-e ön Istenben?” „Mégpedig?” – kérdezett vissza Tárnoki néni. – „Ha valamely abszolútumra vagy princípiumra gondol, amely mozgatja a világmindenséget, és gondoskodik az emberről, akkor a válaszom egyértelműen: nem. Mert miféle isteni gondoskodás az, amely élete virágjában elviszi szegény megboldogult férjemet, és engem arra kárhoztat, hogy özvegyként ötven éven át gondozzam a sírját?” A peepshow munkatársa beikszelte a nem rubrikát, és azt kérdezte: „Milyen felekezethez tartozik?” „Még csak az kéne” – felelte Tárnoki néni. – „Világéletemben független voltam, és tudtam magamról gondoskodni még akkor is, amikor éppen nem volt nagy a jólét, hanem éhséglázadás fenyegetett. Egyáltalán nem áll szándékomban felróni a teremtőnek, a teremtőt írja kisbetűvel, hogy életem során sokszor be kellett érnem csirkelábbal és farháttal. Így magunk között: nincs ízesebb falat a tokaszalonnán párolt farhátnál, a csirkeláb pedig jól kocsonyásít. Bár hogy most a madárvész itt van a nyakunkon, jobb, ha az ember káposztás cvekedlit eszik, míg valami disznóság arról is ki nem derül.”
„Jár templomba?” „Ez a legbensőbb magánügyem.” „Az ön adatait bizalmasan kezeljük, még az sem valószínű, hogy kiadjuk az MSZP kampánystábjának.” „Az MSZP-t ne keverjük bele” – mondta Tárnoki néni. – „Nincs titkom előttük. Annyit önnek is elárulok, bár ügyetlenül kérdez, hogy tulajdonképpen hiszek Istenben, de kizárólag a magam módján, nem úgy, ahogy a papok szeretnék. Templomba be nem teszem a lábamat, a dogmákra nem adok, helyettem ne döntsön a tridenti zsinat.” „Tartja a böjtöt?” – kérdezte félénken a biztos. „Hogy tartom-e? Böjtöltem eleget az Antall- meg az Orbán-kormány alatt. Most nagypénteken is szafaládét eszek. Nem ezen múlik…” „Mi?” – kérdezte a biztos. „A kondícióm” – felelte Tárnoki néni.
„Mi a véleménye a hívőkről és a püspöki karról?” „Ez fogas kérdés. Tisztelem mindenkinek a hitét, legyen mohamedán, zsidó vagy buddhista. Engem is megkereszteltek. De az Úristen se bír rá, hogy tüntetni küldjem a dédunokáimat.” „Dédunokái?” – döbbent meg a kérdezőbiztos. „Példaként mondtam. A püspöki kar meg jöhet a hátamra púpnak. Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Helyettem ne meakulpázzanak, az én erkölcseimet ne féltsék. Méghogy paráznák vagyunk meg tolvajok? Seperjenek a saját házuk előtt. És főleg ne célozgassanak rá, hogy kire szavazzak. Itt a rózsafüzérem is, boldogult anyámtól kaptam, a konyhában meg a saját kezemmel hímeztem ki, amint Jézus azt mondja, hogy engedjétek hozzám a kisdedeket. De a Gyurcsány Ferinek akkor is igaza volt, hogy nem esett hasra a pápa előtt. Körlevelezhetnek, imaévezhetnek nekem, szerintem Jézus hívő szocialista volt, talán még Árpi bácsinál és a lányánál is jobban pártolta a szegényeket. És nem kért paraszolvenciát, ha gyógyított. És nem felejtette szegény Lázár hasában a törlőkendőt, mint ezek a mostaniak. A műtétem után nekem is bent hagytak a melléküregemben egy intimbetétet, az egész ház a csodájára járt, amikor kihúztam az orromból. A háziorvosunk meg egyenesen azt mondta: Tárnoki néni, maga egy parafenomén. Tudja, hogy mi az a fenomén? Mert én nem tudom…”