Drága Jenő bácsi! Én ugyan UTE-szurkoló vagyok, de mindig becsültelek, mert valahol a hazaszeretet ott volt – van – a Fradi-szívben, ami Benned dobogott. Nagy kár, hogy elmentél…
Hogy milyen most a futballvilág idehaza, arról ne beszéljünk. Bennünk az maradt meg, amikor a Fradi balhátvédjeként beívelted a labdát, illetve Sándor Csikart lepasszíroztad a pályáról (persze őt sem kellett félteni). Egyszer találkoztunk személyesen: azonnal mondtad, hogy ne Jenő bácsizzalak, hadd legyél egyszerűen csak Jenő, még ha én az Újpestért szorítok is. Engem megfogott ez a mondatod. Szép volt. Olyan mosolyteremtő, amelyből nagyon sok kellene. Mély volt ez a találkozás, Jenő bácsi. Ha elmentél is, ott maradsz a balszélen, hátul, ha jön Csikar, ha nem. Futball kéne ide, meg Dalnoki Jenő, a „Puha vagy, Jenő!”, talán vihetnénk még valamire. Hiányozni fogsz, Jenő bácsi, a baloldali előre íveléseid, a letepert csatárok, a zsivány cseleid. És elsősorban Te.
Velünk maradsz.
origo.hu
Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!
