A Magyar Nemzet január 31-i számában olvasható híradás szerint Zoltai Gusztávot, a Mazsihisz ügyvezető igazgatóját egy ’56-os szövetség a Pro Fidelia érdemrenddel tüntette ki. Függetlenül a cikkben jelzett körülményektől – mint a latin nyelv kiérdemesült ismerője – bátorkodom az érintettek figyelmét felhívni arra, hogy a latin fidelia szó jelentése (cserépedény, fazék) aligha egyezik az adományozó szerv szándékával. Feltehetőleg a kitüntetett (elv)hűségét akarták elismerni, ami azonban latinul nem fidelia, hanem fidelitas – vagyis latinul „pro fidelitate” volna a helyes szöveg. Magyarázatként – a sejtés szintjén – arra gondolhatunk, hogy a latinban járatlan adományozó képzeletében talán Beethoven „hűséges” Fideliója kísértett, ennek nem kevésbé hűséges párját vélhette Fideliának (vö. a Varázsfuvola párjaival: Papageno – Papagena…).
Hasonló nyelvi furcsasággal ismerik el manapság a vidékfejlesztés terén jeleskedők érdemeit is a Pro regio kitüntetéssel, nem lévén tisztában azzal, hogy az illető főnevet (a pro után) ablativusi esetben illenék használni, hiszen nem holmi „királyi személyről” (homo regius) volna szó, hanem a magyar vidék (regio) fejlesztése terén szerzett érdemek elismeréséről, vagyis: Pro regione – de jelző nélkül így is sántikálna a fogalmazás.
Mikszáth Kálmán hajdani „diákizáló öregurai” tudtak deákul. A maiak – ha még akadnak – legfeljebb háboroghatnak az efféle tudatlanság láttán: O tempora, o mores!
Borzsák István
professor emeritus, Budapest
origo.hu
Csillagjegyek, akiknek csodás nyaruk lesz
