Olajos álom és valóság

Nagy visszhangot váltott ki Svédország miniszterelnökének és a szociáldemokrata párt vezetőjének novemberi pártkongresszust megnyitó beszéde – Magyarországon. Persson „korszakalkotó” szavait Svédországban azonban senki sem értelmezte hasonlóan, mint a magyar média, így a visszhang is elmaradt, s a pártkongresszuson elhangzottakról csak rövidke hírek láttak napvilágot a sajtóban.
Az igazság ugyanis az, hogy a beszéd semmi falrengetőt nem tartalmazott. A szociáldemokraták, akik ősi programjuk szerint Svédországban folyamatosan „a nép otthonát” építik, most a zöldekkel együtt kénytelenek kormányozni, így ma már „a nép zöld otthonáról” beszélnek. Ebben az összefüggésben szólt Persson a környezetszennyező gázokról, a csökkenő olajtartalékról, az alternatív energiahordozókról, majd szokás szerint a jövő nagy szociáldemokrata vízióit festette fel a hallgatóságnak. Többek között ezt mondta: „Svédország legyen az első ország a világon, amely 2020-ra megszünteti az olajtól való függőségét.”
Előfordulhat, hogy a legyen, illetve a lesz nyelvtani formák magyar fordításába csúszott hiba, s innen a félreértés, de a fenti kijelentést a szociáldemokrata zsargont ismerő svéd sem így, sem úgy nem veszi ténynek. Nem is tolmácsolható annak, hiszen nem kormányülésen hangzott el, nem is ült össze semmiféle fórum, amely határozatot hozhatott volna, és semmilyen terv nincs a megvalósításra.
Az idei választások előtt s a koalíciós partnernek címezve is jól hangzik azonban egy ilyen álom körvonalazása, amelyben önmagában véve nincs is hiba, ha nem „a svéd modell” nagyzási hóbortjának része lenne. A svéd szociáldemokraták ugyanis meg vannak győződve róla, hogy áldásos tevékenységüknek köszönhetően az ország mindenben világelső, s amiben még nem az, majd lesz, természetesen szintén nekik köszönhetően.
Szépek, nemesek az ambíciók. A helyzet azonban ma az, s ezt beszédében a miniszterelnök is elmondta, hogy Svédország erősen olajfüggő állam, amiben az autóiparnak döntő része van. Ez utóbbitól azonban nagymértékben függ az ország gazdasága. Az olajfüggés további példájaként említhetjük, hogy kevés olyan ország van, mint ez, ahol a háztartásban is olajkazánt használnak a villatulajdonosok.
Tehát volna mit tenni 2020-ig. Eddig csak annyi történt – az sem az ominózus kijelentésnek köszönhetően –, hogy Svédország és Norvégia között gázvezeték épül, a norvég gáztól azonban nem lesz zöldebb sem „a nép otthona”, sem a világ. Persson svéd szokás szerint most bizottságot állít fel, amelyet személyesen ő vezet majd, s amelynek feladata az energiakérdés áttekintése lesz. Kezdeti lépésnek ez nem is hangzik roszszul, ám a svéd bizottságok működése általában nem sikertörténet.
Az álom megvalósításáig még sok a tennivaló Svédországban is, addig pedig szabad az út minden ország előtt, hogy a tettek mezejére lépve elsőként szüntesse meg az emberiség létét fenyegető környezetszennyező energiahordozók használatát. Ezt hangsúlyozta Bush is minapi beszédében, amelyben inkább politikai okokból javasolt új energiapolitikát Amerikának, kijelentve, hogy 2025-re 75 százalékkal kell csökkenteni a közel-keleti olajimportot.