Preseren napja

A szlovénok legnagyobb költője 1849. február 8-án hunyt el. Ez a nap a szomszéd országban ma ünnepnek számít: a szlovén kultúra napja. 157 éve alig néhányan tartották számon a vidéki kisvárosban ügyvédeskedő költőt, 1847-ben megjelent verseskötete nem keltett visszhangot. Halála után két évtizeddel kezdődött meg France Preseren fölfedezése. Ezután hamarosan bekerült a nemzet panteonjába, és ő lett a szlovénság költőjelképe. „Neve ma a legfényesebb név abban a szlovén irodalomban, amelyet ő emelt először művészi tökélyre. (…) Preseren megteremtette irodalmunkat, és még ennél is többet tett. Költészetének értékeit tudatosítva nőtt és fejlődött a szlovén nemzeti öntudat is…” – olvassuk hat éve megjelent kétnyelvű, magyar–szlovén kötetének (Lator László és Tandori Dezső fordításaival) az előszavában Josip Vidmar sorait.
Vörösmartyval született egy évben, s a közép-európai és európai romantika fényes csillagai közé tartozik a lengyel Mickiewiczcsel, a cseh Máchával és a magyar költővel együtt. A korabeli falusi és kispolgári szlovén világ még nem volt arra kész a XIX. század harmincas-negyvenes éveiben, hogy jelentőségének megfelelően tudja értékelni költészetét. A jómódú parasztcsaládból származó fiú a gimnázium után Bécsben tanul tovább, verseit eleinte németül írja. Viszonylag szerény terjedelmű életművének legfontosabb darabjai már otthon születnek Ljubljanában, Krajna székvárosában – szlovénul. A német romantikus költészet és a szabad gondolkodás szellemiségével beoltva nehezen találja helyét a hazai környezetben. A szlovénok az ő műveiben találják meg a sóvárgással átitatott nemzeti sorsélmény legmagasabb szintű kifejezését. A jövőt tekintve meghatározó volt döntése, szlovénul írt, nem hallgatott a délszláv nyelvi egységesítés szirénhangjaira. Életműve így anyanyelvének és nemzetének is palládiuma. Pohárköszöntő című verse Szlovénia himnusza. Vörösmarty versének, A fóti dalnak párdarabja. A hetedik versszakát szokták énekelni, ebben szabadságot és jó szomszédságot kíván a Föld minden népének.