Mint minden globális találkozó, az idei davosi világgazdasági fórum is bővelkedett változatos témákban, a kívülálló számára már-már áttekinthetetlenül szerteágazó módon. Nem csoda, hiszen a kilencven országból érkezett csaknem két és fél ezer résztvevő magától értetődően eltérő hangsúlyokat keresett és talált a világgazdasági folyamatokban. A davosi fórum talán minden eddiginél több hírességet vonultatott fel. Felszólalt például Angelina Jolie amerikai színésznő – cseppet sem mellesleg az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagykövete –, akit felháborított, hogy hazája még nem ratifikálta az ENSZ-nek a gyermekek jogairól szóló egyezményét. Ismét színre lépett Bono, az ír U2 zenekar frontembere, és humanitárius üzleti programot jelentett be neves világcégek részvételével. A számítógépes világ pápája, Bill Gates 56 milliárd dolláros közös brit–nigériai–Microsoft akciótervet hirdetett a tüdőbaj leküzdésére. A veszély egyébként korántsem lebecsülendő, hiszen a betegség évente kétmillió áldozatot szed főként a fejlődő világban. Ma már senkit nem lep meg, hogy – legalábbis szóban – a világ legnagyobb cégei, óriásvállalatai elkötelezett hívei a különféle humanitárius akcióknak. Igaz, csendben azért nem árt megjegyezni, hogy a Microsoftnak vagy éppen a Bono-kezdeményezés mellé felsorakozott Armaninak, American Expressnek, Nike-nak óriási reklámot jelent a davosi randevú.
Ha egy mondatban kellene megvonni a tanácskozás mérlegét, azt mondhatnánk, minden maradt a régiben. Pontosabban némileg előrehaladtak a szabadabb nemzetközi kereskedelemről szóló négyéves vitában: abban legalább megegyeztek, hogy az év végéig pontosan ki kell dolgozni az új feltételrendszert. Nem kis dolog ez, különösen, ha tekintetbe vesszük a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) helyszínen tanácskozó tizenkilenc tagországa olykor áthidalhatatlannak tetsző ellenérdekeltségét. A témabőség dacára a mostani tanácskozáson a legtöbb szó a mezőgazdasági vámokról esett. Peter Mandelson, az Európai Unió kereskedelmi megbízottja ezzel kapcsolatban nagyobb rugalmasságot ígért, ami meglehetősen kétes értékű bejelentés, hiszen a fejlődő országok és az unió között immár állandó viták zajlanak. A brazil külügyminiszter például úgy vélte, az EU elégtelen agrárimportvám-csökkentési javaslata messze elmarad az amerikaiak 75 százalékos csökkentési javaslatától. Ennek ellenére – ahogyan mondani szokás – a felek bizakodnak, és legközelebb talán már több konkrétummal rukkolnak ki. Davosban kiderült az is, hogy egyre több gondot jelent a világ gazdagabb és szegényebb országai közötti egyenetlen tőkeáramlás. Kétségkívül súlyos kockázatot rejt, hogy az Egyesült Államok a fejlődő országokból kivett tőkével finanszírozza saját fizetési mérlegének hiányát, és erősíti a dollárt. Ha ez valamilyen okból abbamarad, a dollár meggyengülhet, az amerikai kamatok emelkedhetnek, s a folyamat összességében világgazdasági válságot gerjeszthet. Nem véletlenül szögezte le Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke, hogy a jelenlegi globális befektetési minta „alapvetően abnormális”, és egyetlen országnak sem áll érdekében.
Mindezeken túl szó esett még Ázsia növekvő szerepéről a Nemzetközi Valutaalapban, és bejelentették az amerikai–dél-koreai szabad kereskedelmi megállapodás megkötésének időpontját is. Feltűnő volt továbbá, hogy az egymás után megszólaló állami vezetők szinte kivétel nélkül önmagukat, illetve saját térségüket határozták meg a világgazdaság motorjaként. Ilyen értelemben beszélt Angela Merkel német kancellár, a kínai miniszterelnök-helyettes, és a japánok is váltig hangoztatták, hogy túljutottak az évek óta húzódó krízisen.
Szombat este Bill Clinton előadása jelentette a legfőbb szenzációt. A volt amerikai elnök a klímaváltozást és a növekvő jövedelmi különbségeket nevezte meg a legfőbb veszélyforrásnak. Beszélt a globalizáció egyoldalúságáról, a szociális és politikai intézmények hiányáról. Végül, de nem utolsósorban nem okozott meglepetést, amikor leszögezte: az ENSZ utóbbi másfél évtizede nem nevezhető sikertörténetnek, a világszervezet mintha nem találná helyét a globalizálódott környezetben.
Miközben gőzerővel zajlott a davosi fórum, párhuzamos rendezvények és ellentüntetések jelezték, hogy nem mindenki fogadja kitörő örömmel a multik és a vezető politikusok seregszemléjét. Bár komolyabb incidens nem kísérte a tanácskozást, figyelmeztető jelből és fricskából akadt bőséggel. Különböző emberjogi, zöld és más alternatív egyesületek bábáskodásával mindenekelőtt megrendezték a davosi világgazdasági ellenfórumot. Ezen a találkozón átadták a „legfelelőtlenebbeknek” járó díjat, amelyet ebben az esztendőben három amerikai multinacionális cég, a Chevron, a Walt Disney és a Citigroup nyert el. Az érintettek azonban magától értetődően nem jelentek meg a fekete humorral átszőtt ceremónián, és aligha örülnek annak, hogy környezetszennyező, gyermekmunkát végeztető, adócsaló és pénzmosó tevékenységükről az egész világ értesült. Az ellenfórumon ugyanakkor megjutalmazták a „jókat”, az SNRTE mexikói szakszervezetet, valamint a német Germanwatch és FIAN civil szervezetet – közös sikerüknek tulajdonították egy mexikói gumiabroncsgyár bezárása elleni hathatós fellépésüket.
Miközben Davosban a valódi és az ellencsúcs résztvevői világgá harsogták a maguk üzenetét, messze a svájci várostól még egy jelentős gazdasági témájú seregszemlét rendeztek. Caracas közelében Hugo Chávez venezuelai elnök buzdította forradalomra a hatodik szociális világfórum résztvevőit. A globalizációt ellenző résztvevők hitet tettek a „népek kulturális ellenállása” mellett, és kitörő örömmel üdvözölték Hugo Chávez beszédét. A rendezvény súlyát jelzi, hogy előzetesen mintegy 2170 szervezet és nem kormányzati mozgalom jelentette be részvételi szándékát.
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
