Közvetlenül kvalifikálta magát az Eb három dobogósa a jövő évi németországi világbajnokságra, ám a 3. helytől a mieink kereken tízzel maradtak el, így selejtezniük kell. (A bronzérem azoké a dánoké lett, akik a január 26-i nyitányon 29-25-re verték meg a magyarokat, így akár biztatást is meríthetünk belőle, hogy hátrányunk a világelittel szemben négy gól.) Mivel az erősorrend alapján a magyarok még éppen elcsípték a kiemeltek közötti utolsó helyet, így relatíve gyengébb ellenfélben is reménykedhettek, és azt meg is kapták. A júniusi oda-vissza vágón – előbb idegenben, majd feltehetőleg Szombathelyen – Szlovákiát kell legyűrni, pedig jöhettek volna többek között a svédek vagy a csehek is.
A szlovákok szintén ott voltak az Eb-n, méghozzá iszonyatos csoportban: a két finalistától, a franciáktól és a spanyoloktól, valamint a végül az 5. helyen végző németektől egyaránt kiadós verést kaptak, és pont nélkül kiestek. Valós erejükre ebből azonban aligha következtethetünk, a Bajnokok Ligája őszi csoportmérkőzéseiből már inkább. Az MKB Veszprém ugyanis egy kvartettben szerepelt a Tatran Presovval, és Eperjesen 35-23-ra, hazai pályán pedig 42-25-re intézte el. Szlovákia bajnoka ráadásul méltó otthoni ellenfél híján évek óta hiába próbál bejutni a magyar NB I-be, mert a ligatagok mindig megvétózzák az indulását. Azonban így is kézilabdáznak felvidékiek nálunk, ám egyikük sem extraklaszszis, közülük Richard Stochl, a Dunaferr kapusa a legismertebb.
A sorsolás tehát kedvező, de ettől még Skaliczky László szövetségi kapitány, ahogy az illendő és taktikus, nem tört ki hurrázásban. Ehelyett azt mondta: „Megfelelő összefogással és jó rákészüléssel legyőzhetők a szlovákok. A két csapat jól ismeri egymást, sok szlovák játszik a magyar bajnokságban. Az ellenfelet biztosan fűti a vágy, hogy megmutassa, valójában mit tud, hiszen az Eb nem sikerült neki. Fontos lesz, hogy a mi csapatunkat mennyire kerülik majd el a sérülések, de az biztos, hogy a közelség szempontjából ideális a rivális, hiszen nem kell messzire utaznunk.”
Viszont messzire juthatunk: előbb még csak a németországi vb-re, onnan pedig közvetlen vagy közvetett úton a pekingi olimpiára.
Az igazi nagyok persze még a hét végén is játszottak, nem is akárhogyan. Az első szombati elődöntőben a franciák aránylag könnyen túlléptek a horvátokon (29-23), a másodikon a spanyolok már valamivel nehezebben a dánokon (34-31). Az 5. helyért Németország 32-30-ra verte Oroszországot, a harmadikért pedig Dánia 32-27-re Horvátországot. A zürichi fináléban a franciák és a spanyolok húsz percen át fej fej mellett haladtak, ám az első félidő hajrájára az előbbiek védekezése az utóbbiakat megtörte, ráadásul megsérült Barrufet kapus, és a helyére beálló Hombrados „csak” jól védett, nem kimagaslóan. Szünetben már négy góllal, 17-13-ra vezettek a franciák, és főleg a 21 éves átlövő, a 11 gólt vágó Karabatic tündöklésével 31-23-ra győztek. Sikerük mindenképpen megérdemelt, hiszen az utolsó két napon az olimpiai és a világbajnokot múlták felül. Hogy hozzájuk képest hol tartunk, azt nem is olyan sokára lemérhetjük, hiszen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében a Veszprém ellenfele a Montpellier.
origo.hu
Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!
