Terítéken Paskai László ügynökmúltja

Paskai László hálózati tevékenységéről közöl terjedelmes írást az Élet és Irodalom, amely egy hete Szabó István ügynökmúltjáról rántotta le a leplet. Az MTI-nek átadott előzetes anyagból kiderül: Paskai Lászlóról beszervezőkarton nem került elő. A budapesti papi szeminárium akkori lelki vezetőjét, előadóját 1960-tól mintegy 13 évig csak ügynökjelöltként emlegették.

Keresztury György tartótiszt havonta kezdeményezett találkozót az általa Tanár fedőnéven feltüntetett pappal. A tiszt feletteseinek elégedetlenül számolt be arról, hogy az ügynökjelölt nem jelent „használható” dolgokat. A cikk szerzője, Ungváry Krisztián megállapította: Paskai kifejezetten jóindulatú jelentéseket adott, sőt, mindenkiről csak olyat mondott, ami állambiztonsági szempontból az illetőre nézve előnyös volt. A pap nem volt hajlandó kompromittáló adatokat közölni azokról az egyházi személyekről sem, akikkel külföldi útja során találkozott. Így például a leuveni jezsuita kollégium tagjairól sem közölt az őt vegzáló tartótisztnek érdemlegeset.
*
A Tanár 1972-ben új tartótisztet kapott. Bár Bozsik László őrnagy kicsikarta Paskai első kézzel írott jelentését, az együttműködés tartalma nem lett a későbbi egyházi vezető számára kompromittálóbb. 1973-ban a tiszt úgy próbálta „lakkozni” saját tevékenységének sikertelenségét, hogy önkényesen átminősítette az ügynökjelöltet titkos megbízottá (tmb). Az úgynevezett hálózati személyeknek ez a csoportja úgymond világnézeti meggyőződésból hajlandó az együttműködésre. Paskai a történész vizsgálódása szerint utolsó jelentését 1974-ben adta. Ungváry szerint Paskai eddig ismert története „arra bizonyíték, hogy különösebb lealjasodás nélkül is lehetett valaki hálózati személy”. Ugyanakkor a szerző azt állítja, Paskai László 1978-tól kezdődő püspöki, 1982-től kezdődő érseki működésének nyilvános oldala a rendszerváltozás előtt nélkülözi a bátorságot és a kellő kiállást az egyház szorongatott személyeiért.
Ismeretes, hogy Paskai Lászlót az Apostoli Szentszék a rendszerváltozás után is meghagyta az esztergom–budapesti érsekség élén; csak 2003-ban betöltött hetvenötödik életéve okán lett új érsek-prímás hazánkban, Erdő Péter személyében.
Veres András a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményében reagált az ÉS cikkére: „Nem ért bennünket váratlanul a cikk megjelenése, viszont annak időzítése egyértelműen politikai indíttatású.” A püspök ugyanakkor figyelemre méltónak tartja, hogy maga a cikk írója is megállapítja: a Tanár megnevezésű személy kifejezetten jóindulatú jelentéseket adott. „A cikk végén megjelenő ítélkezés a szerzőtől való, lelke rajta” – írta a püspöki kar titkára. Tomka Ferenc Halálra szántak, mégis élünk! – Egyházüldözés 1945–1990, és az ügynökkérdés című egyháztörténeti könyve tavalyi harmadik kiadásában már feldolgozta Paskai László most célkeresztbe került dossziéját. Tomka Ferenc egyetemi tanár, plébános aláhúzta – amit Ungváry is mond –, hogy Paskai Lászlóval kapcsolatban nem találtak beszervezési dokumentumot (6-os kartont), sem más, a kommunista államnak, illetve a titkosszolgálatnak tett hűségnyilatkozatot. Arra vonatkozóan tehát, hogy a későbbi esztergomi érsek, bíboros ügynök lett volna, nincs semmilyen dokumentum. Más kérdés, hogy a papokat felkereső vagy azoktól találkozót kérő rendőrséggel való beszélgetéseket a papság egyik része okosabbnak tartotta nem megtagadni, s hogy a rendőrség e találkozókról ismételten magnófelvételeket készített, és azokat ügynöki jelentésként dokumentálta. Kérdésünkre, miképpen értékeli Ungváry egyik zárómegjegyzését, hogy a Tanár visszafogottságának nyoma sincs a későbbi egyházi vezető nyilvános tevékenysége során, az egyházi félmúltat kutató lelkipásztor a következőt mondta: „Ungváry – miután megvallotta, hogy Paskai László ügynökségét igazolni nem lehet – szubjektív és a tényekben pontatlan negatív véleményét mondja el a főpap 1978 utáni működéséről. A kádári korról csak akkor lehetne egyáltalán beszélni, ha annak egészéről képet alkotnánk. Az 1960–1990 közötti időkre vonatkozó magyar történetírás viszont mindmáig azt a hamis képet sugallja, hogy hazánkban ezekben az időkben viszonylagos vallásszabadság érvényesült. Holott a rendőrség a rendszerváltozás előtti utolsó pillanatig súlyos nyomás alatt tartotta a papságot, az elkötelezett keresztényeket.”

„Minden szó hiábavaló”. Úgy látszik, hogy amíg az érintettek nem perelnek, minden szó hiábavaló – közölte Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos a Paskairól írott cikk kapcsán. Hangsúlyozta, hogy az adatok a jogszabályok megkerülésével kerülnek nyilvánosságra; a cikkek meghaladják azokat a lehetőségeket, amelyeket az adatvédelmi törvény biztosít a kutatók számára. Rámutatott: az újabb írás például csak egy ember anyagát tárja fel, így kétséges, hogy igazi kutatásnak nevezhető-e.