Tisztelt Szerkesztőség!

A Kós Károly Egyesülés elnöksége (Budapest): A Kós Károly Egyesülés tagszervezetei (30 taggal) és romániai szekciója (53 taggal) tiltakozik a II. világháború elesettjeinek XII. kerületi emlékműve körül kialakult nemtelen és visszataszító játszma miatt. Felkérünk minden épeszű embert, aki szülőföldjének és nem uralni vágyott idegen térségnek tekinti Magyarországot, emelje fel szavát a szép emlékmű érdekében, és utasítsa rendre azokat az álpolitikai rétegeket, amelyek megalázó módon, fizikai és lelki eszközökkel bemocskolják az emlékművet.

Kosik Dénes (Szeged): Az MSZP-vel szoros kapcsolatokat ápoló Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége elutasította a Fidesz elnöke által bevezetésre javasolt 14. havi nyugdíj gondolatát. Jankovits György érdek-képviseleti elnök kijelentette, hogy határozottan nemet mondanak a javaslatra. Ez már csak azért is meglepő, mert nem emlékszem arra, hogy ugyanezen szervezet valaha is tiltakozott volna a mézesmadzagnak szánt 19 ezer Ft, valamint a 13. havi nyugdíj bevezetése ellen. Nekem gyerekkori álmom volt egy ilyen harcos, tántoríthatatlan érdek-képviseleti egyesület. Lelki szemeim előtt lebeg, ahogy Jankovits úr külön meghallgatást kérve, térden állva könyörög a mindenkori miniszterelnök előtt, hogy azonnali hatállyal emeljék legalább a duplájára a bérletek, a gyógyszerek, a villanyáram árát. Sőt. Bár korábban lassan, szótagolva a szájába rágták, hogy nem lesz gázáremelés, ő ennek ellenére halált megvető bátorsággal kéri, mit kéri, követeli a gázár újabb, legalább 67 százalékos megemelését. Mindezt az átlagosan 50-60 ezer Ft-ból élő nyugdíjasok nevében és érdekében. Jankovits úr az én érdekeimet a jövőben ne képviselje. Eddig sem tartottam rá igényt, ám ha csak erre futja tőle és az egyesületétől, akkor végképp hagyjuk.

Mervó Zoltán (Debrecen): Már elmúltam 75 éves, de Wass Albert írásait csak néhány éve vehetem a kezembe. Olyan mondatokat találtam Hagyaték című művében, amelyet szeretnék minden Magyar Nemzet-olvasóval megismertetni, bár az lenne üdvözítő igazán, ha a baloldali sajtó olvasói szívlelnék meg az öreg táltos szavait. „– Nehéz idők jönnek, Göde fiam – mondta komoran. – Nem az új Isten miatt, ahogyan tük mondjátok, mert hiszen csak egy Isten van, mindegy, hogy hányféle néven nevezik. Ott rejlik a baj, hogy akik kard élének, s faltörő kosnak használják Isten nevét, azok nem Isten igazságát keresik, hanem a maguk galád önzését szolgálva megbújnak a neve mögé, hogy elrabolhassák azt, ami a másé, s legyilkolhassák a védekezőket, mint Isten ellenségeit. – Meddig tarthat ez így? – kérdezte Göde –, az Öregisten embere vagy, tudnod kell ezt! – Az Úr nem ösmer időt – felelte a táltos csöndesen. – Őneki száz esztendő, vagy ezer esztendő mindössze egy pillanat. De annyit mondhatok Neked fiam, hogy mindaddig nem lesz békesség többé, míg meg nem tisztul lelkében a magyar, mint gyémántkő a tűzben.” Ma azok, akikkel igazán szeretném ezeket a gondolatokat megismertetni, Isten fogalmát csak hírből ismerik. Számukra bátorságról, szociális igazságosságról, jólétről, köztársaságról és hasonló lózungokról beszélt volna az öreg táltos.

Gartner Vilmos (Budapest): Az utóbbi időben sokat tárgyalt téma volt a kátyúk kijavítása. Igen, történtek ilyenek, csak hát ez azokat érintette, akik gépjárműveket használnak. Van a fővárosnak egy olyan helye, amelyik még véletlenül sem került a kátyúkat megszüntetők tevékenységi listájára, ez az I., a II. és a XII. kerület által határolt, s tudomásom szerint Budapest főváros hatáskörébe tartozó terület: a Moszkva tér. Olvadásos havazás, eső idején nem Finnország az ezer tó országa, hanem a fent említett tér. Nem tudom, ki az illetékes ez ügyben a fővárosban, de locspocsos időben személyesen győződhetne meg erről a szívszomorító tényről. S amit várunk: a „Nagy tavak” eltűnését és szabad mozgást a téren. Ez ügyben tevőlegesen intézkedő(k)nek sok gyalogostársam nevében köszönet. Ne várjunk a Moszkva téri közlekedési kudarc felszámolására kiírandó tizedik tervpályázat eredményének 2007-ben várható kihirdetéséig.

Miskolci Ferenc (Nagymaros): Emlékezzünk csak! Négy évvel ezelőtt hogy, s mint mondta Lendvai Ildikó (MSZP)? Így: „Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse: nem lesz gáz-ár-e-me-lés”. Ehhez képest, akinek netán megvannak a számlái az Orbán-kormány időszakától 2005 decemberéig, nézze csak végig őket. Aztán meg hasonlítsa össze a 2005. decemberit a 2006. januárival. Az oskolában megtanult alapműveletekkel meggyőződhet az MSZP– SZDSZ négyéves lendületéről
meg a dübörgéséről. Számolni sem kell okvetlenül, elég kiteríteni a számlákat és végigtekinteni rajtuk. Az így kapott kép egyébként általános panoráma, ugyanis mindenütt gáz van. A dologban egyetlen nagy igazságtalanság van, mégpedig az, hogy az MSZP– SZDSZ szavazói éppen úgy megnyúzatnak, mint a többi ember. Nincs semmiféle kedvezményük.

Szakács András üzemeltetési igazgató (Sanyo Hungary Kft.): Lapjuk február 21-i számának Kínába települ a Sanyo üzeme című cikkéhez szeretnék hozzászólni. Az írás címével annyi a gondom, hogy annak alapján azt gondolhatná az olvasó, hogy a Sanyónak üzeme van Dorogon, melyet most bizony Kínába telepít. Pedig a valóság az, hogy e japán cégnek üzemei vannak a dorogi ipari parkban, melyből egyet, méghozzá a legkisebbet telepíti Kínába. A többi marad és fejlődik. Az alcím azt mondja, folynak a tárgyalások a támogatások visszafizetéséről. Ugyanakkor a cikk megírását jóval megelőzően már le is zárultak azok a tárgyalások, melyek a viszszafizetés tényét, szükségességét tisztázták. Szeretném tehát megnyugtatni a lap olvasóit, hogy a magyar államot ezúttal nem éri kár. Régen eldőlt ugyanis, hogy a Sanyo visszafizeti a kapott támogatásokat. Az íráshoz mellékelt fotó kapcsán megjegyzem: nem sok köze van a Sanyóhoz. Elég lett volna csak egy kicsit balra fordulni ahhoz, hogy ugyanabból a perspektívából a valóságot, tehát a tizennégyezer négyzetméteres gyárépületet mutassa meg az olvasóknak.