Tömbházmester

Szakemberek attól félnek, egy múlt heti bukaresti esemény miatt visszaesik az utóbbi években fejlődésnek indult romániai turizmus, és a külföldi befektetők is meggondolják, hogy üzleteljenek-e Bukarestben. A hír, amely bejárta a világsajtót, valóban megdöbbentő: egy japán üzletember belehalt annak a kóbor kutyának a harapásába, amelyik a román főváros központjában támadta meg, pár lépésre a kormány épületétől.

Megmentett egy gyárat, de belehalt a kutyaharapásba – írja az Evenimentul Zilei napilap Hadzsime Hori japán üzletember tragikus balesetéről. A hatvannyolc esztendős férfit vasárnap délután a kormánypalota tőszomszédságában ölte meg egy kóbor kutya. A Kojo Románia vezérigazgatója az irodájába, a város egyik legbiztonságosabbnak hitt pontján fekvő tömbházba akart belépni, amikor az eb átharapta lábán az ütőeret. A vállalkozó elvérzett, mielőtt a mentők kiérkeztek volna a baleset helyszínére. A balesetet rögzítette a szemközti Tiriac Bank kamerája – a vizsgálatot végző ügyészek szerint az üzletember megmenthette volna az életét, ha kellő lélekjelenléttel azonnal leszorítja a sebet. A tragédia azért történhetett – kommentálják a román lapok –, mert a japán túlságosan alacsony termetű és vézna volt, így a kutya át tudta harapni a combja felső részén húzódó ütőeret, míg egy átlagos magasságú románnak legfeljebb a térdkörnyéke sérült volna meg. A felvételeken jól látszik, amint az autók mögül felbukkan egy fekete kutya, és egyenesen az áldozat bal combjába harap, majd elmenekül. A videó megörökítette az üzletember agóniáját is – vasárnap délután nem járt senki az utcán, aki segíteni tudott volna rajta.
Az ügy óriási botrányt kavart az országban, és újra a figyelem középpontjába helyezte a román fővárosban több mint tizenöt esztendeje megoldatlan kérdést, a több tízezer kóbor kutya ügyét. (A bukarestiek szerint ha Alfred Hitchcock rendező a nyolcvanas–kilencvenes évek Bukarestjében élt volna, minden bizonnyal nem a madarakról készít rémfilmet, hanem a kóbor kutyákról.) Razvan Murgeanu főpolgármester-helyettes drasztikus intézkedéseket ígért ugyan, de nem ő az első politikus, aki a helyzet megoldását ígéri. Eddig senkinek sem sikerült, az elképzelések többnyire a lakók ellenállásán buktak meg, akik ragaszkodtak a „tömbház kutyájához”. Ez román találmány: sok magányos, idős bukaresti választja a kutyatartás eme módját, vagyis azt, hogy nem fogadja otthonába az ebet, ám némi eledel árán a tömbházlakása küszöbére szoktatja, így olcsón és megbízhatóan működő riasztóra tesz szert.
Traian Basescu államelnök pár éve (akkor még a Balkán Párizsának erőskezű főpolgármestereként) elrendelte a háromszázezerre becsült populáció teljes kiirtását, de elképzelése nemzetközi felháborodást keltett. Még a neves állatvédő, Brigitte Bardot is felemelte szavát, szimbolikus örökbefogadási akciót hirdetett a bukaresti kóbor kutyákra. A politikus ekkor úgy döntött, hogy vidékre induló teherautókra rakják az ebeket – úgy tűnik, azóta a kutyák visszajöttek a fővárosba. A négylábúakat védő civil szervezetek azt is elérték, hogy az állatvédelmi törvénybe bekerüljön: csak az öreg és a beteg kutyákat szabad elaltatni, a befogott jószágokat menhelyeken kell tartani. A tragikus eset óta az összes sintér az utcákon van, közös erővel próbálják elfogni azt a kutyát, amelyik megharapta a japán üzletembert.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy miként alakulhatott ki ez a tarthatatlan helyzet a román fővárosban. A valamikori házi kedvencek első példányai a nyolcvanas évek elején kerültek az utcára, amikor Ceausescu városrendészeti elképzeléseinek áldozatául estek a belváros házai és a főváros környéki falvak. A tömbházakba szorult lakók nem tudtak mit kezdeni háziállataikkal, ezért az ehető fajtákat levágták, a többit pedig útjára engedték. A második nagy hullám a kilencvenes évek közepére tehető, amikor a szigorodó gazdasági körülmények közepette a lakosságnak döntenie kellett, hogy megosztja-e a kutyával egyre kevesebb élelmét. A jelenlegi becslések szerint a román fővárosban több mint kétszázezer kóbor eb él az utcákon, pénz pedig nincs rá, hogy állami forrásból, ellenőrzött körülmények között tartsanak ennyi állatot. Összesen öt menhely működik, a sintérek által befogott állatokat pedig órákon belül kiváltják az emberek, azt hazudva, hogy elcsavargott háziállatukról van szó. Ez ugyanis ingyenes, míg az örökbefogadásért pénzt kellene fizetni. Az ivartalanítás sem olcsó mulatság, kutyánként másfél millió lejbe (tízezer forintba) kerül, ez a sintérek havi bérének a fele. A kutyabarátok és kóborkutya-ellenesek közötti harc pár éve a tettlegességig fajult: a korábbi főpolgármester tervei ellen tüntető állatbarátokat a járókelők leköpdösték, és arra biztatták őket, hogy tüntetés helyett dolgozzanak, vagy vigyék haza a kóbor kutyákat. A vita hevében itt-ott pofonok is elcsattantak, a rendőrségnek gumibottal kellett szétválasztania a feleket, miközben az egyik Bukarest melletti menhelyet fegyveresek támadták meg, és lelőtték a kutyákat. Sokan a saját szakállukra, egyedi módszerrel igyekeztek megoldani a gondot: mérgezett húst raktak le a lakásuk környékére, hogy megvédjék magukat és családjukat.
A romániai Gallup Intézet felmérése szerint a bukarestiek hetven százalékát zavarják a gazdátlan kutyák (még az ebtulajdonosok több mint fele is így gondolkodik), ám elaltatásukkal nem értenek egyet. A megkérdezettek nyolcvanhat százaléka a kasztrálásukat tartja a jobb megoldásnak, a többségi vélemény szerint ennek költségeit a fővárosi büdzséből kellene fizetni, és úgy gondolják, hogy a műtét után nem kell visszaengedni az ebeket az utcára.
A kutyák nem csak a külföldieket harapják meg: az utóbbi négy évben a statisztika szerint ötvenháromezer megharapott bukarestit láttak el a különböző kórházakban, a kezelés ötmillió eurójába került a társadalombiztosításnak. Tavaly például a Matei Balis Fertőző Betegségek Intézete tizennégyezer-hatszáz ilyen esetet látott el. A polgármesteri hivatal húszmilliárd lejt (száznegyvenmillió forintot) költött a kóbor ebekre, de nem győzi sem pénzzel, sem emberrel. Most a főpolgármester európai uniós országok állatorvosi egyetemein tanuló diákokat hív az országba, hogy ezer egyetemista szakmai gyakorlatként részt vegyen a főváros kutyáinak ivartalanításában.
A fent említett tragikus esetről a világ összes jelentős hírügynöksége beszámolt. A Bloomberg megírta, hogy a kóbor kutyák évek óta ellepik a főváros összes lakónegyedét, éjjel sok helyen alig lehet aludni az állandó ugatástól. A World Travels szerint ezek az állatok tífuszt és rühöt terjesztenek, míg a virtual.tourist.com című honlap arra hívja fel a figyelmet, hogy a látogatók fényes nappal sincsenek biztonságban az ebektől (a japán üzletembert is vasárnap délután érte a végzetes harapás). Az egyik román állatvédő szervezet honlapja jó tanácsokkal látja el a bukarestieket és az ide utazó turistákat: eszerint nem kell megrúgni, megdobni, fenyegetni a kutyákat, mert még agresszívabbak lesznek; ha pedig felénk szalad egy eb, ne fussunk el előle, inkább álljunk meg, és kezdjünk beszélni hozzá.
A japán állampolgárságú áldozatról megírták a lapok, hogy ő mentette meg az Alexandria városban működő csapágygyárat. A vállalat szakszervezeti vezetője szerint a Kojo SA elnöke nem félt a kutyáktól, hiszen több kóbor eb él az üzem területén is. Ellentmondásos hírek jelentek meg a román sajtóban arról, hogy Hadzsime Hori egyben a japán nagykövetség alkalmazottja is – egyes lapok szerint emiatt nagy a titkolódzás az ügyet vizsgáló rendőrök részéről.