Reménykedhet még a mostani kormánykoalíciót vezető Szerbiai Demokrata Párt, ám partnerei – a „rendszerváltó” Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) is – a küszöb előtt maradnának. A sok kicsi, de nagy múltú párt görcsösen igyekszik megmaradni a politikai színtéren. Még az sem lenne túl nagy meglepetés, hogy az a párt sem jutna be, amelyet most igyekeznek lejáratni (Karicsék), de az sem, amely ezen mesterkedik az államot és az igazságszolgáltatást hívva – mondhatnánk: jogosan – segítségül (Kostunicáék). Ha a fejlemények ilyen irányt vennének, a szerb szkupstina bizony kétpárti lenne: radikálisokkal és demokratákkal. Inkább valószínű azonban a négypárti ház. Hacsak nem csökkentik öt százalékról kettőre a cenzust. Erről szól ugyanis a vita, s az alacsonyabb küszöb bevezetésének szószólói a kis pártok a Vuk Draskovics vezette SPO-val az élen, kivéve a G17 Plusz, amely számára szintén áthághatatlan akadály az öt százalék, ám mégsem tartja helyesnek az alacsonyabb küszöböt, éppen a parlamentben eluralkodó korrupció miatt.
Nincs kilátás azonban arra, hogy engednek az ötből. Így elméleti esélye sem lenne még a legnagyobb kisebbség legnagyobb pártjának sem, hogy mandátumhoz jusson. A kis szerb pártok ezt az okot is felhozták. Mert a jelenlegi cenzus mellett csak nagy pártokkal koalícióban, vagy azok tagjaiként lehetnének a magyarok képviselők. Ám ez utóbbiak nem a magyarság, hanem az illető párt érdekei szerint szavaznának.
A kisebbségekre azonban nem fog vonatkozni az ötszázalékos küszöb. Parlamenti képviseletüket az úgynevezett természetes küszöbbel igyekeznek megoldani, illetve már megoldottnak is tekintik, mert tartalmazza a törvénymódosítás. A szavazatok számát elosztják a parlamenti képviselők számával, s annyi voksot kell egy kisebbségi párt jelöltjének összegyűjteni a parlamentbe jutáshoz. Ha annyian szavaznak, mint a legutóbbi parlamenti választásokon, akkor a természetes küszöb 15 200 szavazat. Ezt a megoldást szorgalmazza a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). Nem akarnak változtatni rajta, mert feltehetőleg úgy vélik, hogy ezzel a rendszerrel maguk mögé tudják utasítani a többi vajdasági magyar pártot. A VMSZ-nek azonban a nagy ellenfele a közömbösség, de még nagyobb – s ettől minden vajdasági magyar pártnak tartania kell –, hogy a kiábrándult választók másra szavaznak. A VajdaságMa hírportál internetes kérdésére, hogy melyik pártra szavazna, ha közvetlenül és demokratikusan választanák meg a Magyar Nemzeti Tanácsot, a szavazás résztvevőinek csaknem fele egyik magyar pártra sem voksolna. A másik fele a VMSZ-t és a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot (VMDP) tüntette ki bizalmával, az előbbit jobban, a másikat kevésbé. A Magyar Polgári Szövetségnek és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) csak néhány százalékos támogatás jutott.
A VMSZ-en kívül egyik vajdasági magyar párt sem támogatja a természetes küszöböt. Ágoston András, a VMDP elnöke a Magyar Nemzetnek kijelentette, hogy pártja a kisebbségek részarányos parlamenti képviseletét szorgalmazza. Csak ez a megoldás teszi lehetővé, hogy a magyar választói névjegyzék útján, többpárti választás eredményeként kerüljenek be a magyar képviselők a szerb parlamentbe a nekik fenntartott helyekre. Ez a rendszer jól funkcionál Horvátországban és Szlovéniában, s támogatja az EBESZ is, tette hozzá. Hasonlóképpen nyilatkozott lapunknak Rácz Szabó László, a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke is: biztos parlamenti helyeket kell adni a kisebbségeknek, amelyeket aztán belső, nemzeti névjegyzékük alapján történő választásokon osztanak fel a pártok között. Páll Sándor, a VMDK elnöke szerint a választási törvénynek igazságosnak kell lennie. Ha mégis marad a természetes küszöb, akkor is törölni kell a kötelező tízezer aláírást pártonként. A 7,5 millió szerbre maradhat a 10 ezer, közölte, de a 280 ezer magyarra ez csak 350 lehet. A VMDK-nak a szavatolt helyek is megfelelnek, mondta. Az a fontos, hogy a választási rendszer lehetővé tegye, hogy a magyarok önerőből jussanak be a parlamentbe.

A forrófejű Magyar Péter reagált a Tisza-lista kiszivárgására