A betegek érdeke sokadrangú kérdéssé vált

A mintegy kétszázmillió forintos adóssággal küzdő szikszói II. Rákóczi Ferenc Kórház leértékelésére tett kísérlet tavaly decemberben meghiúsult ugyan, de a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat által fenntartott intézmény sorsa továbbra is kétséges. A legutóbbi főorvosi értekezleten Somogyi Ferenc csődbiztos újabb javaslatot terjesztett elő, amelyben ismét szerepel az, hogy a gazdasági érdekekre való tekintettel megoldás volna, ha a sebészetet és a szülészet-nőgyógyászatot felszámolnák. Az intézmény vonzáskörzetében élő abaúji lakosság nem érti, vajon miért éppen a szikszói kórház bezárásával kísérleteznek a szocialisták, miért akarják azt mindenáron ellehetetleníteni.

A kórház alacsony támogatottsága, az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát (tvk) miatt nem lehet növelni a bevételeket – s ezzel a mondattal Somogyi Ferenc elismerte: a tavaly novemberi helyzethez képest tovább romlott a szikszói intézmény anyagi helyzete. A működési struktúra átszervezésével az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ismét csökkentette a normatív támogatás mértékét, december végétől ugyanis nincs onkológiai ellátás Szikszón. Mint azt a csődbiztos írja: e tény tízmillió forintos veszteséget okoz évente, a kompenzáció pedig elképzelhetetlen. Ráadásul a kezelések szüneteltetésével néhány munkaerőre sincs tovább szükség, tehát a tavalyi hetvenöt, illetve idei tizennyolc alkalmazott elbocsátásán túl újabb dolgozók munkaviszonyának megszüntetése várható. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgató főorvosa nem örül a szikszói onkológiai kezelések leállításának, ezáltal ugyanis a megyei kórház terhei nőttek s nőnek. Csiba Gábor úgy fogalmazott: a jelenség nem csupán szikszói és abaúji ügy, hanem ózdi, valamint Ózd térségi is, hiszen a nagy távolságról érkező betegek utaztatása komoly gondot okoz. Ugyanakkor a főigazgató rámutatott: az onkológiai kezelés nem egyszerű, s meglehetősen betegellenes az a gyakorlat, hogy a nagy igényre való tekintettel a páciensek előjegyzéssel juthatnak hozzá a kemoterápiás kezeléshez.
A biztosi jelentés szerint a kórházi teljesítmény csökkentésének több módja lehet, következésképpen egyik lehetőség, hogy kevesebb beteget vesznek fel a szikszói kórház osztályaira. Somogyi Ferenc ezt nem tartja célszerűnek, mert – mint fogalmaz – a főleg rezsikiadásra vonatkozó állandó költségek csökkentése ezzel a megoldással nem történhet meg, s a kiadások mérséklésére tett intézkedései nyilván hatástalanok maradnak. A második variáció lehet, hogy minden osztály csökkenti teljesítményét, ám szerinte ebben az esetben sem az épületüzemeltetés, sem a személyi jellegű kifizetések mértéke nem csökken. Amennyiben aktív ágyat ad le a kórház, úgy az arra az ágyra jutó állami támogatás összegének negyven százalékával csökkentik a kórház bevételét. Szerinte azonban a hatvan százalék megmarad, s ez sem rossz eredmény. Csak a teljes műtősrészleg megszüntetése esetén számíthatnának eredményjavulásra, és a maradék tevékenységet már könnyebben lehetne finanszírozni. Ennek értelmében bezárnák a sebészeti, szülészet-nőgyógyászati, valamint intenzív osztályt, hiszen ezek jelenleg veszteségesek.
Ezt említi harmadik alternatívaként Somogyi Ferenc, szerinte ugyanis ezzel a megoldással minden fölösleges költség megszüntethető. Úgy véli, az ellátás jelenlegi struktúrája alapvetően könnyen átalakítható, ugyanakkor elismeri: amennyiben ez történne, visszafordíthatatlan hátrányba kerülnének az abaúji betegek. Legrosszabb esetben a kórház nyilván elvesztené gyógyászati intézményi jellegét, s talán soha többé nem lehetne helyreállítani a műtétes osztályokat. Így a gyógyítócentrum gyorsan leépülne, könynyen a befektetők kezébe kerülhetne, s előállna az a tíz évvel ezelőtti helyzet, amikor be akarták zárni a kórházat. Ezt a lehetőséget Somogyi Ferenc sem zárja ki, a mostanit megelőző jelentésében utal erre a lehetőségre. A pénzszerzésről szólva azt írja: a teljesítmény- és bevételnövelésnek kevés módját ismeri a finanszírozást szabályzó rendelkezés, miközben a pályázati kiírásokon való részvételt sem tartja megoldásnak az önkormányzati biztos. A szikszói kórháznak kedvező pályázatot már régóta nem írtak ki, s a jövőben sem tartja valószínűnek, hogy az intézmény eredménnyel tudna pályázni.
Bizonytalanság lett úrrá a szikszói kórház orvosai, szakápolói és egyéb dolgozói körében, s csakis név nélkül vállalták véleményüket. Szerintük a fenntartó megyei önkormányzat a halogatás taktikáját választotta, mert talán azt gondolják: lassú víz partot mos, Somogyi Ferenc pedig tapasztalt ember a munkavállalói oldalon rendkívül kellemetlennek számító racionalizálási munkában. A betegek érdeke sokadrangú kérdés lett, az egyik főorvos állítja, nem a kórházzal van baj, amikor forintban mérik az emberek egészségét. Nagy baj – jegyezték meg –, ha már a gyógyuláshoz való jogot is sárba tapossa a gazdasági érdek, s nem értik, vajon miért nem találnak megoldást azokra a gazdasági gondokra, amelyek 2002-ig ismeretlenek voltak. Az egészségügy finanszírozásáról szóló 2003-as rendeletben éppen ez a kormány lehetetleníti el a gyógyítást, és valószínűleg pontosan az a cél, hogy az orvosok veszítsék el végre türelmüket, s menjenek el végre Szikszóról. Ezekről a súlyos problémákról szerettük volna megismerni Tiba Sándor kórházigazgató véleményét, ám ő közölte: egyelőre betegszabadságát tölti.
A megyei önkormányzat decemberi közgyűlésén a szocialisták elismerték, valami nincs rendben a szikszói kórház finanszírozása körül, s pert helyeztek kilátásba az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellen. A jogi lépések mind ez idáig nem történtek meg, úgy tűnik, mintha ráérnének megszüntetni a működési problémákat Szikszón. Egyelőre a kormányzat kötelessége lenne óvni a magyar érdekeket, de amíg az OEP-finanszírozás a kötelező kilencvennyolc helyett csak nyolcvanöt százalék, addig ne a II. Rákóczi Ferenc Kórház vezetését okolják a kettőszázmillió forintos hiányért – fogalmazott az intézmény egyik kilátástalan sorsú főorvosa.