Az utóbbi hetekben négy hitelminősítő fokozta le hazánk adóskockázati besorolását, és a Világbank friss jelentése is alaposan „lehúzza” a magyar pénzügyi helyzetet. Mit jelenthet ez az ország gazdasága, valamint az állampolgárok számára?
– A közvélemény valószínűleg nincs tisztában azzal Magyarországon, hogy a felsoroltak valójában mit is jelentenek. Tapasztalataim szerint az emberek általában nem foglalkoznak gazdasági és pénzügyi kérdésekkel, hiszen alapos felkészültség nélkül nem értik, hogy miről van szó. Nos, nagyon leegyszerűsítve arról beszélhetünk, hogy a magyar államnak sokkal rosszabb feltételek mellett kell a költségvetés hiányát betömnie, adóssággal pótolva a kieső forrásokat. Még több pénz megy el az államkassza bevételeiből törlesztésre, ahelyett, hogy ebből a jövőjét építené az ország.
– Vagyis az alacsony pénzügyi kultúra miatt a közvéleményt nem is foglalkoztatja hazánkban ez a negatív folyamat?
– Ezzel vitatkoznék. Magyarországon a pénzkultúra nem olyan alacsony. Ha megnézem például azt, hogy sokan már évek óta euróban és svájci frankban veszik fel a hiteleiket, az egyenesen azt bizonyítja, hogy a polgárok már megértették, hogyan kell a pillanatnyi körülmények között is ésszerűen gazdálkodni. Természetesen – összehasonlítva az osztrák, svájci vagy német helyzettel – van bizonyos hiány a pénzügyi kultúrát illetően, ám erről az érintettek nem tehetnek. Ez a rendszerváltozást megelőző negyven év kedvezőtlen hatásának tudható be.
– Magyarország korábban a régió gazdasági éllovasa volt. Négy éve például csak Szlovénia tudott bennünket lekörözni. A szóban forgó leminősítések után mire lehet számítani a globális pénzpiacok részéről?
– Figyelemre méltó, hogy a tíz új uniós tagország közül egyetlenegynek sem sikerült az utóbbi két évben ennyire rontania a minősítését. A nemzetközi pénzpiacok megítélése könyörtelen. Nem az ország iránti rokonszenv kérdése, hanem csakis a pénzügyi mutatók függvénye. Kilábalni ebből a csapdából csak úgy lehet, hogy a túlköltekezésnek megálljt parancsol az ország vezetése. Erre vár a nemzetközi pénzvilág.
– Segíti-e ezt a kormány által már többszörösen módosított euróbevezetési program?
– A szakemberek véleménye erről bizonyára nem annyira egyöntetűen pozitív, mint ahogyan azt a kormány előadja. A kabinetnek természetszerűen az a dolga, hogy menedzselje a hivatalos felzárkózási programot, amely az euró 2010-es magyarországi bevezetését tűzte ki célul. A nemzetközi pénzvilág majd megadja az elképzelésekre a megfelelő választ. Az euró bevezetésének „felfrissített” konvergenciaprogramját őszig kell Brüsszelnek benyújtani. Ezek után talán pontosabban ítéli majd meg a piac, hogy Magyarország merre „rugaszkodik” el. 2010 mint céldátum nem szent és sérthetetlen, hiszen a nyugati kutatóintézetek a 2012-es, 2013-as, sőt a 2014-es időpontot is lehetségesnek tartják. Ez egyébként a gazdaságra és a lakosságra nézve is időzített bombával egyenértékű veszélyforrás: hiszen ma sem egyértelmű, mi is tartja tulajdonképpen a forintot viszonylag jó szinten. A helyzet bármikor, egy ütésre megváltozhat, és akkor összeroppan az egész kártyavár.
– A nyugat-európai országok arra panaszkodnak, hogy a napi költségek, a megélhetés terén jelentős drágulást hozott az euró bevezetése. Bennünket is érhet majd ilyen sokk?
– Bármerre utazom is Európában, mindenütt azt tapasztalom, hogy nem egyeznek a statisztikai adatok és az emberek hétköznapi tapasztalatai. Az euró a polgárok szerint drágábbá tette az életet. Ez a hatás Magyarországon is bekövetkezhet majd, miközben számos árucikk és szolgáltatás már drágább, mint a szomszédos nyugati országokban. A lényeg az, hogy a lakosságot pontosan tájékoztatni kell arról, hogy miért kedvező számunkra az egységes uniós valuta, illetve milyen hátrányokkal jár a bevezetés.
– Felettébb úgy tűnik, e téren elmaradt a társadalmi párbeszéd…
– Ha hétköznapi közérzetünk és a politikai szólamok köszönő viszonyban sincsenek egymással, az emberek nem értik meg, miről van szó, és előbb-utóbb elfordulnak az eurótól. Pedig különleges, nem mindennapi kérdésről van szó. A pénznemváltás olyan esemény, amire a nemzetek életében általában százévente kerül sor, amire alaposan fel kell készíteni a lakosságot. Sokkal többről van szó, mint arról, hogy eltűnik a forint és a fillér.
– Többről, mert az euró bevezetéséhez költségvetési fegyelem szükséges. Szakértőként hogyan látja: a Nyugat, a tőke világa, a pénzügyi piacok mit várnak el Magyarországtól?
– Tisztában kell lenni azzal, hogy Magyarországgal ugyananynyit foglalkoznak, mint bármelyik más, hasonló nagyságrendű állammal. Pozitív sikersztori kellene, mert ma külföldön egyáltalán nem tartják meglepőnek, ha Magyarországon nem mennek jól a dolgok. Egyébként a legtöbb uniós országnak komoly gondjai vannak a szigorú pénzügyi feltételek betartásával. Vonatkozik ez a régi tagállamokra is. Annak persze oka van, hogy a problémák keleti irányban éleződnek ki igazán. Ám az is eléggé egyértelmű, hogy Magyarországnak az uniós családban meg kell találnia a szerepét. Kívülállóként úgy látom, hogy két évvel a belépést követően Magyarország még keresi az EU-ban a helyét.
– Ezek szerint túlértékeljük a nem éppen hízelgő kritikákat?
– A külföldi szakemberek általában nem értik a magyar közélet titkait. A nemzetközi pénzvilág teljesen más kategóriákban gondolkodik. A magyar politika viszont a milliárdos adósságokkal közvetlenül a jövő generációit sújtja. Ez ellenkezik mindenféle racionális gazdasági megfontolással. Ez nem elfogadható jövőkép. Más országokban – mint például a balti államokban – új technológiákba, a jövőt megalapozó társadalmi megoldásokba fektetik a pénzt, míg itthon hitelből fizetik a nyugdíjakat. Ez a külföldiek szemével nézve nem igazán rózsás perspektíva. Elemzők ezért úgy vélik: Magyarországon hiányzik a generációkon átívelő társadalmi stratégia, a valódi szolidaritás, a közjó középpontba helyezése. De arra a kulcskérdésre sincs válasz, hogy hol helyezkedik el ez az ország a globális versengésben mondjuk tíz-húsz éven belül.
– Az „eurós áldás” mellett bízhatunk-e uniós pénzesőben a következő közös uniós költségvetés kapcsán?
– Az ország életében először adódik olyan lehetőség, hogy olyan jövedelemhez juthat, amit nem maga termel meg. Ezért Magyarországnak minden oka megvan arra, hogy derűlátó legyen. A megalapozott optimizmushoz azonban megfelelő követelményrendszer szükséges. Magyarország tudatosan és hosszú ideig készült az uniós tagságra. De ez is olyan, mint az úszás: azt is csak a vízben lehet megtanulni. Lassan két éve már, hogy bedobtak minket a mély vízbe, mégis hol úszunk kicsit, hol nem. Ismerős ez a helyzet: azonban Magyarország most már nem lehet a tábor legvidámabb barakkja, ennél sokkal többet kell teljesíteni. Egy sor feladatot házon belül kell megoldani. Ezen belül kulcskérdés, hogy a korrupciót milyen mértékben sikerül leszorítani. Magyarország csak akkor tud elrugaszkodni a KGST-s múlttól, akkor különbözhet a térség kedvezőtlen berögződéseitől és kedvezőtlen folyamaitól, ha bizonyítja: ennél tényleg többet tud, és ezáltal valóban elhatárolódhat a balkáni mentalitástól is.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
