A nagy pártok országos listái

A múlt hét végén nyilvánosságra került a Fidesz országos választási listája. Pontosabban a lista első huszonöt helyén szereplő képviselőjelölt névsora. A végleges sorrendet a március 19-i kongresszus fogja jóváhagyni. Addig már aligha fog olyan esemény történni, ami fölborítaná a hosszas egyeztetések nyomán összeállított lajstromot. Az MSZP országos listája már korábban ismertté vált.
Alaposan kicserélődött a szocialisták elitje az elmúlt négy esztendőben, hiszen a 2002-es választásokra összeállított országos listával összevetve mindössze kilenc olyan politikust találunk, aki a négy évvel ezelőttihez hasonlóan idén is befért az első huszonöt közé: Szili Katalint, Lendvai Ildikót, Horn Gyulát, Szekeres Imrét, Juhász Ferencet, Lamperth Mónikát, Mandur Lászlót, Vitányi Ivánt és Puch Lászlót. A jelenlegi pártelnök, Hiller István négy éve a huszonhatodik helyen szerénykedett, Gyurcsány Ferenc neve pedig nem is szerepelt a képviselőjelöltek között. Nem ad teljes képet a párton belüli erőviszonyok változásairól a Fidesz listája, mert 2002-ben még az MDF-fel közösen indult a párt. Ezért csupán egyszerű tényként rögzítsük, hogy nyolc olyan jelölt van, aki mindkét választáson ott szerepelt az élbolyban: Orbán Viktor, Pokorni Zoltán, Áder János, Kövér László, Horváth János, Turi-Kovács Béla, Farkas Flórián és Semjén Zsolt. Amíg az MSZP négy évvel ezelőtti „sztárjai” közül Kovács László kivételével 2006-ban is bárki jelölhető lett volna képviselőnek, addig a Fidesz sorain végigtekintve azt láthattuk, hogy Isépy Tamás és Varga László elhunytak, Gyürk András és Szájer József az Európai Parlament képviselői lettek, míg a korábban szövetségesnek számító magyar demokraták külön utakon folytatták pályafutásukat.
Közismert, hogy a szocialistáknak hosszú ideje az esélyegyenlőség, illetve a nők közéleti szerepvállalásának kiterjesztése az egyik vesszőparipájuk. Ehhez képest az országos lista első huszonöt helyén mindössze hat női politikust találunk, akik közül csupán Szűcs Erika és Vadai Ágnes tekinthető viszonylag új arcnak. Az első huszonöt helyről hátrébb tekintve még inkább kitűnik a férfidominancia, mert a 66. helyre besorolt Vojnik Máriáig kizárólag férfijelöltek nevei sorakoznak egymásután. Fenti tények határozottan azt sugallják, hogy a vezető baloldali párt esetében a női egyenjogúsítás problémaköre is csupán szlogenek formájában létezik, mivel a hangzatos ígéreteket tényleges cselekvés nem követi. A tényszerűség kedvéért ismerjük el, hogy ezen a téren a Fidesz sem forradalmasította a parlamenti választások statisztikáit, mert mindössze három nő szerepel az első huszonöt jelölt között. Viszont ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz politikusai együttvéve sem prédikáltak annyit a nők és a politika kapcsolatáról, mint az önjelölt szüfrazsett Lendvai Ildikó, akkor nem is annyira rossz ez az arány.
A rendszerváltás óta mindkét párt végigküzdött már legalább egy teljes választási ciklust vezető kormányerőként, pontosabban a szocialisták kettőt is. Az országos lista élmezőnye abból a szempontból is érdekes következtetések levonására ad módot, hogy az egyes pártok hány olyan politikust állítottak a biztos befutónak számító képviselőjelöltek közé, akik korábban már betöltöttek valamilyen miniszterelnöki, miniszteri vagy államtitkári pozíciót. A Fidesznél tíz egykori vezető kormányfunkcionáriust találunk. Közülük Latorcai János, az Antall–Boross-kormány ipari és kereskedelmi minisztere az egyetlen, aki nem az Orbán Viktor vezette koalícióban kapott szerepet. A szocialistáknál ez a szám tizennégy. Ha azonban nem számítjuk azokat, akik a rendszerváltás előtti kommunista vagy a rendszerváltás utáni Horn-kormányban ténykedtek, akkor csupán tíz olyan személyt találunk, aki legalább államtitkári szinten a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány valamelyikében szerepet kapott. Érdekes, hogy a jelenleg hivatalban lévő szocialista miniszterek közül mindössze nyolcan kaptak helyet az MSZP országos listáján. Ez a tény is azt a sokszor hangoztatott állítást igazolja, miszerint a Gyurcsány-kormány tagjainak többsége súlytalan, politikai értelemben másodvonalbeli hivatalnokok alkotják, akiknek leginkább az a feladata, hogy a kóros szereplési vágytól átitatott, időnként meghökkentő (vagy éppen felháborító) kijelentéseket produkáló kormányfő one man show-jához asszisztáljanak.
Sokatmondó a két lista abból a szempontból is, hogy mennyire reprezentálja a magyar társadalom egyes kiszolgáltatott csoportjait. Ha a nyugdíjasok képviseletét nézzük, akkor az MSZP-lista legelőkelőbb helyén a huszonötödik helyezett Csákabonyi Balázst találhatjuk, aki a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége elnökeként a nyugdíjasokat érintő közéleti vitákban függetlennek álcázza magát. A Fidesz a Nemzeti Konzultációs Testületben is szerepet vállaló Iván László gerontológusprofesszornak a biztos befutónak számító huszonegyedik helyet biztosította. Árulkodó tény, hogy a Fidesz listáján a tizenötödik helyen szerepel a roma kisebbség érdekeit képviselő Lungo Drom elnöke, Farkas Flórián, míg a szocialisták esetében valóságos nehézbúvár-kiképzés kell ahhoz, hogy roma politikust találjunk az országos listán, mivel Teleki László államtitkárnak csupán a hatvanötödik hely jutott. A 2004-es európai parlamenti választás után újabb bizonyságát találhatjuk annak, hogy mennyire nem kíséri konkrét cselekvés az MSZP-nek a cigányság képviseletére vonatkozó ígéreteit, hiszen megint sikerült egy olyan listát produkálni, ahol megalázó módon a hátsó sorokba száműzték a párt kisebbségi politikusait. Hiller István alighanem sűrű orbánviktorozással és díszcigányozással bagatellizálná el ezt a dolgot. Mozgáskorlátozott képviselőjelöltet sem találni a szocialisták jelöltjei között, szemben a Fidesszel, amelyik a tolószékbe kényszerülő Hirt Ferencet indítja egyéni jelöltként a tamási választókerületben.
Közös vonás a két országos listában, hogy mindkettőben szerepelnek olyanok, akik élő történelmi személyiségekként a második világháború és az 1990-es rendszerváltás közötti korszakoknak is szereplői voltak. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója előtt örvendetes tény, hogy mind a két listára felkerült a forradalom utáni megtorlások áldozatainak egy-egy képviselője, két olyan jelölt személyében, akit egykor halálra ítéltek. A Fidesz nem mindennapi gesztussal az ötödik helyre állította Wittner Máriát, míg az MSZP listáján csupán a tizenötödik hely jutott a szabad demokraták sorait elhagyó Mécs Imrének. Horn Gyula és Kiss Péter személyében két egykori MSZMP KB-tag is megelőzi Mécset. Sokat elárul a két párt értékrendjéről, hogy a forradalom után karhatalmistaként szolgáló Horn ugyanúgy az ötödik helyen szerepel, mint a túloldalon Wittner Mária. Az egykori ipari miniszter, Kapolyi László személyében még egy korábbi magas rangú állampárti vezető fért be az országos lista élmezőnyébe, mivel a huszadik helyet kapta meg. A Fidesz listáján a kitüntetőnek számító hatodik helyen olvashatjuk Horváth János nevét, aki a Független Kisgazdapárt színeiben tagja volt az 1945-ös nemzetgyűlésnek. Várhatóan ő lesz az új országgyűlés korelnöke is.
Zárásként még meg kell említeni, hogy a Fidesz országos listájának az első huszonöt helyén szereplő jelöltek nem kevesebb, mint nyolc különböző pártot, illetve civil szervezetet képviselnek. Ilyen nagy tömegeket maga mögött tudó, és ilyen széles társadalmi bázisra építkező politikai erő még nem mérette meg magát választásokon.