A Vas megyei Narda Szent Kereszt-temploma

Rejtőzködő Magyarország

Pár száz méterre az osztrák határtól, tízpercnyi autóútra Szombathelytől található az alig több mint ötszáz – többségében horvát – lakosú Narda. Még e kicsiny község is két régi, máig sem egybeépült településrészből áll: az Árpád-kori eredetű Nagy- és a később keletkezett Kisnarda faluból. Az írásban először 1221-ben „Villa Nerde” alakban előforduló falu neve az etimológiai szótár szerint szláv eredetű. 1322-ben Narradként szerepel, 1440-ben és három évvel később már külön-külön tűnik fel „Kysnarda”, illetve „Nagnarda”. Ez utóbbi temploma a XIII. és XVII. század között Szent János titulusú, 1674 után a Szent Kereszt felmagasztalásának szentelt plébániai egyház. A patrocínium megváltozása a török háborúkat követően a falut újranépesítő katolikus horvátokkal hozható összefüggésbe.
A templom az egészen 1950-ig önálló Nagynarda falurész közepén, az országúttól keletre áll. Alacsony, tört kőből rakott védőfal övezi, amelyet árok is körbefog. Az épületről két, egymástól jól megkülönböztethető periódus olvasható le: az Árpád-kori, nyolc méter hosszú hajójával és eredetileg félköríves szentélyével – amelynek alapfala 1991-ben került napvilágra –, a toronytól nyugatra látható, amíg a megtoldott szentély a szimmetrikus sekrestyékkel 1762 és 1779 között készült. A román stílusú Szent János-kápolna csupán akkora volt – Valter Ilonát, a Nyugat-Dunántúl korabeli templomépítéséről szóló könyv szerzőjét idézve –, hogy szentélyével együtt elfért volna a mostani templom hajójában. Ennek 1991-ben feltárt déli oldalán látható az eredeti, nyomott körívű kapuzat, fölötte két, szimmetrikusan elhelyezett falfülke, valamint egy-egy – szintén román kori – résablak. Ez utóbbiakat szabályos, rőt színű vonalak keretezik, amelyeket az 1400-as évek derekán, a Baumkirchner János kegyurasága idejében végzett festéskor készítettek. A hajófal felső sarkán láthatók a késő gótikus stílusú, okker- és terrakottaszínű quadraturadíszítés részletei is. Ekkor keletkezett a nyugati homlokzathoz kapcsolódó harangtorony – amely a barokk kori átépítéskor nyerte el ma látható formáját –, és ekkor toldották az új szentélyhez északi oldalon a sekrestyét, délen az oratóriumot.
A XVI. és XVII. században a reformátusok vették birtokukba a nardai egyházat. Az urasági karzatot megnagyobbították, kőoszlopokkal támasztva alá a fából készült szerkezetet. A rekatolizáció idejének templomáról már az egyházmegyei látogatások jegyzőkönyveiből értesülhetünk: az 1674-es, 1698-as és az 1754. évi vizitációkor Szűz Mária tiszteletére állított főoltára volt. Jelentős átalakítására Batthyány Lajos nádor jóvoltából került sor 1762 és 1779 között: a gótikus kórus helyére ekkor építették a nagy ívű apszissal záruló szentélyt, a déli bejárat helyett pedig a megvastagított tornyon át nyitottak új kaput. Az 1890-es esztendőkben nagyobbították meg az ablakokat, ekkor készült a betemetett barokk kripták fölé a padlózat hasított rohonci kőlapokból.