Az okos gazda

Történelmi helyzetekben minden figyelem a változásra összpontosul. Ez indokolt, hiszen az összes „személyes pillanat” közül csak a leginkább meghatározókat érdemes megőrizni. De az összes többi is érdekes lehet, a személyes kis „magántörténelmek”, amelyek a felgyorsult időben mind egy irányba mutatnak.
1848. március 15-ének szinte minden pest-budai percéről tudunk, és az azt követő euforikus napok pillanatait is gondosan feljegyezték. A kortársak is érezték a kor szellemét; a nagy események tudata át- meg átszőtte az élet minden területét.
A cenzúra eltörlése után például számtalan könyv jelent meg piros-fehér-zöld címlappal, ünnepélyes bevezetők sokasága méltatta a változásokat még olyan művekben is, amelyeknek voltaképpen kevés közük volt a történelmi fordulathoz. Megérintette a szerzőket és a kiadókat a történelem. E néha kissé megmosolyogtató buzgalom a legfontosabb dolgot jelzi: az ország, a nemzet összekovácsolódását.
Ilyen bájos igyekezet jellemzi Májer István (1813–1893) tanítóképezdei tanárnak ebben az időben megjelent munkáit is. 1848-ban könyvet írt a magyar képezdék reformjáról, megjelentette az esztergomi honvédápoló társulat alapszabályait, és nem utolsósorban kiadott egy kis, elsősorban parasztoknak szánt könyvecskét a gazdálkodásról.
Már ezekből a munkákból is látszik Májer István rendkívül szerteágazó érdeklődése. A nyitrai püspök, Kluch József udvari tisztjének fia Érsekújvárott, Esztergomban, Nagyszombatban és Pesten tanult, majd 1836-ban pappá szentelték. A reformkor az ő életére is meghatározó hatást gyakorolt, a szemináriumban magyar egyházirodalmi iskolát alapított három társával, pesti jurátus korában kapcsolatba került korának jelentős jogtudoraival.
De nem volt érzéketlen a művészetek iránt sem. Gyermekkorától kezdve ügyesen rajzolt, festett, pesti évei alatt elsajátította a rézmetszés tudományát is. Képei nagyobbrészt hazai magazinokban jelentek meg, de hatalmas mennyiségben adott ki maga is szentképeket. Sokirányú érdeklődésére mi sem jellemzőbb, mint hogy a teológus Májer szorgalmazta az orvosok és természetvizsgálók 1847-es gyűlésén a műtani osztály megalakulását, neki köszönhetők az első magyar bölcsődék, a vasárnapi iskolák rendszere is az ő tervei alapján jött létre. Szinte hihetetlen, mi mindenről írt hosszabb-rövidebb cikkeket, népszerűsítő könyvecskéket. Értekezett arról, hogyan lehet a falu kocsmájában előmozdítani a közjót, mi a teendő a nőnevelés területén, és hogy miképp kell a tompa eszűeket tanítani.
Ezek után nem meglepő, hogy praktikus életvezetési tanácsokkal is igyekezett a haza üdvét szolgálni. 1848 márciusának végén vetette papírra A’ jó házi gazda című munkáját, amelyet nemzetiszínű kötésben jelentetett meg „a’ békés úton kivívott jogegyenlőség, testvériség, sajtó- és alkotmányos szabadság emlékeül” egy váci nyomdában, és csekély négy krajcárért árusított, hogy minél többekhez eljussanak népboldogító gondolatai. „Édes hazánkban elégedetlen, szerencsétlen házi gazdákat és családfőket látni nem ritkaság, pedig oktalan életmódjoknak köszönhetik boldogtalanságukat” – kezdődik a katekizmusok kérdés-felelet formájában megfogalmazott életvezetési tanácsadó.
Májer István esztergomi tanár tizenhat pontban foglalta öszsze a fontosabb tudnivalókat. Nem kis naivitás lehetett azt gondolni, hogy a gondatlan, részeges, lump vagy csak egyszerűen ostoba gazdák épp Májer könyvecskéje olvasgatásának hatására döntenek életük megváltoztatásáról. A mű ilyen szempontból valószínűleg teljesen értelmetlen volt, viszont sok érdekes apróságot tudhatunk meg a korabeli életvitelről.
Az okos gazda házában Májer szerint „mindennek meg van a’ maga bizonyos helye, hogy szinte sötétben is mindenre rátalálnak”. Rengeteg tennivaló volt egy korabeli gazda házával! „A tisztaságra nagy gond fordíttatik, a’ szoba minden reggel gondosan kiszellőztetik, kisöpörtetik és a’ por letöröltetik; ebéd után is kiszellőztetik, hogy az ételgőz kimenjen; a’ kéményt időnként gondosan kisöprik és levakarják; a’ tűzhelyt hetenkint meg meszelik; az ablakokat hetenkint meg mossák, a’ szobát iparkodnak kipadlóztatni, egészség miatt is…”
A ház körül eperfát és fűzfát javasolt ültetni, mert ezek a leghasznosabbak – a fűzfának például 33 haszna van. A képezdei tanár emlékeztette olvasóit, milyen szerszámok és nyersanyagok szükségesek a ház körül; sőt még arra is felhívta a figyelmet, mennyire fontos a macska, a kutya és a kéményen fészkelő gólya az egerek, a rablók és a kígyók-békák távol tartása érdekében.
Ennyi mindent nehéz észben tartani, úgyhogy az esztergomi tanító egy rövid kis versikében foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat: „A’ jó gazda egész házra, / Úgy felügyel, mint magára: / Éjjel nappal körüljárja, / körüljárja és mustrálja…”
Természetesen a néptanítói ambícióval megáldott szerző kitér a gazdák hazafias kötelezettségeire is. 1848 márciusának végén különös hangsúlyt kapott a királlyal, a hazával, a törvénnyel szembeni kötelezettségek sorolása: „Azon föld, mellyen születtünk és lakunk, édes hazánk, melly minket ápol, oltalmaz; földieink vagy is nemzetünk pedig atyánkfiai, kik jó és rossz sorsban velünk egyiránt osztoznak; azért a’ keresztény házi gazdának kötelessége édes hazájának, nemzetének becsületét, szabadságát oltalmazni, boldogságát, javát minden igazságos úton módon elősegíteni…”
Milyen igaza volt e tanítónak, hogy kis munkájában összekapcsolta a családi béke gondolatát a meszelés és szellőztetés fontosságával és a hazaszeretettel! Hiszen éppen az volt a történelmi pillanat legfőbb tanulsága, hogy a kis személyes életek a nagy egész részei, és az egyéni boldogulás aligha lehetséges áldozatvállalás nélkül.