Befellegzett a Nabuccónak?

Európa számára létkérdés, hogy új gázszállítási útvonalakat építsen ki, és új gázbeszerzési forrásokat találjon – a kisebb ellátási nehézségekkel járó orosz–ukrán gázvita óta gyakoriak az ehhez hasonló kijelentések. Ezért a piacait féltő Oroszország azonnal felvette a kesztyűt, s olyan beruházások elindítását jelentette be, amelyek végképp orosz forrásokhoz köthetik Európát.

Évek óta az európai gázellátás javításának, illetve a gázpiaci verseny kiszélesedésének kulcsberuházásaként emlegetik a kontinens déli részén keresztülhúzódó gázvezeték megépítését. A Nabucco névre keresztelt, Törökországot Ausztriával összekötő vezetékről a török Botas, a bolgár Bulgargaz, a magyar Mol, az osztrák Erdgaz – az OMV leánycége – és a román Transgaz már 2002-ben együttműködési megállapodást kötött. Bár az EU anyagi támogatásáról biztosította a vállalkozást, ráadásul később az iráni NIGEC exportcég és az EconGas is csatlakozott hozzá, érdemben azóta sem történt semmi. A felek tessék-lássék alapon tapogatóztak, egyeztettek, a rendkívül magas, 4,6 milliárd eurósra becsült költségek ismeretében azonban egyik résztvevő sem merte döntésre vinni az ügyet. Bár a tervet az orosz–ukrán gázvita nyomán leporolták, de – s ez jól jelzi, mennyi kérdőjel sorakozik a projektötlet mögött – nem a lehetséges beruházók, hanem az európai politikusok. Ennek ellenére januárban még úgy látszott, hogy a terv megvalósítása intenzív szakaszba kerülhet, csakhogy az orosz politika nem sokra rá látványosan megkontrázta az elképzelést. Amikor ugyanis magyarországi vizitjén Putyin elnök bejelentette, hogy az orosz Arhipo-Oszipovkát a török Samsunnal összekötő gázvezetéket, vagyis a Kék Áramlatot egészen Közép-Európáig meghosszabbítják, nemcsak annak a lehetőségét csillantotta meg, hogy hazánk Európa gázelosztó központjává válhat, hanem egyúttal a Nabucco-tervet is ad acta tette. A Kék Áramlat nyomvonala tudniillik nagyjából megegyezik a Nabuccóéval, két déli vezetéket pedig nem bír el a piac. Az általunk megkérdezett szakemberek szerint legalábbis valószínűtlen, hogy bárki pénzt áldozzon egy délen húzódó kelet–nyugati vezetékre, ha már van ilyen, s ismerve előkészítésének eddigi tempóját, aligha valószínű, hogy a Nabucco nyerje a „munkaversenyt”. – S még ha el is készül, mire befejeznénk az építkezést, a cső közelében lévő kaszpi-tengeri, iráni meg kazah gázmezők már rég orosz kézben lesznek – állítja egyik forrásunk.
A déli orosz vezeték nemcsak a Nabucco alól húzza ki a talajt – véli Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője. Az egykor a Magyar Energia Hivatalt is irányító szakember szerint a visegrádi országok nem egy újabb orosz vezetékre gondoltak akkor, amikor januárban a beszerzési forrásaik diverzifikálása érdekében tárgyalni kezdtek egymással, hanem valódi alternatív útvonalakra. Ilyen lehetne például egy észak– déli irányú vezeték, ám az időközben felvetett Kék Áramlat ötlete miatt ez valószínűleg még addig a fázisig sem jut el, mint a Nabucco.
– Ráadásul, mivel az orosz vezeték majd a tervek szerint hazánkban végződik, félő, hogy a Kék Áramlattal Oroszország egyúttal éket ver két visegrádi ország, Magyarország és az észak–déli vezeték megépítését legerőteljesebben szorgalmazó Lengyelország közé – mondja Kaderják.
Tehát úgy tűnik, hogy hagyományos vezetékek építésével nem tudunk szabadulni az orosz gáztól való függéstől. Egy megoldás van még, ez pedig a Magyarország által is erősen szorgalmazott LNG-terminál, vagyis egy cseppfolyós földgáz fogadására alkalmas állomás megépítése. A tervek szerint ez Horvátországban, az Adria partján épülhetne meg. A hajókon odaszállított cseppfolyós gázt normál légköri nyomásúra alakítanák át, hogy onnan hagyományos csővezetéken jusson el – egy magyarországi lecsatlakozás után – az osztrák Baumgartennél végződő nyugat-európai hálózatba. Erre a tervre egyelőre nem született konkrét orosz „ellenterv”, Kaderják Péter azonban arra figyelmeztet, hogy a tapogatózások már itt is megindultak, méghozzá a legmagasabb szinten. Mivel a cseppfolyós gázt Észak-Afrikából hajóznák be Európába, s tudva, hogy az orosz cégek üzleti lépései milyen szoros külpolitikai támogatást kapnak, talán nem véletlen, hogy Putyin elnök március tizedikén éppen Algériában tárgyalt.