Nagybecskerek nevét a szerb mellett nemcsak magyarul, hanem még három nyelven kiírták. De csak a magyar szúrta valakinek a szemét, csak azt takarta el. A tettes meghagyta a többi feliratot, amelyek szerint ez a város Zrenjanin – a másik négy nyelven ugyanis ez áll a helységnévtáblán, csak eltérő írásmóddal, illetve helyesírással. Egyébként Zsarko Zrenjanin partizánhős iránti tiszteletből vették el a város történelmi nevét – amely szerbül is (Veliki Becskerek), németül is (Gross Betschekerek) ugyanaz volt –, ám az igazi ok a város nevének szerbesítése volt.
A titói Jugoszlávia széthullása után a szerb nacionalizmus szívesen megváltoztatta volna a város nevét, hogy ne kelljen annak úgymond egy kommunista nevét viselnie. Természetesen nem a történelmi név visszaállítására gondoltak, amely a szemükben még Zrenjaninnál is rosszabb, hanem Petrovgradra. Mert a városnak ilyen neve is volt. Igaz, csak 1935-től 1946-ig. A királyi Jugoszláviában Péter király nevét adták a településnek a számukra idegen hangzású helyett.
Ám amikor felvetődött a névváltoztatás kérdése, a lehetséges megoldások között természetesen elsőként merült fel a már 1326-ban említett Becskerek, majd Nagybecskerek elnevezés. Így maradt aztán Zrenjanin. Nem magyarul. Az új törvény lehetővé teszi a települések magyar nevének a hivatalos használatát. A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács által összeállított lista szerint ez a város magyarul Nagybecskerek. A magyarok számára egyébiránt nem is volt soha más.
Ha Petrovgradot nem is hozták vissza, a történelmi városközpontban, a valamikori torontáli megyeháza és a katolikus templom elé visszakerült Péter király lovas szobra. Hogy mi köze a Karadjordjevicsoknak Nagybecskerekhez? Még annyi sem, mint a kommunista partizánnak, aki e vidékről való, s például a székelykevei színtiszta magyar általános iskola (nem sok ilyen van a Vajdaságban) még mindig az ő nevét viseli, mert a régi naplók tanúsága szerint megközelítőleg egy egész évet ebbe az iskolába járt. (Abban az időben nem a magyar volt az oktatási intézmény tannyelve.)
A többnyelvű helységnévtáblák lefestése, eltávolítása nem számít szenzációnak errefelé. A bácskai Szenttamás esetében például a helyi hatóságok nem voltak hajlandók eleget tenni az érvényben lévő törvénynek: a szerb Szrbobran mellett kiírni a város magyar nevét is. Még a tartományi hatalommal is huzakodtak hosszú ideig, érezvén olyan támogatást, amely szerintük felülírja a törvényeket is. Arra hivatkoztak, hogy a szerbség érzelmeit sérti egy olyan – mellesleg történelmi – városnév, amely errefelé a szerbség körében rossz történelmi emlékeket ébreszt. Az az esemény pedig – ami miatt Szenttamás nem lehetne szerintük Szenttamás – az 1848-as forradalom idején történt. A lényegi kifogást illetően természetesen nem erről van szó – s ha erről lenne is szó, nevetségesebb kifogást ki sem lehetne találni –, mert a szenttamásaik közül százból száz nem tudja, milyen sérelem érte az ottani szerbséget a forradalom idején. Érdekessége a dolognak, hogy az idős szenttamásiak egyike-másika egymás közt néha még mindig szerbül is Szenttomást (sic!) mond.
Szerencsére nem mindenütt tüntették el vagy festették le, firkálták össze a kettős vagy több- nyelvű vajdasági helységnévtáblákat. Sok magyarlakta település előtt ott van sértetlenül a felirat. Ilyen szempontból Ada lehet a legnagyobb biztonságban. Ada szerbül, magyarul, minden nyelven, minden helyesírással Ada. Még visszafelé olvasva is az.
origo.hu
Még ma összeül a Védelmi Tanács Ukrajna miatt
