Benedek első bíborosai

Összehívta tegnap pápasága első bíborosavató gyűlését XVI. Benedek. A Szent Péter téren tartott konzisztóriumon tizenöt új kardinálissal bővült a katolikus egyház szenátusának számító pápaválasztó testület. A közelmúlt más vatikáni döntései is arra engednek következtetni, hogy bár nem szökőárszerű gyorsasággal, de elkezdődött a pápai kormányzat átalakítása.

A mostani kinevezésekkel 193 bíborosa lesz az egyháznak, köztük 120 pápaválasztó korú, azaz 80 évesnél fiatalabb. Miközben II. János Pál gyakran nevezett ki a maximális létszám fölött is bíborosokat, XVI. Benedek csak a törvényes létszám kiegészítésére törekedett. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezentúl akár gyakrabban is sor kerülhet konzisztóriumra. Hiszen a halálozások, illetve a 80. életév betöltése miatt viszonylag nagy a testület „fogyása”: még az idén hatan öregednek ki a sorból.
Teljes mértékben a pápa döntésén múlik, hogy kiből lesz bíboros, de azért vannak előre látható kinevezések. Egyes érsekségek, illetve vatikáni hivatalok vezetői ugyanis hagyományosan számíthatnak erre. A most kinevezettek sorában ezért nem kelt meglepetést II. János Pál volt titkárának, Stanislaw Dziwisz krakkói érseknek, illetve Agostino Vallininak, a vatikáni „legfelső bíróság” vezetőjének vagy több tekintélyes nagyváros – Bologna, Bordeaux, Boston, Caracas, Manila, Szöul, Toledo – főpásztorának személye. Szintén várható volt, hogy az elsők között kapja meg a bíbort a hittani kongregáció élén Ratzingert követő amerikai William Levada.
Az új kardinálisok közül hárman már betöltötték 80. évüket, így nem tartoznak a pápaválasztók közé, hanem életművük elismeréseként kapják a méltóságot.
A kinevezések érdekessége, hogy a pápai kúriában dolgozók közül csak hárman kerültek a listára. Az új bíborosok között azonban többen is „harcosabb” főpásztor hírében állnak, akik nem hajlandók engedni az elvekből és kompromisszumot kötni az ellenséges érzületű hatalmasságokkal.
Köztudomású Joseph Zen Ze-Kiun hongkongi érsek bátor kiállása az általános választójog mellett és a katolikus iskolák védelmében. Jól ismeri a hivatalos és a pápahű földalatti kínai egyházat is, amelyek közelítésében és a Szentszék Kína-politikájának alakításában fontos szerepe lehet. Nicholas Cheong-Jin-Suk szöuli érsek, egyben a kommunista Észak-Korea katolikusaiért is felelős lévén, prioritásának tekinti a nekik nyújtandó konkrét segítséget és a két Korea kibékítését. Jean-Pierre Ricard bordeaux-i érsek szintén határozottságot mutatott, például a vallási szimbólumokról szóló hírhedt francia törvény ellenzésében, vagy amikor fellépett azért, hogy EU-csatlakozása előtt Törökországon kérjék számon a vallásszabadság érvényesülését.
A Vatikánban nemrég meglepetést keltett, hogy a vallásközi párbeszédért felelős pápai tanács elnöke, Michael Fitzgerald nemhogy bíborossá léphetett volna elő, hanem leváltották, és Egyiptomba küldték nunciusnak. A háttérben az állhat, hogy XVI. Benedeknek más a felfogása a muzulmánokkal folytatott párbeszédről: nem tartja célszerűnek az egyoldalú engedményeket. Kölni látogatásakor például a muzulmánok előtt kifejtette, hogy a kisebbségek tiszteletben tartása „az igazi civilizáció vitathatatlan jele”.
A jelek szerint az átalakítások folytatódni fognak. Sokan rebesgetik például Angelo Sodano bíboros államtitkár nyugdíjazását, ami önmagában is nagy mozgásokat indíthat be. A pápa dolgozószobája azonban egyelőre őrzi a titkot.