Bővíthető autonómia?

Annak ellenére, hogy a finn alkotmány és nyelvtörvény Európában szinte példa nélküli jogokat biztosít számukra, az asszimiláció veszélye természetesen a finnországi svédeknél is fennáll. Több helyi szervezet is figyelemmel kíséri a svédek jogainak tiszteletben tartását. Közülük talán a legmarkánsabb a Finnországi Svédek Szövetsége (Finlandssvenska Samling), amelynek elnökét, Ida Asplundot arról kérdeztük, milyen kihívásokkal kell szembenéznie ma a finnországi svéd kisebbségnek.
– Melyek azok a legégetőbb problémák, amelyek napjainkban nehezítik a finnországi svédek életét?
– Finnországban a közeljövőben átszervezik a közigazgatást. Az első finn alkotmány kimondta, hogy az államnak nem áll jogában megváltoztatni a közigazgatási határokat oly módon, hogy annak „negatív” következményei legyenek egy bizonyos terület nyelvi státusára, vagyis hogy megváltoztassa a nyelvi arányokat. 2000 óta azonban új alkotmány van hatályban, amely nem tartalmazza az említett passzust, így területileg már nem védi a svédek által lakott régiókat. Más szóval ma semmiféle alkotmányos akadálya nincs annak, hogy egy eddig hivatalosan kétnyelvű terület egynyelvűvé váljon. De ez csak egyetlen példa. Véleményünk szerint a svéd nyelv Finnországban számos más szempontból is veszélyeztetve van.
– Mondana néhány példát?
– Noha az alkotmány szerint a két nyelvcsoportnak azonos elbánásban kellene részesülnie, ez nem mindig valósul meg. Egy felmérés például igazolta, hogy az igazságszolgáltatásban lényegesen hosszabb időt vesz igénybe, ha valaki svéd nyelvű eljárást igényel, mint ha finnt. De sokszor abban sem lehetünk biztosak, hogy a bíró a tárgyaláson megérti a svédül beszélő tanút. Hasonló példákat egyébként más hatóságok, így az adóhivatal vagy a rendőrség működésével kapcsolatban is említhetek. Megesett már az is, hogy egy rendőr egyszerűen megnémult, amikor svédül kellett volna kommunikálnia, mert nem ismerte a nyelvet. Az egészségügyi rendszerben szintén nagyok a hiányosságok. Van, ahol svédül tudó pszichológust nem lehet találni, míg máshol a svéd nyelvű onkológiai ellátás hiánya okoz problémát. Rossz a helyzet a börtönökben is. Előfordul, hogy a svéd rabok még svéd nyelvű újságot sem kapnak, sőt már arra is volt példa, hogy egy rab azért nem merte elhagyni a szobáját, mert nem értette az egynyelvű finn rendszabályokat. De beszélhetnék az utcákon látható egynyelvű finn hirdetésekről is, amelyek a svédekbe könnyen táplálhatják a kirekesztettség érzését. Meggyőződésem, hogy a nyelvtörvénynek mind a magán-, mind az állami cégeket rá kellene kényszerítenie arra, hogy kötelezően hirdessenek mindkét nyelven. A finnországi svédek ezenkívül kulturális örökségüket illetően is el vannak hanyagolva.
– Vagyis többségükben olyan jogokról van szó, amelyeket a nyelvtörvény egyébként biztosít, megvalósulásuk azonban néha akadályokba ütközik.
– A probléma jórészt abból fakad, hogy semmilyen súlyos – azaz anyagi – következménnyel nem jár, ha valaki nem tartja be a nyelvtörvény rendelkezéseit. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy amíg nem ítélik pénzbüntetésre azokat, akik mulasztanak, addig a törvényt sem tartják tiszteletben.
– Önök szerint hogyan lehetne javítani a finnországi svédek helyzetén?
– Véleményünk szerint ahhoz, hogy élő nyelv maradjon Finnországban a svéd, s ne szoruljon vissza csupán otthoni használatra, „egynyelvű” megoldásokra, azaz több önálló svéd intézményre van szükség. Svéd bíróságokra, svéd kórházakra – Helsinkiben éppen nemrég nyitottak egy svéd klinikát –, olyan intézményekre, amelyekben nemcsak van svéd nyelvű ügyfélfogadás, de a teljes ügyvitel svéd nyelven zajlik. A kétnyelvűség ugyanis – mivel a két nyelv között hierarchikus különbség van – előbb-utóbb mindenképpen finn egynyelvűséghez vezet. Csak az egynyelvű megoldások akadályozhatják meg, hogy a svéd nyelv „nyomorékká” váljon. Javaslatunk további előnye, hogy a finnek részéről kevesebb kétnyelvűséget igényel, hiszen ha egy városban van egy önálló svéd kórház, amely ellátja a svéd betegeket, akkor nem szükséges a város összes orvosának svédül tanulnia. Más szóval úgy véljük, hogy bővíteni kell a kulturális autonómiát, s meggyőződésünk, hogy a funkcionális autonómia az egyetlen lehetőség, amely a jelenlegi helyzetben képes megvédeni a finnországi svédek érdekeit és jogait.