Budai-Deleanu és a Cigányiász

Berzsenyi Dánielünk és Csokonai Vitézünk kortársa, a román Ion Budai-Deleanu írta a Cigányiászt, a „cigány Odüsszeiáit”, melynek Miskolczy Ambrus tollából esszét szentel a Pro Minoritate című periodika legújabb, Romák Magyarországon és Kelet-Európában alcímű, az egész lapot a cigányságnak szentelő száma.
Az erdélyi származású szerző, „a fojtogató honi középszerűség elől menekülő hivatalnok Lembergben éveken keresztül írja az asztalfióknak művét. Két nagyobb változata is elkészült, az első 1800-ban, a második 1812-ben.” Miskolczy – román irodalomtörténészekre hivatkozva – megállapítja, hogy a jeles eposz Caragiale és Eminovici művei társaságában meghatározó jelentőségű. Olyan életérzést sugall, mely rokonítható Arany János sokat vitatott „komikus eposzának”, A nagyidai cigányoknak az életérzésével és világszemléletével, mely mű, ahogy Horváth János minősítette: „fájdalmas vádemelés önmagunk ellen, saját hibáink miatt”.
A Cigányiász a török korban játszódik. Karós Vlád (Vlad Tepes) vajda a törökök elleni harcra készülve minden szépet és jót ígér a cigányoknak, sereggé szervezi őket. A sereg aztán nekivág a világnak, majd varázslatok, megcsalatások, árulások és egyéb viszontagságok után szerteszóródik. Röviden ennyi az eposz summája, nem sok, ám nyelve, ízei és fordulatai élvezetes olvasmánnyá teszik, ahogy Arany János remeklésének sem a soványka cselekmény az igazi ereje, hanem a tüneményesen kezelt anyanyelv.
Ion Budai-Deleanu műve, ahogy Arany Jánosé is, egyszerre hősi eposz, és annak paródiája. A szerző jól ismerte a cigányságot. Elismeréssel ír kézműveseik serénységéről, ugyanakkor – nomádok lévén – a földműveléstől való vonakodásukról is. Tudja – mindez tipikus „cigányközhely” –, hogy vannak közöttük jó katonák, de hajlamosak a bohémiára is. A mű azonban, melynek kiemelten fontos motívuma a cigányok varázsláshoz, mágiához való vonzódása, alapvetően mégis jelképes értelmű, ahogy Sorin Mitu írja (és ebben is rokona Arany eposzának): „Közvetlen elmélkedés a románok sorsáról. Ténylegesen a »Romániász« olyan, mint egy tükör, amely részben hitelesen jeleníti meg képünket a cigányok világában, részben, sőt inkább túlzó vagy parodikus formában groteszkké teszi ezt a képet.”
Ion Budai-Deleanu műve, számtalan magyar vonatkozásával, mint a szerző írja: „közös történelmünk tükre is”. Jó volna tudni, Arany ismerte-e vagy legalább hallotta-e hírét a román költő munkájának.