Célegyenes

A hóval együtt elolvad a jelenlegi hatalom – jósolta százezres hallgatósága előtt Orbán Viktor március 15-én. Ősszel, amikor a közvéleményt nemcsak kutató, hanem formáló intézetek még biztos Fidesz-előnyt jeleztek, a pártelnök arról beszélt, hogy nem biztos abban, ha akkor rendezik a választásokat, az ellenzék nyerne. A Medián friss adatai a kormányoldal fölényéről tudósítanak; a cég háttérinformációi alapján egyenesen biztosra vehetnénk a koalíció újabb négyéves mandátumát. (A lapunk mai számában ismertetett, nagyobb mintán készült felmérés egészen mást mutat.)
Politikusaink a jelek szerint mára megtanulták, hogy nem érdemes az aktuális felmérésekhez szabni a mondanivalót, ahhoz igazítani a cselekvés irányát – 2002-ben például még jégre vitte az akkori kormányt a Tárki-mennyország csalfa képe. Nemcsak a demokratikus ellenzék vezetőjére, hanem a baloldal vezérére is igaz ez a távolságtartás. Az időközi miniszterelnök nagy hibaszázalékkal kampányol; megnyilvánulásain, gesztusain korántsem tükröződik az a nyugodt bizakodás, ami a nyilvánosság számára készült felmérésekre tekintve indokolt lenne. Egy magát nyeregben érző, kiegyensúlyozott személyiség bizonyosan nem ront rá oly szalonképtelen módon egy pártoktól független köztestületre, ahogy azt Gyurcsány Ferenc tette a héten az iparkamara vendégeként. Önmagára és pártjára nézve is könnyen végzetessé váló szeszélyes hangulata bármikor éles fegyvert adhat az ellenzék kezébe, ám a remélt változást elhozó kampányt ennél biztosabb alapra kell építeni.
A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség holnapi, miniszterelnök-jelöltet és listákat állító, de főként programadó kongresszusa a választási küzdelem utolsó, legintenzívebb szakaszát nyitja meg. Jó, ha a párt vezetői nem esnek pánikba a közvélemény-kutatások miatt – a bázis magabiztosságának elillanása akár még előny is lehet a mozgósításkor –, ám annyi tanulságot hasznos lenne levonni belőlük, hogy ami eddig történt, kevés lehet az amúgy tényleg gyatrán teljesítő kormány leváltásához. Jó ideje mintha aknamezőn lépdelne a Fidesz kampánycsapata. Késve visszautasított vádaskodás, muníció nélkül indított támadás, ügyetlenül kezelt félrelépés egyaránt szerepelt a repertoárban. Mindez persze a másik oldalon is megtalálható (sőt!), ám a történéseket a választóknak közvetítő közeg – a hatalompárti cselédsajtó, avagy a véleménydeformáló médiaértelmiség – a Fidesz botlásait felnagyítja, a szocialistákéit pedig elkeni vagy egyenesen elhallgatja. Furcsa, de mindez még ma is meglepetést okoz egyeseknél a polgári oldalon.
A Szövetségnek most kell átállítania a váltókat: az ellenfelek össztüze alá vett (és így reklámozott) Rosszabbul élünk kampány átadhatja a helyét a pozitív üzeneteknek. Más tónus, más színvilág, más üzenet. A Fidesz programja az MSZP állításával szemben jórészt már ismert, de a vélhetőleg új bejelentésekkel színesített kongresszust követő hetekben kell azt a híveken túl minél több választó számára vonzó módon tálalni. Ez már csak azért sem látszik lehetetlen feladatnak, mert éppen a riválisokat jellemzi a programtalanság: az MSZP és Gyurcsány saját ötletek helyett a Nemzeti fejlesztési tervet privatizálta, az úgynevezett SZDSZ programjáról pedig Kuncze Gábor szíves közlése óta tudhatjuk, hogy csak a lényeget, a párt választások utánra szánt megszorító terveit nem tartalmazza.
Alkalmas vezető, tapasztalat, program, aktivisták csapata – elvileg minden adott, hogy a Fidesz többséget szerezzen áprilisban. Ám a sikerhez nem elég az újabb hibák elkerülése: ahhoz elszántság, hit, fantázia, megfeszített munka kell. A felek döntetlenre áll(hat)nak, a küzdelem nyitott. Most kezdődik csak igazán.