Csillagokról, égitestekről

Legújabb számában jelentette meg a Jel című „spirituális és kulturális folyóirat” az égitesteket, azok szakrális jelentőségét taglaló cikket, amely a lapnak A keresztény művészet szimbólumait taglaló sorozatába illeszkedik.
„Több ószövetségi jövendölésben szinte elválaszthatatlanul egybefonódik a Nap és az eljövendő Messiás képe. Malakiás próféta Krisztusról mint »az igazság napjáról« beszél, melynek »sugarai üdvösséget fognak árasztani« (…) A sugaras barokk úrmutatók is a Krisztus alakjából áradó mennyei fényt jelenítik meg…” – írja az anonim szerző. Megjegyzi továbbá, hogy „A Napnak fontos szerepe volt a keresztény templomépítészetben is. A templomokat, katedrálisokat keletelték, azaz a szentélyüket kelet felé tájolták. A felkelő Napnak a templom ablakán beszűrődő sugarai a halálon győzedelmeskedő Krisztust szimbolizálták.”
Ahogy a világosságot árasztó égitest Krisztust, a női aspektust megjelenítő Hold Mária alakját szimbolizálta. „Szűz Mária gyakran áll holdsarlón. Fehéren izzó ruhája nem önmagától világít, fényét a Naptól, fiától kapja… E két égitest nemritkán együtt szerepel a keresztre feszítés jelenetén. A kereszt jobb, illetve bal szára fölött látható vagy stilizált képük, vagy emberarcú perszonifikációjuk.” A Nap és a Hold azonban bonyolult jelkép, s az említetteken túl utal Krisztus kettős természetére, a Nyugat és Kelet népeire, illetve magára az Ótestamentumra (Hold), amelynek virrasztó éjszakáját az Újszövetség Napja világítja meg.
A csillagok és égitestek keresztény szimbolikájának közismert megjelenítője a betlehemi csillag, amely „Útmutató az éjszaka sötétjében, Krisztus isteni mivoltának, illetve kiválasztottságának jele”. A szerző felhívja a figyelmet a ravennai San Apollinaire in Classe templom mozaikképének Krisztus színeváltozását ábrázoló részletére, ahol „a jelenet közepén a kereszt lebeg ég és föld között egy koszorúban, melyet csillagok sokasága tölt ki, azt jelképezvén, hogy Krisztus a kozmokrátor, a világ ura”. Ám a csillag szorosan kapcsolódik Szűz Máriához is: a Mennyek Királynéja csillagkoronát visel, „Mária egyik titulusa Stella Maris, avagy Tengernek Csillaga. Bizonyos ábrázolásokon a 12 csillag a 12 apostolt vagy Izrael 12 törzsét szimbolizálja…” A mi híres középkori szerzetes írónk, Temesvári Pelbárt műve, a Stellarium (Csillagkoszorú) is jórészt e szövevényes szimbolika foglalata.
Az égitestek mint jelképek megjelennek a különféle szentek attribútumaiként is. Aquinói Szent Tamásé például a Nap, Szent Domonkosé egy csillag, míg Tolentinói Szent Miklósé az az üstökös, amely a szent születésekor felragyogott szülővárosa, Sant’ Angelo egén.