Olaszország északnyugati részének 113 polgármestere az önrendelkezési jog visszaállítását, továbbá az osztrák alkotmány módosítását kéri Ausztriától. Tudni kell a szóban forgó területről, hogy Dél-Tirol, olaszul Alto Adige lakosságának 64 százaléka jelenleg is német ajkú, 25 százaléka olasz, és az 1919-ben Ausztriától elcsatolt országrész lakóinak 4 százaléka ladin, a fennmaradó 7 százaléknyi népcsoportot pedig a bevándorlók teszik ki. Lakossága félmillió fő, és a területe 7400 négyzetkilométer.
Ám járjuk körbe az évtizedek óta mintamodellként emlegetett dél-tiroli autonómiát, amely arra az egyezményre nyúlik vissza, amelyet Ausztria és Olaszország 1948-ban Párizsban írt alá. A dokumentum többi között rögzítette: Dél-Tirol tartománynak autonóm törvényhozási és végrehajtó hatalmat juttat Olaszország. Be is vezették az olaszok az első autonómiát, ez azonban nem felelt meg a német ajkú közösségnek, ami a „védőhatalom”, azaz Ausztria és Olaszország között további vitára adott okot a párizsi egyezményben lefektetettek megvalósításáról. Olyannyira, hogy a kérdés 1960-ban az ENSZ elé került. A nemzetközi szervezet 1960. október 31-én felszólította Olaszországot, hogy Ausztriával a kérdést békésen rendezze, erre azonban csak terrormerényletek után került sor. Történt ugyanis, hogy 1961-ben néhány aktivista különböző objektumok ellen elkövetett merényletek sorozatával adott nyomatékot, így az ENSZ újból megerősítette előző évi felszólítását. Erre az olaszok egy bizottságot állítottak fel, amelyben minden érdekelt fél képviselve volt. Ez a testület ajánlatokat dolgozott ki, amelyeket 137 konkrét intézkedésből álló kötetbe foglaltak, és lépésenként hajtották végre. Ez a folyamat 1971-ben kezdődött, és 1992-ig tartott. Ekkor az anyaország a dél-tiroli vitát az Egyesült Nemzetek Szervezeténél befejezettnek és lezártnak nyilvánította.
Az 1971-ben kezdődött „második autonómia” eredményeként jöhetett létre a saját helyi parlament (Landtag), amelynek döntéseit önálló végrehajtó szerv (Landesregierung) látja el a hozzátartozó közigazgatási rendszerrel. Túl a fentieken, Olaszországban 2001. november 9-én életbe lépett az az alkotmányreform is, ami a dél-tiroliak számára további javulást hozott. A többi között az alkotmányban is rögzítették a Dél-Tirol megnevezést, a kormánybiztosi intézményt mint ellenőrző szervet pedig törölték az alkotmányból, és a gazdasági igazgatás területén bővítették az illetékességi kört. Nem szabad elhallgatni, hogy 1992-ben döntés született arról is, hogy Alto Adige az adóbevétele 90 százalékát önállóan kezelheti. Utóbbi azért is nagy jelentőségű, mert az Alpok déli fekvésű területe életszínvonal tekintetében vetekszik a leggazdagabb osztrák régiókkal, sőt Svájccal is. Ennek hátterében az áll, hogy maga a környék százezerszám vonzza a turistákat – főként Németországból –, továbbá az almatermesztés vonatkozásában is kiemelkedő a teljesítmény és a minőség. Ki hinné, hogy Európa összalmatermésének 10 százalékát ez a térség produkálja? Ráadásul a dél-tiroli szorgalom és kitartó munka önálló kategória a német ajkú országokban is. Ezt erősíti, hogy Olaszországban a tiroli részen a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem.
Szakértők szerint a dél-tiroli sikermodell titka, hogy miközben Olaszország fenntarthatta területi integritását, addig Ausztria kulturális és nyelvi tulajdonát – országhatárain túl is – képes volt megtartani. Több mint harminc évvel a dél-tiroli autonómia fel- és kiépítése után valóban el lehet mondani, hogy fő célja, a német és a ladin népcsoport védelme jelentős részben megvalósult, anélkül, hogy az olaszok mint kisebbség a kisebbségben, általánosan elismert emberi és elemi szabadságjogaik élvezetében akadályozva lettek volna. Mutatóban még néhány eredmény: a német mint hivatalos nyelv minden közhivatalban az olasszal egyenrangú, s zárt „ladin területeken” még a ladin is. A fontos javak, mint például a közhivatali állások betöltése, kulturális vagy szociális lakásépítési támogatás elosztása a részarányrendszer szerint történik, amely mindhárom említett nyelvcsoportot szigorúan a népesség arányában veszi tekintetbe. Egy 1955-ben Ausztria és Olaszország között kötött tanulmányi egyezménynek köszönhetően pedig a német ajkúak egyetemi kiképzésüket Ausztriában, anyanyelvükön végezhetik.
Úgy tűnik, a felsoroltak ellenére az etnikai különbségek mégsem csillapodnak az Alpok déli részén. A polgármesterek kérelme, amelyet már postáztak az osztrák hatóságoknak, azonban ismét külpolitikai bonyodalmat fog előidézni. Az ügyben Bécs és Róma hallgat, ugyanakkor az Ausztriához tartozó Észak-Tirol kiáll a déli testvér mellett. Nem csoda, hiszen egykoron maga Tirol is speciális kiváltságokat élvezett az osztrák császári birodalomban. Akárhogyan is alakul, e kis tartomány folyamatos harca rávilágít arra, hogy a jólét nem söpri el a nyelvi és a kulturális különbségeket.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
