Fegyelem és valóság

Nyugtázzuk még egyszer: miközben a londoni feltörekvő piac elemzői populista felvetésnek tartották Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt véleménynyilvánító népszavazási kezdeményezését az euró magyarországi bevezetéséről, addig ugyanők kifejezetten jó ötletnek minősítették Orbán Viktor azon javaslatát, hogy független költségvetési tanácsot kell felállítani. A Fidesz elnöke azt mondta: a költségvetési tanács – amelyben helyet kapna az Állami Számvevőszék elnöke is – különleges jogokkal lenne felruházva. Első körben visszaküldhetné a kormánynak a nem reális költségvetésitörvény-javaslatokat, második körben pedig a parlamentnek. Két javaslat, két gazdaságpolitikai álláspont.
Az MSZP aktuális választási programjából kicseng: a 2010-es euróátvételre készen kell lenni, de ha nem muszáj, nem kell elkapkodni. A Fidesz eközben költségvetési fegyelmet javasol.
De ne szaladjunk előre. A kormányfő úgy látja, az euró bevezetése a nemzeti fizetőeszköz elvesztését jelenti, tehát szerinte, miután egy „önrendelkezési jog” is csorbul, fontos, hogy a nép is voksoljon az ügyben. Aki esetleg nem tudná, hazánk már kötelezettséget vállalt a közös fizetőeszköz gazdasági feltételeinek megteremtésére, vagyis legfeljebb az időponton lehet vitázni, másról teljesen fölösleges. Pénzkidobás. Az euró bevezetése, ha tetszik, ha nem, immár technikai kérdés. Egészen pontosan: ha a magyar gazdaság képes produkálni az unió által diktált kemény pénzügyi és gazdasági feltételeket, akkor fizethetünk euróval, ha nem, akkor nem. Utóbbi persze azzal is jár, hogy lemaradunk majd a környező országokhoz képest. Azt a versenyhátrányt pedig aligha lehet egyhamar behozni.
Az euró bevezetésének – cseppet sem mellékes – ára is van: meg kell szüntetni a költségvetési túlköltekezést, mérsékelni kell az államadósságot, miközben a társadalmat is fel kell készíteni az átváltás hatásaira. Ennél a pontnál jutunk el a fiskális tanács létrehozásáig. A probléma tudniillik az, hogy a költségvetések története – immár négy éve – az ad hoc döntések, megszorítások-kiengedések, a pénztologatások és trükközések folyamatává vált. Úgy látszik, a híres magyar kreativitás ki is merül a statisztikai magyarázatokban. És felettébb rossz hír, hogy utóbbi bázisa a költségvetés.
Csak reménykedhetünk, hogy a befektetők az egyre magasabb államháztartási hiányt egy jó ideig még finanszírozzák. Mindenesetre a forint árfolyamának gyengülése aggasztó jel. A lényeg, hogy a magyar euró „kitolása” tehát nem lenne más a világ szemében, mint az utóbbi évek elhibázott gazdaságpolitikájának folytatása. Az euró kizárólag azért „szent és sérthetetlen”, mert a hozzá vezető út stabil, kiszámítható és fegyelmezett gazdaságot, mindenekelőtt költségvetést feltételez.
Hogy a magyar büdzsé végre a valóságot tükrözze, szükség lenne egy független intézményre is, amely aktuálpolitikai megfontolások nélkül láttamozná a költségvetésről szóló törvényt, vagy visszaküldené azt. És itt jön a képbe a fiskális bizottság. Ha a költségvetési tanács betölthetné funkcióját, úgy a leendő kormány első lépésben megtehetné a szükséges lépéseket a hiány csökkentésének érdekében. S e testület révén a felelőtlen pazarlást is ki lehetne iktatni a rendszerből, továbbá a 2007. évi költségvetést másképpen lehetne előkészíteni. S így nemcsak a gazdaság szereplői tudnák, hanem mi, választópolgárok is, hogy a költségvetés számai – végre – megfelelnek a valóságnak.