Ismét mérlegen a kettős mérce

Míg a nyugati világ szankciókkal fenyegeti Iránt annak önálló atomprogramja miatt, a BBC a minap újabb adalékot közölt arról, hogy brit cégek annak idején miként járultak hozzá Izrael atomhatalommá válásához. A zsidó állam mellett kardoskodó lobbisták közben Washingtonban mindent megtesznek, hogy befolyásolják az Iránnal kapcsolatos amerikai lépéseket.

Nagy-Britannia a hatvanas években jelentős mennyiségű nehézvizet és urániumot adott el Izraelnek, és erről valószínűleg az akkori brit kormányfő sem tudott – hangzott el a BBC tévé csütörtök esti műsorában. A brit közszolgálati adó kettes csatornáján éjszakánként sugárzott, Newsnight című politikai magazinműsora a szabad információ-hozzáférésről rendelkező törvény alapján jutott hozzá az eddig szigorúan titkos korabeli dokumentumokhoz, amelyek szerint Harold Wilson munkáspárti kormánya több száz nukleáris nyersanyag-szállítmányt továbbított Izraelbe. Izrael a brit import révén kezdhette meg atomfegyver-fejlesztési programját a Negev-sivatagban működő dimónai nukleáris központban. Megszólalt a műsorban Mordeháj Vanunu, a dimónai nukleáris üzem volt alkalmazottja is, aki – miután a 80-as években a The Sunday Times című brit lapnak részleteket árult el az izraeli atomprogramról – 18 évet töltött börtönben. Vanunu azt mondta: a brit nyersanyagszállítmányok egyik eleméből – a lítium 6-osból – arra következtet, hogy Izrael hidrogénbomba gyártásának is nekifogott. Vanunu, akinek mozgását az izraeli hatóságok a mai napig erősen korlátozzák, a telefonon adott interjúban kijelentette: Nagy-Britanniának a műsorban ismertetett adatok napvilágra kerülése után ugyanolyan erőteljesen kell követelnie az izraeli atomprogram feltárását, ahogy azt Irán esetében is teszi.
Hogy a nyugati világ miként reagál az új információkra, aligha kérdéses. A roppant befolyásos amerikai izraeli közügyek bizottsága (AIPAC) a hét elején konferenciát rendezett Washingtonban a kérdésben, amely a lobbisták szándéka szerint sikerrel közvetítette az amerikai politika felé üzenetüket, amely nem egyéb, minthogy „Állítsátok meg Iránt!” Beszédet mondott az amerikai vezető elit több tagja, így a kongreszszusi frakcióvezetők és maga az alelnök, Dick Cheney is, valamint John Bolton, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete. Mintha összebeszéltek volna, mindannyiuk arra a konklúzióra jutott, hogy ha a diplomácia és a gazdasági szankciók kudarcot vallanak Iránnal szemben, erőt kell alkalmazni. A konferencián az is kiderült, hogy míg az amerikai szakértők szerint hiba lenne, ha a rezsimváltás érdekében Washington beavatkozna az iráni belpolitikába, addig az AIPAC arra szólította tagjait, hogy lobbizzanak a kongresszusban az „iráni szabadságot támogató törvény” érdekében. Ez a tervezet az iráni disszidensek által Iránban szervezett akciók finanszírozását helyezi kilátásba.
Közben Jack Straw brit külügyminiszter reményét fejezte ki az atomfegyvermentes Közép-Keletet illetően: „Ha atomfegyvermentes Közép-Keletet akarunk, meg kell szüntetni az Irán részéről jövő fenyegetést, többek között arra vonatkozóan, hogy le akarják törölni Izraelt a térképről. Ha ez meglesz, lehet majd Izraellel foglalkozni.”