Kijev „negyedik” fordulója

A véghajrájához közeledik Ukrajnában a választási kampány, amely igencsak visszafogott. Szinte teljesen hiányoznak a legutóbbi elnökválasztási kampányra oly jellemző izgalmas fordulatok, meglepetések, a tömeges utcai jelenetek és felvonulások.

A kampány feszültsége, illetve az indulatokat gerjesztő sárdobálás, a személyeskedések és a fekete PR azért mindenütt jelen van az országban, beleértve a legkisebb településeket is, amelyekben legalább olyan hévvel és szenvedélylyel latolgatják az esélyeket az emberek, mint Kijevben és a nagyvárosokban. A legutóbbi elnökválasztás romboló, nem csupán az országot megosztó, hanem a kisebb-nagyobb emberi közösségeket, sőt családokat is megmérgező hatása ugyanis mindmáig érezhető. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a mostani választásokat is szinte mindenki az elnökválasztás negyedik fordulójának, a narancsos és az akkor vereséget szenvedett tábor visszavágójának tekinti.
Reváns pedig nem lesz, próbálta elejét venni az ezzel kapcsolatos találgatásoknak minapi terjedelmes helyzetelemző interjújában Viktor Juscsenko. Ő személyesen abban bízik, hogy a hozzá lojális politikai erők szerzik meg a parlamenti többséget, és alakítanak kormányt. Elemzők szerint viszont az államfő túl rózsásan látja a dolgokat, hiszen bizonyos pozitív jelek ellenére is fölöttébb túlzás gazdasági sikerekről beszélni, amit mindennél szemléletesebben tükröz a lakosság csalódottsága is. A felmérésekből ítélve ugyanis a megkérdezettek 43 százaléka ma rosszabbul él, mint a narancsos forradalom előtt. Ennek ellenére mégis több mint 70 százalékuk részt akar venni a választásokon, noha 53 százalékuk szerint a pártok csupán saját érdekeikkel vannak elfoglalva.
Az erőviszonyok gyakorlatilag már az év elejére kialakultak. A volt kormányfő és elnökjelölt, Viktor Janukovics által vezetett Régiók Pártjától már aligha lehet elvenni az első helyet, 30 százalék körüli támogatottsága szinte biztosra vehető. Amint az is, hogy a képzeletbeli dobogó második és harmadik fokát az államfő nevéhez kötődő Mi Ukrajnánk, illetve a Julija Timosenko Tömb foglalja el 16–18 százalék körüli támogatottsággal. Ugyancsak biztosra vehető a szocialisták és a kommunisták, valamint a házelnök, Volodimir Litvin Népi Tömbjének a bekerülése, és mögöttük még 3–5 olyan tömörülés van, amelyek jó hajrával még túlléphetnek a háromszázalékos parlamenti küszöbön. Hogy aztán ott majd ki kivel szövetkezik, illetve lép kényszerházasságra, azt egyelőre kockázatos vállalkozás lenne megjósolni. Elemzők szerint ugyanis ma már nem szabad kizárni azt sem, hogy amíg a lehetséges partnerek a koncon, mármint a kormánytisztségeken civakodnak majd, addig a két ősellenség, a Mi Ukrajnánk és a Régiók Pártja egyszerűen ágyba bújik egymással. Egyelőre csak az biztos, hogy a pártok hetente csupán Kijevben két-két tonna ragasztót használnak el.