Kóbor kutyák

Nyakó izzad. A verejtékszag a rádión keresztül is érződik. A szocialista pártszóvivő vállalt feladatának megfelelve igyekszik bagatellizálni Gyurcsány Ferenc legújabb verbális ámokfutását. Ezeket lassan már listázni és sorszámozni kellene, hogy számon tudjuk tartani őket. Az öregecskedő feleségek lecserélésének programjával sikerült maga mellé állítani a választói hölgykoszorút; a szaúdi futballisták terrorista hírbe keverésével pedig megélénkíteni gazdasági kapcsolatainkat az olajban gazdag arab világgal, ami a mostani putyini energiamizéria viszonyai közepette nemzetbiztonsági fontossággal bír. A kormányfő legutóbb eredményesen koppintotta le Adolf Hitler propagandajelszavainak jól bevált sémáját, az Új Magyarország programjához meg „csupán” egy bejegyzett párt meg egy időközben megszűnt konzervatív napilap védjegyét bitorolta. Még jó, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy Hitler mellé a Fiala Ferenc-féle Új Magyarságot is fölemlegesse: a szóvivő mehetne rekreáció meg wellness helyett a Széchényi-könyvtárba olvasgatni.
Nyakó helyében persze engem is kiverne az izzadság. Legutóbb is itt ez a veszprémi szerencsétlenkedés a telepre zárandó kóbor ebekkel. Bevallom, nekem első hallásra az tűnt fel, hogy „a köztársaság miniszterelnöke” vajon miért csak a városokat akarja megvédeni, a falvakat meg tanyákat pedig nem – de hát ez bizonyára csak amolyan életrajzi érzékenység. Második gondolatom azonban már az volt: miféle telepről van itt szó? Éles elmémmel azonnal felismertem, hogy itt semmi esetre sem a sintértelepekről beszél a kormányfő: lehet, hogy Gyurcsány született polihisztor, de a gyepmesterség speciális szakértelmet kívánó területén szivárványos előéletében aligha szerezhetett kellő jártasságot. Nyakó mentségére legyen mondva: ő is azonnal felismerte, hogy itt bizony, kérem, hamisítatlan metaforahasználat esete forog fenn. Egy volt adóhivatalnoktól nem várható el, hogy irodalomelméleti fogalmakkal tisztában legyen, de a szóvivő megfejtése (amely két nappal később a kormányfői blogra is felkerült), miszerint Gyurcsány e gondolatmenetben a Magyar Vizslára utalhatott, utóvizsgára jogosító válasz. (Egyik kutya, másik eb – kolompolhatott neki valami, de ez még nem metafora. Nem csoda, hogy Gyurcsánytól a múltkor még a kormányzati portál is lefagyott.) Eltekintve attól, hogy a Magyar Vizsla más orgánumok tényfeltárását összegereblyéző állításait érdemben senki nem cáfolta (nem emlékszem például, hogy az egyik forrásmunkának tekinthető Playboyt bárki is beperelte volna), és az ingyenes kiadványt csupán stiláris alapon igyekeztek szalonképtelennek nyilvánítani; Nyakó vizslázása önmagában is kínos. Mint az MSZP hívő tagozatának valahai alelnöke, tudhatná, hogy a hazugság bűn, az orbitális hazugság pedig halmozottan az. Létezik, hogy Nyakó profeszszionalista pártszóvivőként ne értené, hogy Gyurcsány azt akarta üzenni az övéi közül: mindenkit táborba csukunk, internálunk, aki másképp gondolkodik és ír, mint ahogy mi elvárjuk? Vagy fogjam be a számat?
Lehet, hogy Nyakó szerint ez nonszensz, de nem tudhat Gyurcsány helyett magyarázkodni, mert a miniszterelnök azon melegében azt mondta a Hír TV-nek: „Ez önmagáért beszél.” Magam is úgy vélem. Négy éve Kövér László köteles metaforájával sokkal ártatlanabb megnyilvánulást magyaráztak félre és növeltek gyűlöletbeszéddé. Ám itt az a gond, hogy míg a demokrata Kövérről nem, a machiavellista Gyurcsányról tényleg el lehet képzelni az internálást. A kommunista nem vész el, csak átalakul. Mégis hiú remény, hogy szellemi kóbor kutyaként ijedten behúzzam a farkam…