Kódolt bizonytalanság

Alig több mint két héttel az ukrán parlamenti választások előtt három kérdés foglalkoztatja leginkább a szakértőket. Reális-e a voksolás elmaradása, sikerül-e új életet lehelni az egykori „narancsos” koalícióba, és melyek a lehetséges kormányalakítási forgatókönyvek?

Viktor Juscsenkóról ugyan a posztszovjet térség legdemokratikusabb elnökének képe él a médiában, az utóbbi időben azonban egyre többször merül fel, hogy elmaradnának a választások, ha a Mi Ukrajnánk szempontjából nagyon rosszul alakulna a helyzet. Egyelőre erről azonban szó sincs, hiszen a Viktor Janukovics fémjelezte Régiók Pártja magabiztosan vezet, a tendenciákat nézve azonban az első számú „narancsos” erő megelőzni látszik Julija Timosenko Blokkját. Ez egyben azt is jelenti, hogy a lehetséges kormányalakítási forgatókönyvek többségéből kihagyhatatlan a Mi Ukrajnánk.
A „narancsos” koalíció (Mi Ukrajnánk, Timosenko Blokkja, szocialisták, Pora) az előzetes számítások alapján 52 százalékot tudhatna maga mögött, a variáció azonban nem jöhet szóba, ha a Vitalij Klicsko fémjelezte diákszervezet, a Pora nem éri el a háromszázalékos küszöböt. Komoly bizonytalansági tényező, hogy Timosenko nem hajlandó lemondani kormányfői ambícióiról, míg Juscsenko erről hallani sem akar. Így aztán elképzelhető, hogy a szép Julija bármilyen koalíciót felvállal. Minden ellenkező kijelentés dacára Jehanurov megbuktatásához hasonlóan szövetkezhet például Janukoviccsal és Litvin Néppártjával, amely alakulattal együtt szintén 50 százalék körüli eredményre számíthat. Kevés esélyt adnak a kék–fehér formációnak, amely a nem „narancsos” erőket tömörítené. Létrejöhet viszont a Nyugat által is preferált stabilitás érdekében akár az erősek koalíciója is, a Mi Ukrajnánk és a Régiók Pártja ugyanis 53 százalékot tudhatna maga mögött.
Biztosnak csak az látszik, hogy a jelenlegi bizonytalanság folytatódása lengi majd át a jövőben is a politikai életet, a lehetséges koalíciók többsége ugyanis a kelleténél is sokszínűbb és törékenyebb.