Mi az indítéka és a célja a portálnak, az internetes napilapnak?
– Az indíték kapcsán hadd idézzem megboldogult II. János Pál pápát: „Az interneten keresztül képek milliárdjai jutnak el mindenütt a földön a számítógépek millióinak képernyőire. Vajon e képekből és hangokból álló galaxis által láthatóvá válik-e Krisztus arca, hallható lesz-e az Ő hangja? Csak az Ő arcát szemlélve és az Ő szavát elfogadva részesülhet a világ a megváltás Örömhírében. Ez a célja és az értelme az Evangélium hirdetésének. És ez az, ami az internetet valóban emberhez méltó területté teszi, hiszen ahol nincs hely Krisztus számára, ott nincs hely az ember számára sem.” De még messzebb mehetek vissza az időben, hiszen már a II. vatikáni zsinaton megfogalmazódott, hogy a tömegtájékoztatás minden eszközét és a modern műszaki vívmányok adta lehetőséget fel kell használnunk arra, hogy hirdessük az evangéliumot. A cél is egyszerű, és adott az egyház lényegéből. Hiszen az egyház évezredek óta a jó hír terjesztését vállalta magára. Mai világunkban pedig azt tapasztaljuk, hogy elsősorban a rossz hírek terjednek. Portálunkon minden érdeklődő hívőhöz eljutnak majd a jó hírek. Vannak gondjaink, nem titkolhatom, de gazdag élet zajlik azért a szlovákiai magyar katolikus közösségekben, aktivitásukról, ünnepeikről, kezdeményezéseikről akarunk hírt adni, de a magyarországi katolikus egyház eseményeiről is beszámolunk, hogy újabb és újabb szép tettekre buzdítsuk híveinket, és közelebb vigyük minden emberhez az egyházat.
– Maradjunk hát a jó híreknél: január végén Orosh János püspök úr levélben fordult a szlovákiai magyar papokhoz, lelkipásztorokhoz és hívőkhöz, amelyben ismerteti velük, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért, és arra kérte, arra kéri őket: csatlakozzanak a kezdeményezéshez. Hogyan fogadták e felhívást a szlovákiai magyar papok és hívők?
– Azt szoktuk mondani, hogy az egyház nemzetek feletti szervezet. Mi, felvidéki magyarok úgy gondoljuk, hogy ugyan a szlovák katolikus egyház részét képezzük, azzal együtt nyilvánvalóan tagja vagyunk az egyetemes magyar katolikus közösségnek is. Az egyház a határokon átível, és ha mi ennek a magyar katolikus közösségnek, a magyar nemzetnek a részei vagyunk, akkor teljesen természetesnek tartjuk, hogy a magyar nemzet lelki megújulásáért meghirdetett imaévhez mi is csatlakozzunk. Az imaév külsőségekben, látványosságokban is megnyilvánul nálunk is, de azt hiszem, fontosabb, hogy bensőségekben jelentsen megújulást, vagyis fontos, hogy még inkább tudatosodjon bennünk, hogy katolikusok vagyunk, és még inkább tudatosodjon bennünk, hogy a magyar nemzethez tartozunk, és imádkoznunk kell azért, hogy ez egyre szélesebb körökben világossá váljék.
– A rendszerváltás után a szlovákiai magyar hívők imanapot rendeztek a magyar püspökségért, a magyar püspökért. Nem jó hír, hogy mind a mai napig imádkozhatnak ezen vágyuk, óhajuk beteljesüléséért.
– A püspökség nem működhet nemzeti alapon, de magyar püspök lehetne Szlovákiában is. A szlovákiai papok és hívek is örömmel fogadták, amikor a szentatya kinevezte püspökké Orosh segédpüspök urat, aki ugyan nem magyar nemzetiségű, de vannak magyar gyökerei, és éveken, tán évtizedeken át a magyar hívőket is szolgálta. Tehát azt lehet mondani, hogy teljes mértékben nem valósult meg a vágyunk, de talán az is járható út, ha olyan püspökünk lesz, aki egyenlő mértékkel mér mind a magyaroknak, mind a szlovákoknak. Ha tehát olyan főpásztoraink lesznek, akikben látjuk a katolicitást, s egyként pásztorai és támaszai a magyar és a szlovák hívőknek, talán nem is lesz fontos a magyar származás. De ma még sok gondunk van, ezt be kell vallani.
– Az egyik ilyen gond – ugyancsak évek óta –, hogy a hívőknek imádkozniuk kell a papokért, lelkipásztorokért. Történt-e előbbre lépés a papképzés terén, mennyi magyar pap hiányzik a plébániákról?
– Nagy előrelépés lenne, ha a szlovákiai magyar papképzés kérdése megoldódna, mert bizony ez nem megoldott. A legjobb az lenne, ha itthon tanulhatnának teológiát és látogathatnák a papi szemináriumokat, de erre a közeljövőben aligha kerül sor. Addig megoldást jelentene – mellesleg Kassa és Rozsnyó egyházmegyékben már alkalmazták néhány esetben –, ha a magyar papnövendékeket felvételük után bizonyos időre Magyarországra küldenék tanulni, ahonnét aztán visszatérnek saját egyházmegyéjükbe. Ez azonban még nem általános gyakorlat. És baj, hogy nem az, hiszen például a Pozsony–Nagyszombat főegyházmegyében hatvan olyan plébánia van, ahol szükség lenne magyar papra. A legrosszabb a helyzet a rozsnyói egyházmegyében, ahol alig van magyar nemzetiségű pap, pedig tudjuk, hogy ebben a térségben igen sok magyar katolikus közösség van, ahol szlovák papok szolgálnak. Dicséretükre legyen mondva, vannak köztük olyanok, akik megtanulják a magyar nyelvet csak azért, hogy híveikhez magyar nyelven szólhassanak, de ez sem általános jelenség.
origo.hu
Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok
