Milliárdos számla Belgrádnak

Eddig egy államot sem pereltek be népirtás vádjával. De most éppen egy ilyen per főtárgyalása zajlik két hete a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt. Tizenhárom évet kellett várni arra, hogy az 1993-ban beterjesztett vádirat alapján megkezdődjön a tárgyalás. A felperes Bosznia-Hercegovina, az alperes pedig Szerbia-Montenegró.

Ha a Nemzetközi Bíróság igazat ad Boszniának – illetve a szarajevói vádak bebizonyosodnak –, abban az esetben a népirtással és agresszióval megvádolt Kis-Jugoszlávia mostani jogörököse, Szerbia és Montenegró kártérítés fizetésére kötelezhető. Hivatalosan még nem közöltek összegeket, de nem hivatalos információk szerint a kártérítés 200-300 milliárd dollárnyi lehet.
A per csak első látásra tűnik egyszerűnek, hiszen a népirtás ténye bizonyított. Gondoljunk csak Srebrenicára. A kérdés viszont az, hogy a bűncselekmény mögött egy állam állt-e, a belgrádi hatalom, vagy a gonosztettekért csak az egyéneknek kell-e vállalni a felelősséget a másik hágai nemzetközi törvényszék (ICTY) előtt. Belgrád védőinek kedvez az a körülmény, hogy a pernek Bosznia számára kedvező kimenetele valóságos politikai földrengést idézhetne elő a térségben. Egy kártérítésre kötelezett ország megnyomorítása állandó feszültségforrás, de számos erkölcsi kérdést is felvet, amire nem lehet megnyugtató válaszokat adni. Például a Szerbia által fizetendő kártérítésből a boszniai szerbek ugyancsak részesülnének, hiszen ottani állampolgárok. A háborúban viselt szerepük pedig senki előtt nem titok. A kártérítést pedig azok is fizetnék, akik Szerbiában szembeszálltak az akkori belgrádi háborús expanziós politikával. Voltak közöttük szép számban szerbek is, de a vajdasági magyarok, horvátok, a szandzsáki muzulmánok egyként állták volna útját a háborúnak. Ők már akkor is áldozatai voltak a háborúnak. Most pedig a vétkes ország adófizető polgáraiként évtizedeken át nyögnék a jóvátétel súlyát.
Ha állam perel államot, nem lehet azt mondani, hogy bizony a pert nyert ország állampolgárai is részt vettek a per tárgyát képező bűncselekményben. A nemzet pedig nem jogi személy, s nem is tehető kollektíve bűnössé.
Mindeközben nem lehet elvitatni a szarajevói érveket sem, hogy Belgrád elítélésének éppenséggel visszatartó hatása lenne: hogy tudatos népirtást, etnikai tisztogatást soha senki ne követhessen el, s ilyen célokat ne emelhessen állami politika szintjére. Belgrád a bűncselekményeket nem tagadja, ám szerinte az sem bizonyítható, hogy Szerbiának olyan szándéka lett volna, hogy megsemmisítse a bosnyák nemzetet.
Most zajlik a formális jogi csűrés-csavarás, amely a lényeget nem érinti, nevezetesen azt, hogy a felperesnek igaza van-e vagy nincs. Belgrád, amely korábban diplomáciai úton rendezte volna a kérdést, elvitatja a bíróság illetékességét.