Mítoszok mítosza

K Ö N Y V E S H Á Z

Szentkuthy Miklós hórihorgas alakját és emlékét idézi meg a Nap Kiadó In memoriam kötete. Az íróét, akivel korai indulásakor egyaránt meggyűlt az olvasók és az ítészek baja. Mert valami egészen szokatlant, valami egészen mást kínált ez a mű, mint amihez a hazai publikum szokva és szoktatva volt. A kritikus Hevesi András „úri műkedvelőnek” nevezte, akinek „tapintása oly érzékeny, mint egy gobelinszakértőé, ínye oly finom, mint a Ritz főszakácsáé, minden érzékszervét kiművelte, mint a birkózó az izmait, a valóságból többet fejt ki, többet dolgoz fel, mint a közönséges halandó, minden légkörben otthonos, minden környezet etikettjét az idegeiben hordja, feszélyezettség nélkül beszélget a királyokkal – csak egy környezetben mond csődöt, omlik össze siralmasan: az írók között”. Halász Gábor „a beszéd káoszát” ostorozta Szentkuthy munkáit olvasva, és miközben mindenki elismerte hatalmas műveltségét és érzékenységét, ki-ki azon háborgott, hogy „nem művet, de nyersanyagot” tálal fel az olvasónak (Szemlér Ferenc), vagy hogy „nyakatekert és pongyola” (Babits). Németh László neurotikus formátlanságát rója fel, a fiatal Hamvas Béla pedig egyszerre látja zseniálisnak és „megdöbbentően követhetetlennek”.
Mindegyik megfigyelésben van csírája az igazságnak, ám Szentkuthy újra meg újra kisiklik az ítészi szorításból. Sajnálatos tény, hogy ez a vihart kavart író sokkal rosszabbat is kapott a korától, a bolsevik diktatúra ugyanis hallgatásra, de legalábbis „írói bérmunkákra” kárhoztatta. Viharos indulását követően kénytelen volt életrajzi regényeket írni, s csak öregedőben kanyarodhatott vissza oda, ahonnan elindult, a maga írói szenvedélyeihez. És – tegyük hozzá – bár utolérte a kései hírnév, a hivatalos elismerés, az olvasók és az írótársak tisztelete, az a tanácstalanság, amely a kezdetektől követte pályáját, nem foszlott el egészen. Talányos és nehéz író volt, és az is maradt mind a mai napig, olyan, akit még tisztelői és barátai is sokszor bizonytalanul kerülgetnek. Radnóti Sándor „józan polgárerényeiért, civil kurázsijáért, úriemberi attitűdjéért” becsüli, míg Határ Győző (nem minden szeretet és megbecsülés nélkül) „orális szörnyetegnek” nevezi, hozzátéve: „Szenkuthy Miklós a magyar irodalom valaha élt legnagyobb miniaturistája”.
(A mítosz mítosza – In memoriam Szentkuthy Miklós. Szerk.: Rugási Gyula. Nap Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 2200 forint)