Nem érzi úgy, hogy a kampány a médiában, illetve a média kampánya elérte azt a mélypontot, amiről már igen nehéz tárgyilagos véleményt mondani? Elég, ha megnézzük, meghallgatjuk a reggeli hírműsorokat, hogy pontos képet alkossunk.
– Ha arra céloz, hogy a jobboldal mekkora hátrányban van a másik oldalhoz képest, akkor azt mondom, negyven év hátrányunk és tizenöt évnyi lemaradásunk van. A körülményekhez képest egész jól haladunk egy másfajta kommunikációs lánc kiépítésében. Ezt ismerte fel Orbán Viktor, amikor a Fidesz alternatív kommunikációs csatornát kezdett működtetni. A cél egy nemzeti elkötelezettségű média, de ebben a mi esélyünk olyan, mint a magyar gazdáé, aki egy százméteres versenyfutáson hetvenöt méterrel távolabbról indul uniós társához képest. Ezért is szerveződtek meg a polgári körök, ezért jött létre a nemzeti konzultáció, amit igyekeznek kigúnyolni és lebecsülni a baloldal médiaemberei, holott a Fidesz legnagyobb politikai tőkéje és erkölcsi erőforrása az emberek tömegeivel való közvetlen találkozás volt. Ez volt a Fidesz politikai innovációja, és nagy lépést tettek a közvetlen részvételre épített demokrácia megújítása felé, még ha ez egyeseknek igazából nem is tetszik. A politikával kapcsolatos diskurzus is megváltozott: a politikusok sokáig képtelenek voltak lefordítani üzeneteiket a választóik nyelvére. Ehhez egyszerűsíteni kellett a nyelvezetet, nagyon sok emberrel közvetlenül beszélgetni, civil és szakmai szervezetekkel találkozni. Most úgy látom, hogy a kommunikációnak ezzel a változatával a jobboldal ügyesebben teljesít.
– Nehéz is a politikusok dolga, hiszen a nyilvánosság nagy része ellenük dolgozik. Mintha egy határozott cél lebegne a szemek előtt: megutáltatni és eltántorítani az embereket mindenfajta politikai hajlandóságtól, legyen az szabad véleménynyilvánítás vagy szavazási részvétel.
– Kétségtelen, hogy van ilyen törekvés. A mozgatórugója igen egyszerű: a hangadó médiaelit teljesen ellenőrizetlen, átláthatatlan, semmiféle kontroll nincs felette, nem tudni, kiket milyen érdek irányít. Legtöbbször persze a pénz, a konc, a hatalmi tuszkolódás. A kereskedelmi média a végletekig vulgarizált és posványosított mindent maga körül, lényeges dolgokról nagy ritkán, esetleg a közszolgálati televízióban lehet éjszaka beszélni. Némileg persze érthető a tömegek közönye vagy ellenszenve, politikailag rendkívül heves négy év van mögöttünk: szavaztunk az európai uniós belépésre, az uniós képviselőkre, népszavazás volt a kettős állampolgárságról és a kórház-privatizációról. Ezen kívül egy megbukott miniszterelnök ment, egy új miniszterelnök jött és vele a permanens kampány. Elfáradtak az emberek, nekik nem erről szól az életük. Elöregedő és fogyó nemzet vagyunk. A politikának erre fel kellett figyelni: a nyugdíjasok nagy tömege nem szereti a változásokat, a hirtelen váltásokat. Olyan válaszokat várnak, amelyek nem bolygatják fel az életüket. Konszolidált körülményeket akarnak, biztonságot, kiszámíthatóságot.
– Mostanában sok szó esik arról, hogy az értelmiség elvesztette, vagy tudatosan nem vállalja az értékteremtő vagy a mintaadó szerepét. Hozzáteszem, a demokrácia deficitjeire sem figyel olyan élesen, mint tette azt az Orbán-kormány alatt.
– Nem mentegetni szeretném őket, de helyzetükből adódik, hogy a napi túlélésért küzdenek. A humán értelmiség másodállást, harmadik, negyedik állást vállal, ilyen helyzetben a szellemi munka megbecsüléséről nehéz beszélni. Én egy kis községben, Hercegkúton születtem, közelről láttam, milyen meghatározó volt a vidéki értelmiség szerepe. Sárospataki tanáraimnak köszönhetem a vonzódásomat a történelemhez, a magyar irodalomhoz. De ezzel egész generációk vannak így. A falusi értelmiség: a tanító, a pap és a körorvos szerves közösségeket tudtak építeni, összetartani. Ezért végzetes hatású a kis iskolák bezárása. Többek közt a Bibó-szakkollégium megszületése valahol ennek a vidéki kohéziós erőnek is köszönhető. Egy közösséghiányos társadalomban úgy éreztem, nekem mindenképp kell, muszáj valamifajta közösséget szerveznem.
– Milyen érzés, hogy végül is tanítványaiból egy egész kormányra való, sőt még egy miniszterelnök is kikerült?
– Jó.
– Ahogy Pünkösti Árpád írja, rengetegszer tartotta a hátát a kollégistákért, akik folyamatosan próbálgatták akár önön is, mekkorát lehet tágítani a Kádár-rendszer kerítésén. Talán apósának, az akkori belügyminiszternek is lehetett abban némi szerepe, hogy a „fiúk” viszonylag nyugodt körülmények között gyakorolták a demokratikus játékszabályokat.
– Mindenki azt gondolhat, amit akar, én akkor is úgy éreztem, és azóta is úgy gondolom, hogy egy új, önálló cselekvés útját választó politikai generáció születésének lehettem a részese.
– Ugorjunk vissza a mába. Ilyenkor, a kampány finisében még ordas hazugságok is becsúsznak, hátha elhiszi valaki. Egyszerre csak egy postabanki Kehi-vizsgálat leállításáról szóló levelet szellőztetett meg a Népszabadság és az Index internetes hírportál, amit állítólag ön mint kancelláriaminiszter írt alá.
– A legpenetránsabb formájával találkoztam itt a bértollnoki újságírásnak. Régtől tudom, hogy igenis egy szűkebb agytröszt, tíz-tizenkét ember szabja meg a magyar nyilvánosság irányát. Abból lesz vezető hír, amit ők jónak tartanak, azt hallgatják el, ami nekik nem tetszik. Ez például egy hónapig vezette a címoldalakat: „Stumpf leállította a Kehi-vizsgálatot”. És közreadtak egy levelet, amiről kiderült, hogy hamisítvány, és odamontírozták valahonnan az aláírásomat. Nem voltak illúzióim a balmédiával kapcsolatban, de ilyen otromba közokirat-hamisítást álmomban sem tudtam elképzelni. Különösen nem tételeztem fel a Népszabadságról, a legnagyobb példányszámú politikai napilapról. (Amely már egyszer megégette magát egy hamis Teller-levéllel – A szerk.) Természetesen az igazi célpont nem én voltam, hanem Orbán Viktor, egyúttal el kellett terelni a figyelmet Gyurcsány Fittelina- meg Nomentana-ügyeiről. Miért is kellett konszolidálni a Postabankot? Azért, mert felelőtlen gazdálkodással milliárdokat szórtak ki az ablakon. Az egész egy nagyszabású pilótajáték volt. A Postabank több mint 500 kiscégbe és közel 100 ingatlanba „fektetett” be, de volt egy 41 milliárdos spanyol ingatlanügy is, VIP-listák, kiemelten kezelt személyek, áron aluli villaépítés, és még a Jóisten tudja, milyen rossz pénzkihelyezések, sajtó- portfóliók, szponzorációk stb. Azért kellett konszolidálnunk, hogy a kisbetéteseknek a pénze ne vesszen oda. Erről nem beszélt sem a Népszabadság, sem az Index, sem a Stop.hu, hanem egy hónapig lovagoltak a hamisított levélen. Közben hajánál fogva odarángatták Tokaj-hegyalját, mondván, ott Stumpfok vannak. Hozzáteszem, valóban majdnem minden szőlőtőkénél van egy Stumpf, legalább kétszáz éve. Így lehetett Szász Attilát is egy egymilliós ingatlanügybe belekeverni. Aztán ahogy ment az idő, igyekeztek Orbán Viktorig feltolni az ügyet. Kénytelen voltam perelni, és mind a két pert első fokon megnyertem. Sőt, a Népszabadság ügyvédje hang nélkül egyezett bele a helyreigazításba. A maszatolás, a gyanúkeltés mestereivel van dolgunk, hiszen több mint egy hónapig hazudoztak, majd két mondatban helyreigazítottak. Az azért észhez téríthetné a másik oldalt, hogy Keller László közpénzügyi államtitkár háromtucatnyi sikertelen feljelentéséből most zárták le az utolsót Berkecz Mária és Bártfai Béla bűncselekmény hiányában történt, jogerős felmentésével. Igen ám, de őket is évekig meghurcolták, vádolták, bizonytalanságban tartották. Ki fogja nekik az egzisztenciális és idegi vegzatúrát megfizetni? Keller? Akiről a köznyelv elnevezte a kellerizmust? Bártfai egyike volt a legkitűnőbb közigazgatási államtitkároknak, nem hiszem, hogy valaha is vállal kormányzati megbízatást.
– Ilyen komoly tényező a média?
– Új hatalmi ág, amely minden demokratikus kontroll nélkül működik. Az ilyen típusú nyilvánosság, amelyben a gazdasági és politikai érdekek összefonódnak és mindenfajta más érdekek is megjelennek, félrevezet, manipulál, felemel és megbuktat. Ezt a médiapajzsot ma nemigen lehet áttörni. Egyéni szabadságharcokat lehet folytatni, de ezt az érdekérvényesítő kemény magot legfeljebb meggyengíteni lehet, félreállítani nem.
– Akkor sem, ha bizonyíthatóan egyoldalúan manipulálják, illetve elhallgatják az információkat az állampolgárok elől?
– Akkor sem, a kölcsönös érdek, a network- (hálózati) tagság tartja őket össze.
– Mi a véleménye a kormányprogramokról? Ez is érdekes, nem hallunk egyébről, mint arról, hogy a Fidesznek nincs programja, az MSZP-nek van?
– Amit a szocialisták program címen eladnak az embereknek, az nem más, mint intellektuális lopás. A Nemzeti fejlesztési terven rengeteg ember dolgozott, mielőtt a kormány elé vitték. Az ellenzék is véleményezte. Ezt akarja eladni Gyurcsány Ferenc saját fejlesztésként, előtte azonban körbeszaladták a megyéket, és megkérdezték, hova mi kellene, majd színes grafikonokon meg képecskéken elmutogatták a nagyközönségnek. Tisztázzuk, a Nemzeti fejlesztési terv abból a forrásból táplálkozik, amelyet az Európai Unió fedez. Szó sincs itt nemzetstratégiáról, távlatokról, az MSZP bármiféle üzenetéről. Nincs üzenet, mint ahogyan ebben a négy évben sem kormányoztak, vagy, ha próbálkoztak is vele, sikertelenül. Ezért rúgták ki a miniszterelnököt, nem?
– Azért azt tisztázni kellene, hogy az Európai Unió által kilátásba helyezett 23 milliárd euró nem Gyurcsány és kormányának kizárólagos tulajdona, hanem a Magyar Köztársaságé. Tehát, ha más lesz kormányon, az a pénz akkor is a rendelkezésünkre áll.
– Igen, ez egy jövőbeni nagy lehetőség, bár erről most nemigen esik szó a nyilvánosságban.
– Mit jelent a sikertelen kormányzás, hiszen dübörög a gazdaság, és Kóka miniszter, ha jól értettem, huszonhat Hankookhoz hasonló beruházást hoz ide záros határidőn belül.
– Itt a négy évből kettő PR-kormányzás volt, amit „megcsináltak”, bár ne tették volna. A nagy reformokba bele sem kezdtek, de megrogyasztották és szétverték a közigazgatást. Az ott dolgozók a Száz lépés programhoz igazodva rögtönöztek, borítottak fel jogszabályokat, szolgálták ki a kormányfő sűrűn változó szeszélyeit. A közigazgatás frusztrált, kizsigerelt, szakmailag lepusztított. Már mindenki csak a választást várja, és vele együtt valamiféle változást. A jóléti rendszerváltás megbukott, Medgyessynek mennie kellett. Jött helyette Gyurcsány Ferenc, aki tovább folytatta a jövő elzálogosítását és eladta a családi ezüst utolsó, legértékesebb darabjait is. S mivel nálunk az emberek nagy része abban méri a kormány teljesítményét, hogy mennyi pénzt ad nekik, Gyurcsányék közönséges szavazatvásárlásért adósságcsapdába kergették az országot. Ugyanakkor a médiával a hátuk mögött visszafelé mutogatnak és az ellenoldalt patás ördögnek mutatva ijesztgetik az embereket.
– Most Gyurcsány a köztársaság védelmében szólítja utcára az embereket. Mondja: Orbán a köztársaság ellen tör. Ritka ostobának kell annak lennie, aki ezt el is hiszi.
– Orbán Viktor, amikor azt mondja, hogy a nemzet a test, és azon a köztársaság az éppen aktuális ruha, találó hasonlattal élt. A nemzet ugyanis a legfontosabb, hogy milyen államforma van rajta ruhaként, az csak intézményes konstrukció. Lehet alkotmányos monarchia, de lehet proletárdiktatúra is. Ez egyszerű félelemkeltés bizonyos szociálliberális csoportok irányából, akik roppant szeretnének egy polgárháborús helyzetet vizionálni. Én azonban nem.
– Ön többször hangot adott már annak a véleményének, hogy változásokra, új közmegegyezésre lenne szükség.
– Úgy látom, hogy elfogytak azok a tartalékok, amelyekkel a rendszerváltozáskor még rendelkeztünk. Tudjuk, hogy van szabadság meg szabad választások, de elhasználódtak az intézmények, a normák mögül kiment az erkölcsi tartalom és az állam jár élen a normasértésben. Nevezzük bárminek a változást, akár új államalapításnak is, de be kell következnie. Egy intelligensen aktív, szolidáris államra lesz szükség, amely tisztában van a felelősségével, szociális feladataival, a közpénzek elszámoltatásával. Az új államnak magán kell kezdenie a rendteremtést, a normabetartásban élen kell járnia. Különben tovább tart a morális züllés.
– Mit tart majd a hiányok lefaragásán kívül a legfontosabb intéznivalónak?
– A pártfinanszírozás kérdését. A legképtelenebb a mostani gyakorlat. A pártok, miután a töredékét kapják működési költségüknek, úgy jutnak pénzhez, ahogy tudnak. Nem lehet nyomon követni a mozgásokat, ezért a pártpénzek melegágyai a korrupciónak. A pártok a támogatóiktól pénzeket kérnek és fogadnak el. Csakhogy ennek ára van: aki hatalmon van, pozíciókat és zsíros üzleteket osztogat, aki ellenzékben van, azokba „beruháznak” a megtérülés reményében. A pártok költségvetésének rendezése mellett az egészségügy és a közigazgatás reformja az, ami nem halogatható tovább.
– Mit tegyen a Fidesz, ha nyer?
– Nyújtson be a 23 milliárd euró felhasználására egy nemzetstratégiai programot. A halaszthatatlan reformok és az államháztartási hiány csökkentése mellett két komoly problémával kell szembenéznünk, az egyik a gazdasági versenyképesség növelése, a másik a szociális egyenlőtlenségek mérséklése. Ebben kizárólag a kormányok tudnak cselekedni, egyensúlyozni a globalizáció és a nemzeti érdek keskeny mezsgyéjén. A nemzet hosszú távú érdekeit képviselő kormányzásra az eddigi szociálliberális koalíciók képtelenek voltak. A rendszerváltoztatás korrekciójára, új közteherviselés intézményesítésére, a nemzeti érdekegyesítés politikáját megvalósító kormányra van szükség.
– Vállalna újra kormányzati szerepet?
– Nem készülök rá. Nagyon jól érzem magamat a Századvégnél. Közösségeket kell újraépíteni, civil, kormánytól független szervezeteket támogatni, újraéleszteni a társadalom széttépett szövetét. A digitális korszak állandó szellemi kihívást jelent.
origo.hu
A klímák után a hűtőket is betiltaná az EU
