Salamon 1053 körül született. Ekkor édesapja, a későbbi I. András – miután nagyapját, Vazult megvakíttatták – száműzetésben élt a Kijevi Ruszban.
Salamon fiatalkora
Édesanyja a kijevi Anasztázia hercegnő volt. Szüleivel tért vissza Magyarországra, amikor az Orseolo Péter ellen lázadók visszahívták édesapját. Édesapja már Salamon egészen fiatal korában biztosítani akarta számára a trónt, így ifjabb királlyá koronáztatta. Fivérét, Bélát pedig próbára tette, hogy az megelégszik-e a hercegséggel vagy majd Salamon trónjára tör. (Lásd a Korona és kard történetét.)
Amikor Béla átvette hatalmat, Salamon a németekhez menekült, és Béla 1063-ban bekövetkezett halála után lett ő a király, a németek segítségével.
Akárcsak apja, Salamon is igyekezett megszilárdítani hatalmát azzal, hogy unokatestvéreinek, Béla fiainak – Gézának, a későbbi Szent Lászlónak és Lambertnek – átengedte a dukátust, vagyis a hercegi tartományt. Helyzetét azonban tovább nehezítette, hogy uralkodása idején előbb a betörő kunok, majd a besenyők támadásait is vissza kellett vernie.
Salamon házassága boldogtalan volt
1063-ban feleségül vette IV. Henrik császár testvérét, Juditot, aki hat évvel idősebb volt nála.
A felek elhidegüléséről így írt egy korabeli német forrás: „a hitvesi hűséget annyi ideig egyikőjük sem tartotta meg, hanem restelkedés nélkül kölcsönösen megcsalták egymást.”
A források ellentmondásosak atekintetben, született-e gyermekük. A német források szerint igen, egy leányuk, Zsófia. Egyes források szerint Judit már az 1080-as években elhagyta Salamont és visszaköltözött Regensburgba.
Amikor Salamon a besenyőkkel szövetségben harcolt és az egyik csata után eltűnt, Judit azt hitte, hogy meghalt, és egy év múlva újra férjhez ment. Második férje I. Ulászló lett, akinek három gyermeket szült.
Salamon lemondott a trónról
1074-re Salamon és a hercegek közötti viszony annyira megromlott, hogy Mogyoródnál fegyveresen is összecsaptak. A csatában Salamon súlyos vereséget szenvedett. A krónikák szerint mindez azért következett be, mert a király túlságosan hallgatott Vid ispánra, aki rossz tanácsaival szinte a gonosz szelleme lett, és nem fogadta meg Ernyei ispán békülést sürgető intelmeit.
A vereség után Salamon lemondott a trónról. Bár apósa, IV. Henrik német-római császár támogatását is kérte, csupán annyit sikerült elérnie, hogy Pozsonyt visszaszerezze.
Amikor 1077-ben László került trónra, Salamont hazahívta, ám érkezése után fogságba vetette a visegrádi toronyba, amelyet később róla neveztek el Salamon-toronynak. 1083-ig, Szent István király szentté avatásáig nem engedték szabadon. Ezt követően eltűnt a nyilvánosság elől: Pólába vonult vissza, ahol szerzetesként élt tovább.
