Boldog Salamon király

Történelmünk egyik legtitokzatosabb alakjáról, Salamon királyról írta új regényét Czakó Gábor. Az Árpád-házi uralkodó 1087-ben eltűnt, korábbi közszerepléseinek alighanem tudatosan hátat fordított, és vezekelve, másokat segítve élte le életét. Sok is, kevés is, amit e különös férfiúról tudhatunk. Ransanus, Mátyás király történésze úgy írja le Salamon „eltűnése históriáját”, hogy az szinte vetekszik egy kalandregénnyel. Egy utazás alkalmával lováról leszáll, kísérőinek int, hogy várják meg, majd eltűnik az utat szegélyező erdőben és – nem látja többé senki.E különös, spiritualitással átitatott és profán, hatalomvágyó és gátlástalan, de önmagával, emberi gyarlóságával szembenézni is képes, nagyszabású férfi Czakó Gábor regényhőse. Az író bemutatja a zseniális és gyarló királyt, akit háromszor is uralkodóvá koronáztak, de aki hadilábon állt a szerencsével. Bemutatja korát és környezetét is, a körülötte csetlő-botló, kisszerű figurákat éppúgy, mint a legenda övezte hősöket. Hogy egy nagyszabású történelmi személyiség miért áll hadilábon a szerencsével, nem tudható. Salamonnak tán képessége sem volt igazán arra, hogy szerencsefi legyen. Elkövetett pedig sok mindent, tiszteletre méltó tetteket, de galádságok sorát is, ám sokszor nemcsak a környezete, hanem mintha Isten és a kardos angyalok is ellene fordultak volna. Meggyűlt a baja nagybátyjával, I. Béla királyunkkal, de unokatestvéreivel, I. Gézával és a későbbi lovagkirállyal, Szent Lászlóval is. VII. Gergely pápa szintén ellene fordult, nem szívelvén Salamon szövetségesét, a Canossát járó IV. Henrik királyt.Czakó Gábor regényében felhasználja azokat az adatokat, amelyek e különös királyról és remetéről, kardos uralkodóról és gyógyító emberről fennmaradtak. Ám az igazi feladat, amellyel szintén sikerül megbirkóznia, Salamon lélekrajza, belső viharainak, küzdelmeinek, hitehagyásainak – vagy legalábbis kételyeinek – és lelki buzgólkodásainak ábrázolása, sodró indulatainak és tűnődő perceinek felidézése. Nem könnyű írói feladat az évszázadokkal ezelőtti történet ábrázolása, hisz mai szemléletünk személyiségközpontú, és alig értheti meg a középkori lélek beállítottságát, szakrális függését, ám a korabeli nyelvben sem könnyű eligazodni. Nemhogy a pontos tükrét, de még a kópiáját is nehéz megteremteni ennek a köd ülte, titokzatos kornak, amelyben eleink küzdöttek, elbuktak vagy felmagasztosultak.Az Aranykapu – alcíme: Boldog Salamon király – hiteles és izgalmas olvasmány, amely megteremti egy elsüllyedt kor illúzióját, eleink, nemzetünk ifjúkorának képét, és a kései utódok számára is épülésül szolgálhat.(Czakó Gábor: Aranykapu – Boldog Salamon király. Igen Katolikus Kulturális Egyesület kiadása, Budapest, 1999., 262 oldal.)