Tudja már, mi a következő képernyős munkája?
– Most két hétig semmi, mert szabadságon vagyok a családdal, Németországban síelünk. Egyébként a Sport Klub csatorna „arca” vagyok, küzdősportokat, elsősorban bunyót kommentálok; sok munkát letudtam előre, éppen a szabadság miatt. Az RTL Klubon sportműsorokban riporterkedem, Világi Petivel felváltva vezetjük az NB I-es közvetítéseket a stúdióban.
– És azt tudja, mi lesz a következő szervezett esemény – sajtótájékoztató, fogadás – az éttermében, a Boxutcában?
– Nem, ez az üzletvezetők dolga, nekik kell tudniuk. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy a foci-vb alatt őrültekháza lesz itt, minden meccset megnézhetnek a vendégek.
– S mikor jön a következő „bokszos” fellépés? Hiszen több funkciójában sem szakadt el eredeti sportágától.
– A szabadságom miatt éppen most mondtam le egy skóciai gálát, ahol ellenőrködnöm kellett volna a WBO megbízásából. Ennek a nagy profi-világszervezetnek vagyok az európai alelnöke, ebben a minőségemben évi hat-nyolc alkalommal úgynevezett supervisori munkát látok el.
– Ezt tudjuk, és láttuk is, ám közben csokornyakkendőt kötött és mérkőzésvezetőként is bemutatkozott – igaz, nem itthon, hanem Németországban.
– Négy és fél éven keresztül voltam tagja a német bokszszövetségnek, a BDB-nek, úgyhogy német licenccel vágtam neki a bíráskodásnak. Az EBU (európai profiökölvívó-szövetség – a szerk.) konferenciáján beválasztottak a szűk bírói karba, ahol rajtam kívül egy magyar van, Flórián Béla. Legutóbb Hamburgban működtem azon a gálán, ahol Felix Sturm világbajnok lett.
– Időben, energiában melyik tevékenysége igényli a legtöbbet?
– Felkészülés, tehát idő szempontjából mindenképpen a tévés munka, no meg a sportdiplomácia a sok utazással. Az étteremben szerencsére jók az üzlettársaim: bár mindennap itt vagyok, nem tudom például, honnan szerezzük be húst.
– Szóval akkor mi most Kovács István, hogyan mutatkozik be?
– Sportberkekben és Magyarországon ismernek, nem bemutatkozom, hanem bemutatnak, egyébként meg nem az a lényeges, mit mondok, hanem hogy mit csinálok.
– Aktív pályafutását pehelysúlyban, 57 kg körül fejezte be. Tudja, hány kiló most?
– Persze, hatvanhét. Állandóan mérem magam, ez megmaradt a bunyóból, sőt, Gergő fiam is átvette a szokást, s most azon van fennakadva, hogy alig éri el a 21 kilót.
– Hogyan tartja karban magát? Mondjuk boksszal?
– Nem, inkább a pörgős életmódommal. Egy éve tartottam edzéseket televíziós személyiségeknek, s akkor jöttem rá, a boksz nem olyan, mint mondjuk a foci, hogy lehet egy héten egyszer csinálgatni. Vagy folyamatosan, vagy sehogy. S ha már foci: mivel elmúltam 35 éves, a Budakalász öregfiúkcsapatában játszom, többek között az egykori honvédos klasszissal, Pintér „Tüdő” Sándorral. Már adtam neki gólpasszt is, de még nem adta vissza. Múltkor meg a repülőtéren megláttam egy Running magazint, s majdnem megvettem, miközben elhatároztam, hogy lefutom a maratonit. Végül visszatettem az újságot a polcra…
– Éppen négy éve, 2002 tavaszán fejezte be aktív ökölvívó-karrierjét. Szépültek azóta az emlékek?
– Ezeken nem nagyon kell szépíteni. Amatőrként és profiként összesen tíz-egynéhány vereség mellett több mint háromszáz meccset nyertem. Most látom csak, milyen nehéz volt végigmenni ezen az úton. Nincs bennem fájdalom vagy irigység, inkább nosztalgiával nézem mai követőimet. Azért nem koptam el teljesen, a múltkor a világhírű mérkőzésvezető, Steve Smoger mondta nekem egy bíráskodásom után, hogy ilyet még nem látott, a vezető bíró gyorsabb, mint a bunyósok.
– Kósza pofont akkor nem kap majd hál' istennek, igaz, versenyzőként sem kapott sokat. Hogyan emlékszik vissza utolsó, gdanski mérkőzésére? Külön érdekesség, hogy a 2002-es parlamenti választások második fordulója zajlott éppen akkor, s állítólag az RTL Klub azért adta kicsit csúsztatva a mecscset, hogy kivágja az esetleges politikai megnyilvánulásokat.
– Őszintén szólva inkább életem utolsó mérkőzésével voltam elfoglalva. Bár megvan videón, sem a 2001-es vereségemet, sem az azt követő két győzelmemet, tehát a gdanskit sem láttam még, nem tudom, milyen légkörben zajlott a közvetítés.
– Csak azért kérdem mindezt, mert négy éve felvállalta politikai nézeteit, részt vett Fidesz-rendezvényen, amiért egyrészt kapott hideget-meleget, másrészt közelmúltbeli sajtóhírek szerint az RTL Klub eltiltotta az ilyen tárgyú megnyilvánulásoktól.
– Tévedés, nem a televízió, hanem az ország tiltja el ettől a közéleti szereplőket. Az lenne a normális, ha valaki nyugodtan vállalhatná a nézeteit, de nálunk még nem alakult ki az a demokratikus rend, amelyben ez lehetséges. Borzalmas lenne, ha úgy kellene alakítanom a gondolataimat, hogy mindenkinek megfeleljek, ha a fél ország imádna, a másik fele meg utálna, mert kiderült, melyik oldallal szimpatizálok. Tehát az emberek nem a tetteimért, a cselekedeteimért ítélnének meg.
– Ha felvállalja a véleményét, ha nem, a támadásokat nem tudja kivédeni. Nemrég hirtelen előkerült Orbán Viktor és egy bűnöző közös fotója, amely a Boxutcában készült. Önt megkérdezték, s elmondta, több százan fényképezkedtek azon az eseményen a Fidesz elnökével, bárki betérhetett az étterembe. Erre azt mondták, azért védi Orbánt, mert milliós hitelt kapott a Széchenyi-tervből.
– Erre sorolhatnám, hogy a Széchenyi-terv országszerte rengeteg vállalkozást érintett, hogy többször átnézték az éttermet, megfelel-e a pályázatnak, az aláírás, az ellenőrzés és a kifizetés pedig a Medgyessy-kormány alatt történt, de mindez védekezésnek hat. Azzal nyugtatom magamat, hogy akik ismernek, tudják, becsületes voltam világéletemben. Aki szeret, tisztel, nem ül fel a rágalmaknak, aki nem szeret, annak meg úgyis mindegy. Ő nyilván azt sem hiszi el, hogy ezt az interjút már március legelején megbeszéltük, tehát nem válaszul vagy védekezésként íródott az azóta felmerült vádakra.
– Mindezek fényében jól tette, hogy négy éve ott ült a Kossuth téren?
– A legnagyobb baj az, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet. Ennek fényében talán nem tettem jól, de akkor fájt volna a lelkiismeretemnek, ha nem vagyok ott, s nem hallgatom meg Orbán Viktor beszédét. Még éretlen voltam, nem tudtam elképzelni, mi jöhet ezután. Most azt szeretném, hogy ne azért kedveljen valaki, mert úgy gondolja, jobboldali vagyok, s ne azért térjen be a Boxutcába, mert szerinte ez a jobboldal étterme, hanem azért, mert jó a kaja. Ha egyszer ilyen világ lesz, akkor mindent fel lehet vállalni.
– Március 15-én hol ünnepelt?
– Németországban voltunk, síeltünk, de persze kokárdát vittünk magunkkal. Szeretem a tradíciókat, az ünnepeket, ám a mostani életvitelembe nem nagyon fér bele a hosszas készülődés, inkább a gyerekek élték bele magukat 1848 hangulatába.
– A múltból és a jelenből térjünk át kicsit a jövőbe! Korábban magyarországi sportdiplomáciai terveket dédelgetett, MOB-ról, sportminisztériumról szólt a fáma. Már nem aktuális mindez?
– Most a legjobb helyen vagyok, négy éve még aktív ökölvívó voltam, ma már a WBO európai alelnöke, supervisor, a német szövetség és az EBU ígéretes bírója. Ráadásul konfliktusmentesen! Magyarországon több a tolakodás, a könyöklés – ettől irtózom –, viszont itt családias a hangulat, és mindenki egy irányba néz. WBO-elnök biztosan nem leszek, de az EBU-nál bármi megtörténhet. Hazai rövid és hosszú távú célokról nem beszélnék, de abban reménykedem, hogy a közélet letisztul, és a politika kivonul a sport irányításából, ám a finanszírozásából nem.
– Mennyit változott Kovács István négy év alatt civilként?
– Érettebb lettem, megfontoltabb, komolyabb.
– Álmodik a boksszal?
– Nem jellemző. Semmiképpen sem az 1996-os olimpiai diadal vagy éppen a 2001-es profi vereség mozgatja az életemet, bár szerves részei annak. Örülök, hogy húsz év után befejeztem a pályafutásomat, mindent ennek köszönhetek, de minden értékes eredményemért megdolgoztam, soha semmit nem kaptam teljesítmény nélkül.
költségvetés
Káosz Franciaországban – nincs megállapodás a pártok között
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!