Szellemirtók

Két milliméteres szörnyeteg tartja rettegésben az indiai-óceáni Réuniont és körzetét: a szúnyog a mind ez idáig kezelhetetlen kór, a sikungunya terjesztője. Az idén a sziget 775 ezer fős lakosságának több mint negyede fertőződött meg. Száz felé közelít a vírusnak közvetlenül vagy áttételesen áldozatul esett emberek száma. A tudósok tanácstalanul állnak az egyre pusztítóbb kór támadása előtt.

Ezen a héten kétszázezer fölé emelkedett a sikungunyával megfertőződött réunioniak száma. Az év eleje óta tombol a járvány az Indiai-óceán egyik gyöngyszemén, amely turistalátványosságairól híres. A hatóságok heti 20–25 ezer új fertőzöttről számolnak be. A kór magas lázzal, általános elgyengüléssel, heves ízületi fájdalommal jár. Szuahéliül a sikungunya jelentése: „az ember, aki meggörnyedve jár”. Persze, ha fel tud kelni az ágyából, ugyanis a beteget kínozza minden mozdulat. Az esetek nagy részében a betegek egy hét után rendbe jönnek, ám az orvosok mintegy 20 százalékra teszik azok számát, akiknél akár több hónapig elhúzódhat a gyógyulás.
Az 1953-ban először Ugandában felfedezett sikungunyaláz vírusa szúnyogcsípéssel terjed. A szúnyoglárvák különböző nedves helyeken – elsősorban fakérgekben – meghúzódva fejlődnek ki, de például találkozhatunk velük konténerek tetején, használaton kívüli autóabroncsok mélyedéseiben vagy konzervdobozok hullámos oldalán. Ezen ember által használt tárgyak szállítása biztosítja a kór elterjedését több ezer kilométeres körzetben. Az elmúlt több mint fél évszázadban minden földrészen fedeztek már fel ilyen jellegű megbetegedéseket, de semmi hasonlóra nem akadt példa, mint most az indiai-óceáni szigeteken.
Az erőteljes influenzához hasonló tünetek azonban nem halálosak. Legalábbis eddig. Ugyanis a kór Réunionon elterjedt válfaja minden korábban tapasztaltnál agresszívebb. Az orvosi megítélés a sikungunya esetében is különbséget tesz a fertőzések között aszerint, hogy közvetlenül vagy közvetetten okozták-e a beteg halálát.
Vasárnap közölték a francia lapok, hogy február közepén egy tízéves kislány halálát az utólagos vizsgálatok szerint egyértelműen a kórban halt meg. A kilencven-egynéhány elhunyt beteg közül négy esetében merült fel a gyanú, hogy halálukat közvetlenül a sikungunyaláz okozta, de eddig ennek nem találták nyomát. A többi elhunytnál egyértelműen a szervezet legyengülése miatt fellépő más jellegű betegségek váltották ki a halált, mint az AIDS esetében is. Különösen az újszülöttek, az előrehaladott korúak és a krónikus betegségben szenvedők vannak veszélyben. Az immunrendszer védekezőképességének elvesztése után gyakorlatilag bármilyen fertőzés halálos lehet.
Ennél többet jelenleg nem tudunk a sikungunyáról: sem eredetéről, sem a vírusról, sem gyógyításáról. Nem létezik semmilyen terápia, védőoltás, gyógyszer, amely terjedésének útját állná. Egyedül „terjesztői” ellen folyik küzdelem, méghozzá vegyszeres szúnyogirtás formájában, igencsak kevés sikerrel. Szellemirtás ez: a déli nyár párás forrósága kedvez a lárvák kikelésének, a több mint 3600 szúnyogirtó mintha tengert merne ki kiskanállal. Saint-Denis-ben, a sziget fővárosának nem egy részén fel is függesztették a védőoverallos szúnyogirtó kommandók bevetését.
A szakemberekben felmerült a kérdés, hogy az elhalálozottak száma tavaly a járvány következtében nőtt-e meg az átlaghoz képest mintegy 400 fővel Franciaország tengeren túli területén. Bár őszig enyhe lefolyású járványt gyanítottak az illetékesek, a megbetegedések száma karácsonyra elérte a hatezret. Ennek ellenére az orvosi karban szinte általános volt a tájékozatlanság a betegséget illetően. Az egyik első megbetegedést felfedező orvos elmondta a médiának, hogy bizony csak hosszas telefonbeszélgetések után tudta azonosítani a sikungunyát. A viszonylag tájékozatlan néprétegekben amúgy sem szokás egy kezdődő influenzával azonnal orvoshoz fordulni. A francia egészségügyi miniszter, Xavier Bertrand vizsgálatot rendelt el, hogy kiderítsék, vajon mi áll a nagyszámú megbetegedés mögött.
Vajon mi vezetett a megkésett egészségügyi intézkedésekhez? Egyesek szerint a késedelem nagyon emlékeztet a 2003-as hőguta során tapasztaltra, amikor Párizsban és környékén 15 ezer idős ember halt meg. Tavaly novemberig a réunioni járvány megfékezésére szinte semmiféle központi intézkedés nem történt. A madárinfluenzáról rendezett parlamenti vita közben emelkedett szólásra egy réunioni szenátornő, aki valóságos egészségügyi katasztrófának nevezte az egyre terjedő sikungunyajárványt. Az egészségügyi miniszter 12 ezer eurót, azaz körülbelül hárommillió forintot szabadított fel a sziget egészségvédelmi intézkedéseire. Mint Franciaországban mondják, Xavier Bertrand nem orvos képzettségű, jobbára csak a dossziék embere, és a legsúlytalanabb személyiség a kormányban – ez hatalmas melléfogás volt a részéről. De a tengeren túli ügyekért felelős miniszter, Francois Baroin is sietett megvédeni, mondván, a sikungunya „olyan, mint egy heves influenza, és nem lehet belehalni”. Mostanában mindkettejüknek van idejük a helyszínen tanulmányozni a betegség lefolyását, többször látogattak el Réunionra.
Csakúgy, mint a francia kormányfő, Dominique de Villepin, aki a múlt héten kereste fel a szigetet és környékét. Ezúttal 12 ezer eurónál valamivel többet ajánlott fel a járvány megállítására és a következmények enyhítésére, pontosan 76 millió eurót. Először is 65 millió eurót a térség gazdaságának megsegítésére fordítanak, főleg a legjobban érintett vállalkozások számíthatnak a segélyre. Kilencmillió euróval a vírus kutatását támogatja a francia kormány, amely már nemzetközi együttműködést is szorgalmazott. Hétmillióval megerősítik a helyi egészségügyi hálózatot. Háromszázezer dózis vitamininjekció érkezik a szigetre a legelhanyagoltabb állapotban lévők erősítésére. Tovább folytatják a szúnyogellenes inváziót, majd nyolcszáz katona, tűzoltó végzi ezeket a feladatokat, és Franciaországból egészségügyi személyzet is érkezik a nagy betegszámtól kimerült orvosok, ápolók felváltására. „A körülményekhez képest ragyogó napokat töltöttem Réunion szigetén” – mondta búcsúzóul múlt kedden Dominique de Villepin kormányfő, aki egy-két szúnyogcsípéssel utazott haza orvosai legnagyobb aggodalmára. De hál istennek eddig a betegség semmilyen jelét nem tapasztalták rajta.
Réunion csodás vidék, csakúgy, mint a többi dél-indiai-óceáni sziget. Keverednek a kultúrák, az afrikai, az ázsiai és az európai. A sokszínű térségben épp ezért a turisztikai ágazat van a legnagyobb bajban, hiszen ilyen körülmények közepette nem sokan vágynak réunioni üdülésre. Az idegenforgalom tízezer embernek ad munkát, tavalyi bevétele 300 millió euró. Csak az idén már a rendelések harmadát lemondták, s ha nem tudják megállítani a járványt, akkor az összes odaveszhet. Hasonló helyzettel kénytelenek szembenézni a „szomszédos” Mayotte szigetén – csak 1500 kilométerre van –, de szintén ezrek betegedtek meg Mauritiuson, a Seychelle-szigetekről nem is beszélve. Külön érdekesség, hogy – talán a nem kielégítő egészségügyi szolgálatnak köszönhetően – Madagaszkárról egyetlen sikungunyakórral fertőzött beteget sem jelentettek.
Vajon az európai földrészre, Franciaországba is át tud-e terjedni a „görnyedtek láza”? Ez a kérdés joggal aggaszthatja a frank földön túl élőket is. Igen – válaszolják rá a szakértők, majd azon nyomban nemmel egészítik ki válaszukat. Igen, mert tavaly nyáron Marseille környékén csaknem negyven comorei sikungunyagyanús embert találtak. Nem, mert a téli hőmérséklet elpusztítja a szúnyoglárvákat, behurcolásuk csak szántszándékkal lehetséges. Ennek ellenére épp a Réunionról visszatért utazók közül mintegy harmincat kezelnek Párizsban egy meg nem nevezett helyen – ismerte el minapi nyilatkozatában a francia egészségügyi miniszter.
Eddig emberről emberre való fertőzést nem jegyeztek fel. De vajon meddig? Hiszen a sikungunya ügyében nagy a tudatlanság, a francia kormány épp ezért sürgeti a WHO-t, az ENSZ Egészségügyi Világszervezetét, hogy ne feledkezzen meg a sikungunyáról a madárinfluenzával terhelt időszakban sem.