Tavat rekesztenének a Tiszán

Csongrád városának vezetői megirigyelhették a Tisza-tó környéki településeket, a turizmus és a hajózás fejlesztése érdekében ugyanis leporolták a közeli Bokrosnál felépítendő harmadik tiszai vízlépcső évtizedek óta elfelejtett tervét. A síkvidéki duzzasztót elektromos erőműként nem tudnák használni – talán ezért és a magas költségek miatt mondott le arról már a Kádár-rezsim is –, ezért megálmodói ma elsősorban a kialakuló tározótó idegenforgalmi bevételeivel számolnak. A környezetvédők szerint komoly emberek nem foglalkoznak síkvidéki vízlépcsők tervével.

A hetvenes évek végén egyszer már megkezdték egy vízlépcső felépítésének előkészítését Csongrád mellett a Tiszán, ám 1981-ben pénzhiány miatt a munkálatokat befejezték. A terveket most a város vezetői vették elő, mert szerintük a vízlépcső sokat segíthetne a város és környéke problémáin.
Gyovai Gáspár alpolgármester lapunk kérdésére kifejtette: a több mint három évtizedes tervek megalapozottak, s szükség van a vízlépcsőre. Mint mondta, a város és környéke a vízlépcsőhöz megépítendő víztározóval komoly idegenforgalmi fejlesztésekbe foghatna, amely munkát teremtene a környéken. A kiskörei vízlépcső üzemeltetőivel már volt problémája a városnak, ugyanis onnan több alkalommal is a Csongrádnak fontos nyári rendezvények idején engedték le a felduzzasztott vizet. – Egy, a várostól északra lévő vízlépcső segítségével ez a gond megszűnne, így a homokpados Tisza-part védelme megoldható lenne – tette hozzá. A vízlépcső ugyanis a Hármas-Körös torkolatától nyolc-tíz kilométernyire északra épülne meg, a közigazgatásilag Csongrádhoz tartozó Bokros településnél. Az alpolgármester elmondása szerint egyébként 1976-ban éppen a vízlépcső építése miatt csatolták a városhoz Bokrost.
Ugyancsak fontosnak tartja Gyovai Gáspár, hogy a vízlépcsővel együtt egy közúti hidat is építenének a Tisza felett, amely a környék jelentős részéhez közelebb hozná az országos úthálózatot. Azon a vidéken ugyanis számos olyan terület van, amely télen, a kompközlekedés szünetelése idején csak óriási kerülővel közelíthető meg.
A duzzasztó segítségével a Duna és a Tisza között egy csatornát is építhetnének, amely megoldhatná az egyre sivatagosodó Homokhátság vízpótlását is – tájékoztatott az alpolgármester. Reményeik szerint a vízlépcső építése bekerül a második Nemzeti fejlesztési tervbe, így legkésőbb 2013-ra befejeződik a beruházás. Gyovai nem tudja, hogy mennyi pénzt emésztene fel a tározótó kialakítása, szerinte az előzetes tanulmányokat a kormánynak kellene elkészítenie, a szükséges pénzt pedig hazai és uniós forrásokból lehetne előteremteni.
Bedő Tamás, a város polgármestere egy tavaly őszi, a témában összehívott konferencia után a Délmagyarország tudósítása szerint azzal érvelt: a politika vízlépcsőkhöz fűződő viszonya is egyre inkább oldódik, a terveket pedig csak aktualizálni kell. Ő az újabb Tisza-tó létrehozása mellett a gát másik fontos céljának a tiszai teherhajózás újraindítását nevezte, főként a mezőgazdaság terményeinek szállítására. Úgy tűnik, a csongrádi vezetés kezdeményezését a kampány előtt a politika is felkarolta: Vincze László, a térség korábban kisgazda, jelenleg fideszes országgyűlési képviselője, illetve Frank József, a megyei közgyűlés szocialista elnöke is támogatja a tervek és a költségbecslések elkészítését. A vízlépcsőt és a Duna–Tisza-csatornát támogató nyilatkozatott tett korábban Ligetvári Ferenc, az MTA doktora, illetve Kovács Gábor, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke is.
A csongrádi vízlépcső története a tiszalöki és a kiskörei duzzasztókkal kezdődött. A tiszalökit 1954-ben adták át, 1973-ban készült el a kiskörei, s ezután következett volna a csongrádi. A sorba beletartozik még a vajdasági Törökbecsénél lévő vízlépcső, amelyet az akkori Jugoszlávia épített meg. A csongrádi duzzasztónak a hajózhatóságot kellett volna könnyebbé tennie.
A hetvenes évek végén a csongrádi vízlépcső építését megkezdték: az építési területhez vezető utat, és a majdani munkaterületet védő körgátat is megépítették. Ez utóbbit egyébként a 2000-es nagy árvíz után egy méterrel vissza kellett bontani, mert a körgátnak árvíz idején duzzasztó hatása van.
A három évtizeddel ezelőtti tervezés idején felmerült egy vízerőmű építése is, ám ezt gazdaságossági okokból már akkor is elvetették. Az áramtermelési lehetőségekről és a hajózhatósági feltételekről ugyanakkor Gyovai Gáspár alpolgármester szót sem ejtett.
– Komoly ember ilyen tervekkel nem áll elő – szögezte le kérdésünkre Droppa György, a Duna Kör ügyvivője, hozzátéve: az idegenforgalom fejlesztéséhez nem vízlépcsőt, hanem szállodát kell építeni. És az Európai Unió csak olyan beruházásra ad pénzt, amely meg is térül, ez pedig egy síkvízi vízi erőműnél szinte lehetetlen. – A Kiskörénél lévő duzzasztó számos alkalommal szárazságot okoz azzal, hogy túl kevés vizet enged le. Ha Csongrádnál is épül egy ilyen létesítmény, az délebbre még komolyabb problémákat okozna – mutatott rá. A Duna–Tisza-csatornával kapcsolatosan Droppa kifejtette: A Rákosi-érában megkezdték az építését, ám az elkészült szakasz mellett élők azt átokcsatornának hívták, mert a környéken mindenhonnan elszívta a talajvizet, komoly környezeti károkat okozva ezzel.
Illés Zoltán fideszes országgyűlési képviselő úgy fogalmazott: ez a terv csak arra jó, hogy lenyúlják az Európai Unió pénzét. – A csongrádi vízlépcső kevés lenne ahhoz, hogy a Tiszán hajóval szállíthassák külföldre a magyar gabonát – vélekedett a politikus. Szerinte a gabonafelesleget egyébként sem eladni kell, hanem etanolt, azaz bioüzemanyagot kellene belőle gyártani. – Így jelentősen több energiát lehetne előállítani, mint egy környezetromboló, természetkárosító síkvidéki vízi erőművel – tette hozzá.