Út a csillagos lobogóig

K Ö N Y V E S H Á Z

Bizonyára nehéz, ha talán nem is lehetetlen történelmet, de akár filozófia- vagy művészettörténetet írni úgy, hogy a felsorolt tények és események ne álljanak össze a szerkesztő világnézetét tükröző rendszerré. Nagy paradoxon: a történetírásnak őriznie kell az objektivitás látszatát, hiszen a közvélekedés a tények (e statikus, de legalábbis makacs dolgok) rögzítésének szerepét tulajdonítja neki – mégis menthetetlenül szubjektív műfaj. Amikor azt mondjuk: „történelmi tény”, tulajdonképp nem mondunk többet, mint hogy a rendszerhez, amelyet védeni kívánunk (a „látszatvilág függönye mögé bújt igazsághoz”, quod erat demonstrandum), újabb adalékot találtunk. A marxista história, amely máig rátenyerel gondolkodásunkra, abból indult ki, hogy az emberiség története az osztályharcok története, s ha valaki történelmi novellát írt egy fáraóról, leszóltak neki fentről, hogy „vigyen bele egy kis osztályharcot az elvtárs”. De gondolhatunk Francis Fukuyama hírhedt tételére is, mely szerint a történelem nem más, mint út a liberális demokrácia felé, s mivel ezt a világ magára valamit adó része már elérte, a folyamatot lezártnak tekinthetjük. A nyugati történetírás teleologikus, vagyis célelvű, akár a darwini evolúciótan. De például a múltkoriban olvastam egy pazar baptista egyháztörténetet: a szerzőnek mi sem volt természetesebb, mint hogy az ókor óta minden jelentős esemény az újrakeresztelők mozgalmát szolgálja.
Nem kerüli ki a rendszerállítás csapdáját (a csapdaállítás rendszerét?) az Európa története című kötet sem. Jóképű, vaskos, nehéz könyv: ötszáztizenkét csinos oldal, regiszterrel, rengeteg képpel, de arányos, jól áttekinthető tördeléssel, tehát még innen a bulváros ízléstelenségen, amely a lexikonokat is megfertőzi manapság. Nagy létszámú szakértői csoport dolgozott a könyvön John Stevenson főszerkesztő irányításával, aki Nagy-Britannia egyik legnevesebb történészének számít. A belső borítón, a kötet legnagyobb fotóján diadalmasan lobog az unió zászlaja; ez hát a cél, ahová a kontinens történetének érkeznie kellett. Az Európai Közösségbe vetett jámbor hit és a nyilvánvaló liberális hevület – amely megmutatkozik többek között abban is, ahogy a kisebbségpolitika formálódását, az emberi jogok kialakulását és az egyházak szerepét elemzi és tárgyalja a szerzőgárda – azonban kevés ahhoz, hogy elrontsa a könyvet. Mert félreértés ne essék, az összeállítás nagyon jó: elég informatív ahhoz, hogy az ember adalékokat találjon benne a saját rendszeréhez. Meg aztán ha művelt embernek akarunk látszani, minimum egy ilyen kell a polcra.
(Európa története – Az ősi civilizációktól a harmadik évezredig. Kossuth Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 9990 forint)